Hívők, mi a magyarázat a fiatalkori tanulékonyságra és az öregedés általi butulásra?

Összekevered a dolgokat. Akik szerint a szellem örök, ahol szerint a test tanul, tehát a kérdésre a válasz adott.

Azok szerint van ez, akik tagadják a szellem örök létét, így te az ő válaszukra vagy kíváncsi. Ahogy én is.

Valóban komoly félreértések vannak itt.

A hívő nem foglalkozik a szellem tevékenységével (pl. tanulásával). A hívő minden különösebb magyarázat nélkül hisz egy felsőbbrendű szellem (isten) létezésében. Ez a tan egyben azt is tanítja, hogy az ember lelke (szelleme, vagy aminek akarod, de nem a teste) "a halál után" külön életet él, azaz nem enyészik el a testtel együtt. Ha a(z emberi) szellem további tulajdonságaira vagy kíváncsi, nem a hívőkhöz, hanem az adott vallás vallástudósaihoz kell fordulnod, akik különféle teóriákkal élnek e témában. Fontos, hogy a vallás alapeleme a hit, és nem a bizonyítás. Emellett persze számos egyszerű kérdés bizonyítható is a vallási tanokból.

Ami a tanulékonyság változását illeti, nem gondolnám, hogy ez hit tárgya. A tanulékonyságról korábban is elég jó nézetek voltak, mára pedig meglehetősen tisztázott. Most az egyéni eltéréseket hagyjuk, csak a kor szerinti változásra koncentráljunk. A tanulás ilyen változása nemcsak az emberre jellemző, csak az állatoknál kevésbé feltűnő. Az ok az életösztönben, az élet fennmaradásának feltételeiben keresendő. Ezeket a feltételeket örököljük. A csecsemőnek (sem az embernek, sem az állatnak) nem kell megtanítani a szopást. Ösztönösen tudja, mert ez az életben maradás első feltétele (pontosabban a második, mert a lélegzés a születés pillanatában indul). A csecsemőnek ezen túl szinte mindent tanulnia kell az életben maradáshoz. Ehhez az agyának tanulási ingerállapotban kell lennie (mára már tudják, miféle vegyi folyamatok eredménye ez, de most ezt hagyjuk). Az élet előrehaladásával egyre kevesebb olyan dolog kell, ami az élet feltétele, ezért például az állatoknál a tanulás abba is marad (néhány direkt tapasztalatot leszámítva, ami az élet során bekövetkezik). Mivel az embernek tudata van, így igényei is, amelyek kielégítéséhez további tudásra van szüksége. A tanulás képessége tehát bizonyos határok között befolyásolható. Akinek fiatal korában megszűnik az igénynövekedése (igénytelen), az fokozatosan elég hamar elveszti tanulási képességét is. Elvileg ez valamennyire visszahozható, csak nem tudjuk felkelteni az illető érdeklődését. Aki viszont élete végéig nyitott, befogadó (mert ilyen az életvitele), az élete végéig tanul. Mivel egyre kevesebbre van szüksége, egyre kevesebbet is tanul. A szükséglet viszont a test fittségével van összefüggésben. Idős ember szervezete elhasználódott (mint bármilyen mozgó tárgyé, például akár egy késé, ami életlenné válik), így egy csomó dolgot nem tud megtenni, amit korábban igen. Ebből adódik a szükségletcsökkenés, abból meg a tanulásigény, tehát a tanulási képesség. Az élő test ugyanis optimalizált. Csak olyasmit tesz, amire szüksége van. Az embernél ezt motivációnak hívják.

Nem mindenkire alkalmazható, de:

A kutatók régebben úgy gondolták, hogy ötéves korra a gyermek agya majdnem eléri a legmagasabb fejlettségi fokát. Most azon az állásponton vannak, hogy az agy mérete már valóban keveset változik ez után a kor után, a működéséről viszont már nem mondható el ugyanez. A serdülőkorba lépve a fiatalok hormonrendszere gyökeres átalakuláson megy keresztül, ami a gondolkodásukra is hatással van. A kisgyermekek például általában feketén-fehéren látják a világot, míg a tizenévesek árnyaltabban gondolkodnak, és a dolgok mögé néznek (1Korintusz 13:11). Véleményt formálnak, és bátran hangot is adnak neki.

Egyes szakemberek szerint azonban különbség van az egyszerű tanulási nehézségek és a tanulási zavar között. Úgy magyarázzák, hogy a tanulási nehézségeket türelemmel és erőfeszítéssel le lehet győzni. Ezzel szemben a tanulási zavarokról azt mondják, hogy ezeknek sokkal mélyebben vannak a gyökereik. „Úgy tűnik, a tanulási zavarban szenvedő gyermek agya bizonyosfajta szellemi feladatokat rosszul érzékel, rosszul dolgoz fel, vagy rosszul emlékszik rájuk” — írja dr. Paul és dr. Esther Wender.

Mindazonáltal a tanulási zavar nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyermek szellemi fogyatékos.

A gyermek agya komplikált nyelvek megtanulására van előprogramozva,

Az idősebb embereket általában már az ókori időktől fogva nagyra tartották, tisztelték az időskorral járó tapasztalatukért, tudásukért, bölcsességükért és józan ítélőképességükért.

Ennél fogva nem mindenkire alkalmazható ez sem.

"...akik vallják a szellem létezését, mely túléli a test halálát. Ha a szellem az aki tanul..."

Nem a szellem "aki" tanul. A kognitív képességek nem a szellemhez (ruah/pneuma/spiritus), hanem a pszichéhez tartoznak. A psziché pedig ugyanúgy elenyészik a halállal, mint a test.

Egyébként meg normális esetben az ember nem butul öregkorára, hanem ellenkezőleg: bölcsebbé válik.

Az elbutulásnak vagy szervi oka van (pl. agyérelmeszesedés) vagy mentális okokra vezethető vissza (pl. megkeseredett élet vagy depreszió), de mindenképpen kóros állapot.

"Egyébként meg normális esetben az ember nem butul öregkorára, hanem ellenkezőleg: bölcsebbé válik. "

A kérdező arra kíváncsi, hogy miért van az, hogy a fiatal gyermek memóriája sokkal jobb mint az idősebbé. Mármint friss infók rögzítésében.

A bölcsesség most nem tartozik ide, mert amiatt annak nevezzük, azt a tudást az elmúlt évtizedekben szedte fel az illető.

Mire megöregszel, nincsen szükséged a fiatal kori tanulékonyságra.

Míg fiatal vagy, mindent kell tudnod.

Mire tanársegéd leszel, tudnod kell, mi melyik közleményben, vagy könyvben van leírva.

Mire professzor leszel, csak azt kell tudnod, hol a tanársegéd...

Ennek örülök, de sajna nem tudok válaszolni neked, mert nem hiszek a szellemi dolgokban.

Szóval még én is várok egy illetékes válaszára.

Alapvetően összekevered a tanulást az információ szerzéssel. A tanulás nem áll meg a gyermekkornál, hanem összpontosul idősebb korra.

De persze van valóság alapja annak amit mondasz, hisz az információs társadalomban a tanulásnak semmiféle szerepe nincsen, nem kell tanulni. Ha te azt hitted, hogy az amit ma "tanulás" címszó alatt művelsz valóban tanulás, akkor súlyos téveszméid vannak. Nem több mint holmi információ gyűjtés. És minél informáltabb vagy a másiknál, annál jobb neked.

Tanulás az az archaikus társadalmakban létezett, amely körülbelül kihalt a két világháború között Európában. A tanuló társadalomban nem az információ áll a középpontban, hanem a tudás. A gyermek még fiatal és teli van életerővel és egyben tetterővel, neki a világ újdonság és érdekes, ezért nagy a felfedező vágya, kalandvágya és a megismerési vágy benne. De nincs tapasztalata és nincs elég ismerete a világról, ezért kell neki tanulni. Az idősnek már kevesebb az életereje, hosszas élete alatt csökken a megismerési vágya, és a kalandok sem vonzzák már annyira. De van egy hatalmas mértékű tapasztalata, amihez társul alapvető tudás és bölcsesség.

Valódi tanulás ott van, ahol ez a két véglet összeér, és egészséges társadalomról ott van szó, ahol az öreg mester tanítja a fiatalt.

---

De ugye mi nem ebben a társadalomban élünk. Ugyan mi a bűbánatos fenét adjon át a mai kor öregnek számító rétege, amikor nem tanult soha semmit egész életében? Információt? Milyen információt? 60-70-90 évvel ezelőtti információt? Egy olyan korban, amikor már a tegnapi hírt mindenki kidobta a kukába és a mai new és akciós információról beszél? Mit tudna egy ilyen világban egy idős mondani, főleg egy fiatalnak?

És tudod, eléggé szomorú, hogy ebből csak annyi jön le, hogy a fiatal, megismerési vágytól fűtött új élet, szívja magába az információt, mert nem kap mást, és azt hiszi, hogy ez a tudás. Aztán ezt, szellemi tehetségének leglelkesebb állapotában képes szinte hibátlanul visszamondani. Ám van ezzel egy kis gond. Amiről azt hiszi, hogy megtanulta és tudja, és fontos számára, holnapra kiderül, hogy az égvilágon senkit nem érdekel. 2 ismeretlenes egyenlet? Visszamondja. És? Pénztárosként soha nem fog deriválni. És nézz körül, az iskolákban mindenhol lázadnak a diákok, a tanulmányi átlagok süllyednek, és ma már az a divat, ha nem tudsz helyesen írni, mert minek az.

Ilyen körülmények között pedig csodálkozunk, hogy az ember elveszti szellemi képességét a tanulásra? Sőt, a soha birtokba nem vett szellemi képességek idősebb korra még el is vesznek. Tényleg csodálkozásra ad okot.

És az, hogy ma már az információ források a rádióról és a tv-ről áthelyeződtek az internetre, nyilván megnehezítik az idősebb korosztály helyzetét, hiszen nem tudja használni az új információ gyűjtő helyeket.

---

Meg aztán a kérdés az, hogy vajon mit is értesz te az alatt, hogy a középkorúak vagy az idősek nem képesek új dolgokat tanulni. Mit is kellene tanulni? Az alapvető, élethez fontos dolgokat már gyermekkorban meg kellene tanulnia mindenkinek, és az élet hátralévő részében azt kellene tökéletesítenie. A vas kovácsolásánál a kalapács fogását nem kell 10 évente újra megtanulni, azt elég egyszer. De tapasztalat és idő kell ahhoz, hogy valaki felismerje, meddig érdemes ütni a vasat, vagy épp meddig érdemes izzítani azt. Nah ezt viszont nem lehet 1 év alatt megtanulni, hanem kellenek súlyos 10 évek.

Maximum ebből annyit tanul az elme, a szellem, hogy az információ felesleges, így egy idő után egész egyszerűen képtelen megjegyezni még azt is.

Szóval gondold végig újra kérdésed és válaszd ketté a tudást és az információt, mert a kettő nem ugyan az.

---

14 Mert épen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nékik.

15 És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.

16 Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.

17 Azonképpen akié a kettő vala, az is más kettőt nyere.

18 Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.

19 Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.

20 És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.

21 Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

22 Előjövén pedig az is, aki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.

23 Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

24 Előjövén pedig az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél;

25 Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied.

26 Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem;

27 El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.

28 Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van.

29. MERT MINDENKINEK, AKINEK VAN, ADATIK, ÉS MEGSZAPORÍTTATIK; AKINEK PEDIG NINCSEN, ATTÓL AZ IS ELVÉTETIK, AMIJE VAN.

---

Anonymus