Miért keletkeztek a vallásos legendák?

Bizonyos történetek lehet azért vannak csodaként leírva, mert az akkori emberek nem ismerték a jelenség tudományos magyarázatát. Pl.: a frigyláda elektromos töltést tárolhatott, ezért nem lehetett megérinteni, vagy a tenger szétnyílása egy különleges ár-apály jelenség volt.

Tehát nem bizos, hogy minden hihetetlen sztori mese vagy szándékos hazugság.

Kérdező, mi a hibája az érvelésnek?

9.

Az, hogy nem egyeznek pontosan a leírások, azt bizonyítják, hogy nem egy kitalált történet. Kérdezz meg egy nyomozót.

Ha nem a tanítványok lopták el, akkor az ellenségei megmutatták volna a testet a feltámadás hírének hallatán.

A tanítványok úgy megrémültek, hogy Jézus halála után gyáva nyulak lettek, a sírt pedig katonák őrizték!

Olvassatok és hallgassatok érveket.

[link]

https://www.youtube.com/watch?v=-grxrMVWVOk

Nem "vallásos legendáknak" készültek.

A Mózes és a tenger esete már akkor is történelem volt. Kb. mint nekünk a Gesta Hungarorum vagy a Képes Krónika. Kb. annyira megbízható...

Az evangéliumok pedig életrajzi beszámolók kortársaktól. Szerzői Jézus közvetlen tanítványai illetve Lukácsot mai kifejezéssel oknyomozó riporternek neveznénk. Amit leírtakb arról meggyőződtek és többször is hitet tettek mellette. Az emlegetett eltérések az emberi emlékezet működéséből fakadnak illetve az eltérő forrásokból és nem utolsósorban befolyásolta őket az írás célja és a célközönség is. Ezek a beszámolók az egész ókori történelem leghitelesebb írásai...

Húú, ez elég messzire vezető kérdés.

Ha komolyan érdekel a válasz olvasd el Carl Gustav Jung kollektív tudattalanról szóló írásait.

A lényeg nagy vonalakban (de messze nem mindenre kiterjedően):

Az emberi psziché az evolúció során olyan működési sajátosságokkal alakult ki, hogy a történetek struktúráját képes legkönnyebben visszafejteni, ezért a történetben megbúvó igazságokat képes leghatékonyabban asszimilálni és beépíteni. Az emberi psziché önmagára is története főszereplőjeként viszonyul.

Így az ember évszázezrek, vagy épp évmilliós tapasztalatait történetek formájában rögzíti és adja tovább. Emiatt van, hogy a mesék és mítoszok szimbólumrendszere az egész világon azonos mintázatokon áll. Ezek a történetek az emberi lét legalapvetőbb tapasztalatait rögzítik és adják tovább. Dawkins ezeket a mintázatokat mémeknek nevezi, bár ő sajnos sosem finomította ki ezt az elméletét, pedig korszakos felismerések rejtőznek benne.

Tehát ezek a történetek mind azért maradtak fenn, mert igazak a szó darwini értelmében: a psziché rezonál ezekkel a történetekkel, és ezáltal segít a tudatnak eligazodni a világ viszonyrendszerében. Ha ezek a történetek nem lennének igazak, vagy a tudattalan dobja le őket, vagy – és ez a nagyobbik fenyegetés – hibás gondolkodási sémákhoz vezet, ami vagy személyes, vagy széles körben elterjedve társadalmi katasztrófához vezet. Ezért hal ki mindig a propaganda, és marad fenn mítosz.