Isten minek teremtette az embert?

@Kérdező: "Az ember az egyetlen állat, mely nem képes békében élni a természettel, nem törekszik egyensúlyra"

Tudod, annak idején, hajdanán az egyre több oxigént melléktermékként legyártó élőlények sokkal jobban tönkretették a földi világot maguk körül, mint most az ember. Később az így tönkretett/megújult globális környezethez alkalmazkodott az élővilág, eleinte rettentő nehezen formálódva.

#2: "Az ember az egyetlen faj a földön amelyik a saját igényei szerint tudja alakítani a környezetét, ez különbözteti meg az állattól."

Egy csomó szerszámhasználó állat létezik, némelyike még kreatívan, gondolkodva újat is készít, tehát ezek mindegyike pont ugyanúgy átalakítja a környezetét, mint az ember, mindössze a hatékonyságban különböznek tőlünk.

#2: "...ez különbözteti meg az állattól."

Pontosabban ez sem.

#6: "...és pusztulást hozz azokra, akik pusztítják a földet."

Pedig szerintem elsősorban azok pusztították és pusztítják most is az élővilágot, akik totálisan lenézik tudatlanul az ember árnyékában az állati értelmet és az állati élet értékét, mint te is, akik magukban Isten hasonmását vakon keresve, észre se veszik, hogy terjeszkedve minden élőlényt kiirtanak maguk körül - lásd. pl. a csimpánzok már a kihalás szélén tántorognak...

#9: "Azt állítja, hogy az ember alaptörekvései (az igazság keresése, a csillapíthatatlan boldogságvágy...)"

Miből gondolod, hogy ez a csimpánzokat nem jellemzi? Kíváncsiak, kutatókedvűek, és pont ugyanúgy képesek hazudni, mint mi is, és a becsapott fél ezért pont ugyanúgy tud haragudni, mint mi is a lebuktatott hazudozóra.

#9: "Isten tanulásra teremtette az embert, hogy megismerje és megtanulja Istent."

A csimpánz is pont ugyanolyan türelemmel, szeretettel tanítja pl. a kölykét a fűszál használatára, amivel hangyákat lehet horgászni, és a kölyök szeret tanulni. Hogy istentiszteletre is oktatja-e, az nem tudom, de lehet, hogy az ő fejükben is megformálódott már valami túlvilági-féle mindentudó csimpánzszerű lény...

#3: "Tehát mielőtt az oroszlánok nekiesnek egy kihalófélben lévő fajba tartozó állatnak, előbb alaposan megfontolják, majd inkább hagyják elmenni."

Pedig bőven van rá példa. Pl. a sörényes hangyász minden egyes termeszvárat szétrombolhatna, és a benne lévő millió hangyát felzabálhatná pukkadásig, de mégsem teszi, hanem csak kis sérülést ejt a váron, és néhány száz egyedet fal fel, majd odébb áll, és ha még éhes, akkor keres egy másik várat, minél "egészségesebbet". Ugyanis a hangyász "tudja", hogy ha túl mohó, akkor idővel nem marad számára hangya. Régebben a terület sokkal csapadékosabb volt, nyilván sokkal több hangyával, ám a "hirtelen" kiszáradás a vadászt és áldozatát is kétségbeejtő helyzetbe hozta. Ekkor azok a hangyász változatok kerültek előnybe, akik - nem tudok rá jobb szót -, toleránsabbak és kevésbé mohók voltak a hangyavadászatban. Ez a jelenség egyébként jól nyomonkövethető a nagyarányú fertőzések esetén is. A fertőző fél (pl. vírus) ha már számottevően ritkítja meg az áldozati populációt, akkor azok a változatok kerülnek előnybe, amelyek mérsékeltebben fertőzőképesek, és a túl mohók kiszelektálódnak, így a populáció is talpra tud állni.

Ez addig elmehet, hogy létezik olyan kórokozó, amelyik már alig okoz tüneteket, pedig erősen fertőz.

Olyan állatoknál szokott ilyen lenni, amelyek csak a szaporodás környékén találkoznak, évente egyszer.

Ha közben a kórokozó elpusztítaná, akkor vele pusztulna, hiszen nincs kit megfertőznie.

"Ha elfogadod a teremtést, akkor azt is elfogadod, hogy az ember nem állat, tehát már rossz irányban indultál el."

Én részemről nem fogadom el.

"Szent Ágoston az Igazság, a Jóság és a Szépség titokzatos egységét a kereszténység Istenével azonosítja"

Na ez az ő dolga. Következik abból bármi, hogy ő mit mivel azonosít?

"Azt állítja, hogy az ember alaptörekvései (az igazság keresése, a csillapíthatatlan boldogságvágy és az olthatatlan esztétikai szomjúság) Isten valóságára mutatnak: "Magadra irányítottál bennünket és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned" "

Értem. Azt állítja. De bizonyít ez valamit objektíven? Számomra magán vélemény, amit csak megfelelő alátámasztással tudok elfogadni.

Kérdésem:

- mi módon mutat Isten valóságára, hogy az ember keresi az igazságot?

- mi módon mutat Isten valóságára, hogy az ember vágyik a boldogságra?

- mi módon mutat Isten valóságára, hogy az emberben van esztétikai "szomjúság"(?) ?

"A lélek tudó-nemtudással ismeri törekvéseinek végcélját."

Na ez a "tudó-nemtudás" mi a csoda?

Valamit lehet tudni, ebben az esetben van róla elegendő információ.

Valamit lehet nem tudni, ebben az esetben az adott dologról nincs megfelelő információ.

Valamit lehet sejteni, ebben az esetben bizonyos információk alapján lehet feltételezni valamilyen kimenetelt (ami nem jelent bizonyosságot, azaz fennáll a tévedés lehetősége).

Valamit (valamiben)lehet hinni, ez esetben bizonyos információk alapján, vagy akár anélkül is egy bizonyos kimenetel az elvárás.

Olyan számomra nem értelmezhető, hogy "tudó-nemtudás". Lehet tudni, hogy valamit nem tudunk, (pl. deriváltat számolni, vagy óhindi nyelven beszélni), de ez esetben nem lehet ezen alapuló ismeretről beszélni "ismeri törekvéseinek végcélját".

"Az igazság vonzásának engedő ember igazságról igazságra emelkedve juthat el a legfőbb igazsághoz, azaz Istenhez, akit valamiképpen már felemelkedése elején is ismer..."

Szép szavak, de megint egy olyan kijelentés, ami alátámasztás nélkül lóg a levegőben. Jelen álláspont szerint a tudományos megállapítások igazságainak lépcsőin felfelé haladva nem Isten rajzolódik ki.

"S midőn a boldog életet szeretik, amely nem egyéb, mint az Igazság öröme, bizonnyal szeretik az Igazságot is. Nem szeretnék azonban, ha nem volna valami ismeretük róla emlékezetükben" "

De szerethetik a boldog életet mindenféle előtanulmány nélkül is. Egyszerűen a jelen tapasztalások alapján. Az igazság szeretete pedig egyáltalán nincs közvetlen kapcsolatban a boldog életre vágyással, mert ha lenne, akkor emberek nem próbálnának meg bűnös úton meggazdagodni.

"Minthogy e vágy evilági keretek közt sosem elégül ki hiánytalanul, nyilvánvaló, hogy az ember boldogságvágya a legfőbb jóra, azaz Istenre irányul"

Egyáltalán nem nyilvánvaló. Nyilvánvalóan egyoldalú nézet. Az ember boldogságvágya nem istenre irányul, hanem a saját életében elérhető boldogságra. Más kérdés, hogy egyes emberek ezt Istenben vélik megtalálni. De azért általánosításképp ezt nem lehet kijelenteni.

Továbbá, Istennek mint legfőbb jónak a tételezése csupán hit, azaz nem bizonyított, lehet akár téves feltételezés is.

"A változó létezők szépségétől elszakadni tudó ember a befelé fordulásban felfedezheti, hogy lelkét az örök Szépség, Isten vonzza"

Akár felfedezheti, akár elhitetheti magával. Megint csak kérdés, hogy hitének tárgy valóság, vagy csupán ábránd?

"Arról a tényről, hogy az örök Szépségről a priori ismeretünk van, összehasonlító esztétikai ítéleteink tanúskodnak"

lásd előző válaszomban. (#10)

"Szent Ágoston az emberi lélek alaptörekvéseit tévedhetetlen törekvéseknek tartja "

Megint csak egy személyes vélemény, amit ahhoz, hogy elfogadjak, bizonyítani kellene! (lélek - ténylegesen létezik?, tévedhetetlen törekvés - bizonyosan tévedhetetlen?)

#14: "Ha közben a kórokozó elpusztítaná, akkor vele pusztulna, hiszen nincs kit megfertőznie."

Bizony, bizony... :)

***

Magamtól a #13-ból: "... Pl. a sörényes hangyász minden egyes termeszvárat szétrombolhatna, és a benne lévő millió hangyát felzabálhatná..."

Ajjjaj... ha hirtelen írok, abból marhaság is lehet...:D

Persze a sörényes hangyász tényleg zabál igazi hangyákat is, de a termeszek nem hangyák (annak ellenére, hogy a termeszeket sokszor fehér hangyáknak is nevezik), és a termeszvárban persze az előbbiek laknak. Na... :(

#Kérdező: "Isten minek teremtette az embert?"

Kötelességből. Mire jó egy Isten, ha nincs teremtése? És mire jó egy olyan teremtés, ami nem tud önmagáról? - mert az olyan, mintha teremtés se történt volna.

"Miért kellett egy ennyire "intelligens" állatot létrehoznia?"

Az ember mióta intelligens?