Isten minek teremtette az embert?
"Az ember az egyetlen állat, mely nem képes békében élni a természettel, nem törekszik egyensúlyra"
Tehát mielőtt az oroszlánok nekiesnek egy kihalófélben lévő fajba tartozó állatnak, előbb alaposan megfontolják, majd inkább hagyják elmenni.
Logikus.
Vagy nem tudom, szerinted miben nyílvánul meg amit írtál? Mert én még nem hallottam olyan állatokról, amelyek valami nagyobb jó érdekében félredobták ösztöneiket.
De bizonyára sok ilyen van, egész biztos sok ilyet tudsz, csak elfelejtettél példákat írni. Nos most pótolhatod.
Elég kevés állat törekszik egyensúlyra... de azért akad néhány ilyen. Pl. a patkányok: túlszaporodás esetén leáll a szaporodásuk.
Általában ott létezik ilyen, ahol valamilyen állat már NAGYON HOSSZÚ ideje él, és így alkalmazkodott a környezetéhez.
Ahol ilyen alkalmazkodás nincs, ott az állatok elszaporodnak a bőségben és megritkulnak a szűkös időkben. A természet így alakítja a dolgokat.
Régen az ember is így élt! Még pár 100 éve is!
Illetve a fejlődő országokban ma is ez megy.
Más:
a kérdésed már többször volt, és elég jó válaszok is születtek. Neked sem tilos visszaolvasni!
Kedves Kérdező
Vajon olvastad-e valaha egyszer is Isten szavát, ha mást nem de a teremtés első időszakáról?
Mert nekem úgy tűnik, hogy nem.
Ott elmondja nekünk, Ádám utódainak, hogy semmi hiba nem volt a teremtésben, minden harmonikusan, és békében volt.
Egész a lázadásig. Hogy mennyi idő telt el, azt nem tudjuk, azonban, ha Ádám megmaradt volna alázatos, és engedelmes embernek, akkor ma is élhetne, és az emberiség, de az állat világ sem így nézne ki.
Sajnos az ember az önzőségében kizsákmányolja azt, amit ajándékba kapott, és vissza is él azzal a hatalmával, hogy a földet az embereknek hozta létre.
De jó hír, hogy ez hamarosan változni fog, amire a szavát adta, és be is fogja tartani:
(Jelenések 11:18) . . ., és pusztulást hozz azokra, akik pusztítják a földet.”
(Ézsaiás 45:18) . . ., a föld Megformálója és Alkotója, Ő, aki megszilárdította, aki nem pusztán a semmiért teremtette, aki azért formálta meg, hogy lakjanak rajta: . . .
Istennek a célja, hogy emberek is lakjanak rajta, és ezt a tervét nem fogja hagyni hogy meghiúsítsák, holmi emberek.
Még időben fog közbe avatkozni, hogy megmentse a munkáját. A fent említett szava alapján, a Föld elpusztulása helyett azok fognak elpusztulni, akik nem élnek megfelelően a kapott ajándékukkal.
Az idő rövid, a célját senkinek nem engedi meghiúsítani.
Amiként a szülők gyermeket szeretnének, Isten is gyermekeként teremtette az embert. Istengyermekség - ez a kegyelmi ajándékunk, ezt lehet megérteni, elfogadni, és a sajátosan emberi "eszközhasználatban" használni
az emberi szót,
a szóval való gondolkodást,
a beszédet,
az én-tudatot.
- mindezek nem a természetből nőttek ki. Ezeket - a szó-, beszéd-, énérzéket - ajándékba kapjuk, a világ világosságaként. Lehet elsötétíteni, lehet megtagadni, lehet vele gyönyörű verset írni, alkotni teremteni - hisz istengyermekség - az ember szabad . Vannak rosszalkodó gyerekek, vannak akik felnőve sem hagyják abba - Istennek is vannak rissz-rossz gyermekei.
A mindenség fénye az emberben van - és miként a Nap feltétel nélkül ragyog mindenre, úgy Isten szeretete is mindent kivétel nélkül fénybe borít.
Az ember szabad - eltakarhatja magát ez elől, megtagadhatja, vagy közelíthet Hozzá szeretettel, Isten kereséssel:
"Vonj sugaradba Istenem!
mint madár a fészkére, szállnék hozzád,"
"Isten minek teremtette az embert?
Miért kellett egy ennyire "intelligens" állatot létrehoznia?"
Ha elfogadod a teremtést, akkor azt is elfogadod, hogy az ember nem állat, tehát már rossz irányban indultál el.
Szent Ágoston szavaival válaszolnék én is:
Szent Ágoston az Igazság, a Jóság és a Szépség titokzatos egységét a kereszténység Istenével azonosítja (Soliloquia 1, 1, 3). Azt állítja, hogy az ember alaptörekvései (az igazság keresése, a csillapíthatatlan boldogságvágy és az olthatatlan esztétikai szomjúság) Isten valóságára mutatnak: "Magadra irányítottál bennünket és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned" (Confessiones 1, 1, 1). A lélek tudó-nemtudással ismeri törekvéseinek végcélját. Az igazság vonzásának engedő ember igazságról igazságra emelkedve juthat el a legfőbb igazsághoz, azaz Istenhez, akit valamiképpen már felemelkedése elején is ismer: az emberek "szeretik az igazságot, mert nem akarják megcsalatásukat. S midőn a boldog életet szeretik, amely nem egyéb, mint az Igazság öröme, bizonnyal szeretik az Igazságot is. Nem szeretnék azonban, ha nem volna valami ismeretük róla emlékezetükben" (Confessiones 10, 23, 33). Az ember ellenállhatatlan vággyal törekszik a boldogságra, és előzetes sejtése van a teljes boldogságról: "Nem boldog életre kívánkozik-e minden ember? Egyáltalán, akad-e ellenkezője?... Nem ragaszkodnának hozzá, ha nem volna róla valamelyes tudomásuk" (Confessiones 10, 20, 29). Minthogy e vágy evilági keretek közt sosem elégül ki hiánytalanul, nyilvánvaló, hogy az ember boldogságvágya a legfőbb jóra, azaz Istenre irányul (vö. De libero arbitrio 2, 13, 36). A változó létezők szépségétől elszakadni tudó ember a befelé fordulásban felfedezheti, hogy lelkét az örök Szépség, Isten vonzza (vö. Confessiones 10, 34, 52; 10, 27, 38). Arról a tényről, hogy az örök Szépségről a priori ismeretünk van, összehasonlító esztétikai ítéleteink tanúskodnak (Confessiones 7, 17, 23). Szent Ágoston az emberi lélek alaptörekvéseit tévedhetetlen törekvéseknek tartja (vö. De libero arbitrio 2, 9, 26).
Isten tanulásra teremtette az embert, hogy megismerje és megtanulja Istent.
Előzetesen csak annyit, nem értek vele(d) egyet!
Most nincs időm a részletes kifejtésre (bocsi) majd azt később, most csak egy aprócska részlet:
"Arról a tényről, hogy az örök Szépségről a priori ismeretünk van, összehasonlító esztétikai ítéleteink tanúskodnak (Confessiones 7, 17, 23)."
Ez butaság! Nincs "örök Szépség". Minden kornak, minden egyes embernek más a szép!
Vannak bizonyos határok, de a szépség soha nem volt és soha sem lesz objektíven mérhető, és egyetemesen elfogadott.
Valakinek szép az opera, a másiknak meg elborzasztó, mert ő a rock zenéért van oda. Volt kor amikor a kövér nők voltak a szépségideál, máskor pedig a soványak.
Nincs egységes mérce, nincs "egy igazság". Tehát minden, csak nem tény, hogy "az örök Szépségről a priori ismeretünk van", lévén nem is lehet, mivel nem létezik olyan, hogy "örök Szépség"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!