Isten hogy jött létre?

Elme, Isten egy "szuper-intelligens" elme(Világ Elme), amely magában képezi le gondolatként a világot, mindenestül. Egyetlen pillanat neki minden, ami az örökkévalóságig tart. Az idő számunkra létezik. A gondolatok(egy pillanatba besűrített végtelen számú gondolat) sorozatos váltakozása miatt, amit ez a Világ Elme vetít rá a személyi tudatunkra(egyéni elméinkre, ami ugye szintén az ő képzete, mindegyikünké, egytől egyig. Az objektív világ, szellemi képzet, nem több, és egyénenként változik. Mindenki szubjektív képet képez le magában a Világegyetemről. Ezért is élünk meg mindannyian mást és mást, akár ugyanolyan helyzetek miatt. Az Világ Elme sem térben, sem időben nincsen. Egyszerűen csak van, örökké. Nincs személye, ő a minden. Egyéni elméink/személyiségünk korlátokkal terhelt, volt "születése", tehát véget is kell érnie. Ellentétben a Világ Elmével.

"Mindent mint egy dolgot vagy tárgyat ismerünk. A "fa" fogalmával pl. vagy egy külön fa képe vagy fák ideái jelennek meg előttünk. Nem ismerjük az absztrakciókat: pl. az igazságot vagy nagylelkűséget, hacsak nem fordítjuk le őket konkrét cselekedetekre vagy példákra. Hasonlóképpen az élő tudatos lényeket csak mint külön lényeket ismerjük. De míg minden mást csak egy másikhoz viszonyítva ismerhetünk, csak így gondolhatunk rá; egyedül az Isten nem kíván meg ilyen relációt, mivel ő maga nem más, mint minden ilyen relációnak, dolognak vagy lénynek az előfeltétele. Mindenki és minden csak egy dolog, az Isten azonban sem egy külön lény, sem egy mentálisan teremtett idea. Egy személyiség azonban külön létet foglal magában. Ezért az Isten nem személyes. Isteni Lény, de nem egy isteni lény. Szeretet, de nem egy szerető Atya. Bár nincs személyisége, amely magában foglalná az összes múlt, jelen és jövő személyiségek egészét mégis örök életű. Mindezekből világosan látnunk kell hogy Isten nem lehet személy. Következésképpen Elvnek kell lennie. Ebben a szellemi univerzumban magának az Elme Elméjének kell lennie. Az Isten valójában a Világ Elme."

üdv

25/F

= Ki teremtette a Teremtôt? =

A filozófia jelen állapotában döntô jelentôségűvé lépett elô a közölhetôség. A televízió tudományos felfedezéseket ismertetô dokumentumfilmjei elkényeztetnek bennünket. S a jelen kérdés sajátos kihívása épp az, hogy meghökkentô egyszerűséggel és naivitással megfogalmazott formájában találkozik benne az élénk eszű tinédzser a filozófiát csak felületesen ismerô természettudóssal. Elôbbirôl tizenéveseknek tartott hittanórák tanúskodhatnak. Utóbbiról az Univerzum világszerte ismert tudósa nyilatkozott, a maga szintjén is föltéve a kérdést, ,,Az idô rövid története'' című portréfilmben. Holott ô a kozmikus ,,fekete lyuk'' nagyhírű fölfedezôje, zseniális matematikai gondolkodás birtokában: Stephen Hawking. S ez a kérdés az, hogy ,,Ki teremtette a Teremtôt?''

A kezdet és a vég a filozófia visszatérô problémája. A válaszadásra azonban nem a szaktudósok illetékesek, akkor sem, ha a kozmológia, ill. kozmogónia felôl közelítenek. Holott sokan az ô tekintélyükre hivatkozva bíznak a tudományos igényű válasz megfogalmazásában. A kérdésnek azonban a filozófus a szakembere. S a bölcselet története elárulja, hogy a számban és minôségben jelentôs többségben lévô filozófusok hogyan jutottak el a maguk sajátos útján az Abszolútumig, ,,amely'' -- vagy ,,aki'' -- az egyetlen kielégítô válasz a kérdésre. Ez a válasz pedig így fogalmazható: a Teremtôt mint Abszolút Valóságot senki és semmi nem teremtette, sôt nem is teremthette. Nem csak a pantheizmus tarthatatlan tehát, hanem az a feltevés is abszurd, hogy a Világegyetem és annak egyik bolygóján, a Földön kibontakozó élet hordozója, az általunk ismert anyag, öröktôl fogva létezik. Ez ugyanis visszafelé számolva a ténylegesen végtelen számú és ténylegesen végtelen idôkvantumú létezés föltételezését követelné meg. Teljesen világos és meggyôzô logikai zátonya ennek a feltevésnek az, amit már Schütz Antal megfogalmazott, s amire többször hivatkoztam: ,,Nem lehet minden mástól, mert a mindenen kívül nincs más''.

Kell tehát lenni egy végsô Valóságnak, ,,amely'' mindig volt és mindig lesz, ,,amely'' az egyetlen biztos hordozója és alapja a létezésnek, ,,amely'' tehát maga a Teremtô Valóság. Scotus Eriugena találékonyan így nevezte meg: ,,A Teremtetlen Teremtô Természet''. Ez a rejtélyes Ôsvalóság pedig a metafizika gondolati ostromának legfôbb célpontja. Esendô hasonlattal: ô a körhinta acél tartóoszlopa, miközben az Univerzum és benne mi is olyanok vagyunk, mint a körhinta acélhuzalain forgó elemek. A teljesen Önmagában Való, ,,amely'' a ,,keletkezô-elmúló'' és ,,változó'' létformák stabil fenntartója. Arisztotelész -- kevéssé szerencsésen -- ,,Mozdulatlan Ôsmozgatónak'' nevezte, holott a legdinamikusabb teremtô Valóságról van szó. A filozófia szaknyelvén kifejezve: nincs létében függô, relatív létforma Abszolút Való nélkül. Ez fogalmából eleve adott, kényszerítô erejű következtetés. Ahogyan a ,,fiú'' fogalmából következik az ,,apa'' léte, az ,,árnyék'' fogalmából a ,,fény'' léte, úgy következik -- belsô kényszerrel -- a ,,keletkezô és elmúló'' létformából a ,,nem keletkezô és soha el nem múló'' Létforma, a teremtett létezôbôl a Teremtô Létezô. Ez persze belátás kérdése, amelyhez érdemes kijárni a filozófia iskoláját -- akár magánúton is --, hogy szellemi tapasztalattá érjen, belsô evidenciává fényesítve a felismerést, amellyel túlemelkedünk a tinédzser és a nagy természettudós idézett kérdésfölvetésén: ,,Ki teremtette a Teremtôt?''

Szükséges tehát ehhez a valóságra való logikai ,,rálátás''. S meg kell érteni a nagy tudósok filozófiai esendôségét. Egy híres festmény -- mondjuk a Mona Lisa -- szépségét csak képi egészében ragadhatjuk meg. A nagy tudósok tekintélyes része nagyítólencsével, sôt mikroszkóppal vizsgálja a képet. Így közelrôl és élesen látja a részleteket, de nem szemléli eléggé a kép egészét. Eljuthat akár a festékszemek egyes atomrészecskéinek fotózásáig is, anélkül, hogy a kép esztétikai egészét megragadná. A létezés összefüggô egészének, magának a Létnek kutatói a filozófusok. Korunk tömegtájékoztatásában mégis a szaktudósok véleményét kérik ki, még a tudományuk határán túli kérdésekben is. És ez a baj. Ha a szaktudós -- mondjuk kozmológus -- eljut az ôsrobbanásig, mint a kezdetek kezdetéig és Univerzumunkat egy atomnyi ôsmagból eredezteti, akkor megkérdezik tôle: mi volt az ôsrobbanás elôtt? A gyanútlan szaktudós erre beleesik a csapdába és esetleg ezt válaszolja (egyébként megtörtént): ,,A Semmi''. Tehát a Semmi a teremtô Ôsvalóság? Holott a korrekt válasz ez volna: ,,Errôl kérdezzék meg filozófus kollégámat''. Amikor pedig a legvégsô végre, az Univerzum omega-állapotára kérdezünk rá, a kozmológia tudósához fordulva, akkor nem az a korrekt válasz, hogy megint a Semmi jelenti a végsô megoldást, a fizikai világ energiáinak totális elernyedésével és a kozmikus sötétséggel, a Weltnachttal. A korrekt válasz ez: ,,Ha pusztán fizikai energiák vannak és csupán azokkal kellene számolnunk, akkor a Kozmosz visszahullana a végsô sötétségbe. Ha azonban magasabb Teremtô Energia is létezik és magasabb létdimenziókkal is számolhatunk, akkor nem ez a végsô felelet. Ebben átadom a szót a filozófusoknak.'' A létbizalom képviselôje egyszerű és logikus választ ad: ,,Mivel a Semmit ki kell iktatnunk mint végsô magyarázó elvet, ésszerűen feltételezhetjük, hogy ugyanaz a Teremtô Valóság, ,,amely'' elindította kibontakozásának kozmikus útjára a Világegyetemet, újjá is teremtheti azt''. A végsô okot keresve az Abszolútumot mint Teremtô Ôsvalóságot nem tudjuk kikerülni. A metafizika minden útja ôhozzá vezet. És tôle nem vezet tovább, visszafelé a létben. A metafizika ,,visszaszámlálása'' eddig ér el.

Ki teremtette hát a Teremtôt? Csak nem veszi komolyan egy igényes gondolkodó, hogy a Teremtôt egy másik Teremtô teremtette, azt ismét egy másik, és így tovább, a végtelenségig. A hosszú sorban ütôtávolságra elhelyezett dominók visszatérô példáját idézve: eszerint minden dominót egy elôzô másik dominó ütött volna el. Csakhogy a ,,minden'' dominón kívül fogalmi képtelenség föltételezni egy rajtuk kívüli ,,másik'' dominót, mint arra részletesebben utaltam. Ez a legközérthetôbb példa.

Lehet, hogy sokat kell együtt gondolkodni az olyan kivételesen nagy filozófusokkal, mint Arisztotelész vagy Aquinói Tamás, Leibniz, Pascal vagy Spinóza. El kell jutnunk a belsô tapasztalásig, a bennünk kiérlelôdô gondolat-evidenciáig. Akkor világossá lesz elôttünk, hogy az elemzett kérdésfölvetés a filozófiába még csak belekóstoló tizennégy évesekre jellemzô, amelyre meg kell tudni adni a választ. Akkor is így van ez, ha olyan kiváló természettudós, mint Stephen Hawking szintén megkérdezte egyszer, és ugyanazzal a gyanútlan filozófiai naivitással: ,,Ki teremtette a Teremtôt?''

Szia!

Ha érdekel a téma, akkor ajánlok neked néhány linket, ott megleled a válaszokat:

[link]

[link]

[link]

[link]

A válasz írója 83%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 20:16

Ezt én se tudtam volna leírni jobban:)

Nekem is ez a véleményem. Az egészet csak azért találták ki, hogy a középkorban a paraszt befogja a pofáját és dolgozzon a földesúrnak, nah meg az egyháznak...

"Most minden vallásos és hívő ember megkövezhet,de az ember az idők kezdete óta fél és fél még mindíg.

A halál, időjárás, állatok, sötétség: Erre találták ki Istent. Mert Isten szereti őket és persze legyőzi azt amitől az ember fél."

Azért valljuk be, elég béna isten lenne Isten, ha nem az emberek gyengeségeinek, problémáinak leküzdésével mutatná meg a saját isteni mivoltát, hanem mondjuk kártyatrükkökkel. Isten léte és az ember tökéletlensége között nehéz eldönteni melyik az ok és melyik az okozat.

"a vallást azért hozták létre, mert a buta népet sakkban tarthatták azzal a dumával, hogy ha sokat szenved a földön, jó lesz neki a mennyben (miközben a papok meg a vezetők dőzsöltek). ehhez találták ki az istenüket meg a bibliai okításokat - és sok millió tudatlan be is dőlt neki és vállalták a szenvedést"

Erre még szeretnék reagálni.

Ez most komoly? Úgyértem Jézus azért hozta létre a keresztény vallást úgymond, hogy aztán ezer évvel később ez egy jó politikai eszköz legyen? Nem inkább egy jó politikai eszközt faragtak a keresztény vallásból azok akiknek nicns sok közük a tanításaihoz?

Állandóan tele van ez az oldal a "nem szerete ma keresztényeket, mert voltak keresztesháborúk és sokan meghaltak" típusú érvekkel. Sokszáz éve nem volt tévé, akkor a kereszténységet használták fel arra, hogy befolyásolják a népet, eltorzították az egészet, a hatalommal bíró hitetlenek. Az igazi kereszténység ettől még lehet jó, őszinte dolog. Mutasson már nekem valaki valami jó dolgot amit nem tett tökre az emberi önzőség.

Azt mondják sokan, hogy "az Istent a papok és a fejedelmek találták ki, hogy ezáltal uralkodjanak a népen." Merőben önkényes állítás, amelyre történeti bizonyítékot nem lehet találni. A vallás az ember metafizikai igényű természetének, a világtalányok megoldását kereső észnek a követelménye, vagyis: minden papi vagy fejedelmi befolyástól függetlenül is szükségképen ott él minden normálisan gondolkodó ember lelke mélyén. Papokra éppen azért volt mindig és minden vallásban szükség, hogy ezt a természetes emberi igényt, az ész és a lélek Isten után kiáltó ősösztönét szolgálják és őrizzék, Nem a papok hozták be tehát a vallást, hanem fordítva: a vallás tette szükségessé a papi intézményt.

Ami pedig a fejedelmeket illeti: ezek igen sokszor inkább akadályozták, mint előmozdították a vallást mert a vallás a fejedelmeknek is parancsol s ez nem mindig tetszett az önkényt kedvelő uralkodóknak.

Csak úgy létrejött. Senki sem teremtette Őt. Neki - egész egyszerűen - az a lételeme, hogy "van".

Így is mutatkozott be Mózesnek: "vagyok"

Tudom, nehéz ezt elhinni, mert ez felülmúlja az emberi képzelőerőt, de akkor is így van.

Isten mindig létezett, és fog is létezni.

Nekünk nehéz ezt felfogni, mert amellett, hogy Isten képmására lettünk megalkotva, mert hozzá hasonlóan érzünk és gondolkodunk, mi fizikai lények vagyunk.

Mi, emberek is ha létrehozunk egy virtuális emberkét, amellett, hogy járkál az úton, bármilyen tulajdonsággal felruházhatjuk, megtehetjük, hogy ne teljen neki az idő, ne kelljen egyen, vagy aludjon.

Ehhez hasonlóan honnan tudjuk, hogy velünk ellentétben Ő benne van-e az időben? Lehet, hogy az idő csak a fizikai lét tulajdonsága. Ezért nyugodtan létezhet, hogy Isten mindig is létezett és létezni is fog.

Kiváncsi vagyok a ti véleményetekre ezzel kapcsolatban!!!