Miért érdemelne egy olyan Isten szeretetet, aki gyakorlatilag a rossz főnök tökéletes archetípusa?

Jav.:

Lelke szelíd befolyásával MINDEN embert-istenfélőt,és istentelent egyaránt-igyekszik a jó fele befolyásolni,s ennek példáit soroltad fel saját életedből.

„A lényeg: én elkárhozom szerintetek, a ti nézeteket szerint? Szerintem nem lehetne lehetséges, jó ember vagyok. De mivel nem hiszek Istenben, ezért ezt cseszhetem, hogy vulgáris legyek. Értem.”

Jézus azt tanította, ha valaki a lelki ismeretére hallgatva cselekszi a jót, akkor üdvözül. A lelki ismeretünk hangja (akár ateista valaki, akár nem), az mindig az Isten szava bennünk, a lelki ismeretünk hangján keresztül figyelmeztet. Aki „megöli” önmagában ezt a hangot, mondjuk akár a vallása érdekében (pld. lezárt vallásos emberek akik uralkodni akarnak a lelkek fölött, vagy az iszlám terroristák) az-az aki elkárhozik, akár hisz Istenben, akár nem, mert a hite egy téves istenképre vonatkozott, nem pedig arra az irgalmas és örökkön örökké megbocsátó és szerető Istenre, mint amilyen Jézus.

Engemet is szomorúvá tesz az a sok szenvedés, mert pontosan a vallásos emberek zúdították a legtöbb szenvedést a világra, persze az már egy másik kérdés, hogy Jézus annak pont az ellenkezőjét tanította, és cselekedte, mint amit a különböző keresztény felekezetek élükön a Jehova Tanúkkal tesznek, lejáratva az Istent.

De akár lejáratják akár nem, az Isten még attól ugyan az az Isten, akit mint Jézust ismerhetett meg a világ. Jézus pedig soha senkit sem bántott, mindig mindenkinek megbocsátott, és segített. Éppen pontosan a vallásos emberek voltak azok akik keresztre feszítették, olyan emberek, akik hittek Istenben, egy olyan torz és büntető istenképben, mint amilyenben még sajnos ma is hisznek, még akkor is , ha kereszténynek gondolják magukat, de a torz istenképük szinte ugyanaz.

„ Az üdvözülés és a vallásosság nem összefüggő fogalmak. Mindenki üdvözül, ha azt teszi, amit a legjobbnak lát. Mindenkit arra teremtettem, hogy a szeretetben élést tartsa legjobbnak maga és mások számára is. Aki ez ellen cselekszik, az természetellenesen cselekszik. Ha tudatosan teszi ezt, akkor tudja, hogy nem azt teszi, amit a legjobbnak lát. Ha nem tudatosan teszi, akkor beteg, tehát nem számítható be neki e viselkedése.

A vallásosság alatt általában azt értitek, hogy a különböző felekezetek törvényeinek megtartása által tegyetek tanúságot arról, hogy Velem kapcsolatban vagytok. Ez azért nem azonos az előbb említett üdvösséghez szükséges magatartással, mert ez lehet csupán külső szertartások gyakori látogatása, de nem azért, hogy valaki szeretetben növekedjen, hanem valami más cél érdekében. Engem bizony vallásos emberek ítéltek halálra, és legfőbb bűnömül azt rótták fel, hogy nem vagyok vallásos.

Nincs tehát jó, vagy legjobb vallás. Vannak szeretetben élni akaró emberek, és vannak nem szeretetben élni akaró emberek. Ha ez utóbbiak tudatosan ilyenek, akkor üdvösségük ellen cselekszenek. A különböző felekezeteknek az lenne a feladata, hogy a szeretésben élés fontosságát, mindenek-felettiségét hirdessék, és tegyék hitvallásuk alapjává. Ha ezt tennék, akkor azonos lenne az üdvösség biztosítása a vallásossággal. De ilyen felekezet nincs. Egyetlen keresztény felekezet sem Engem, hanem önmagát tartja a legfontosabbnak. Sőt! Szinte mindegyik önmagához akar torzítani Engem, s azt hirdeti, hogy amit ő képvisel hivatalból, az mindig azonos Velem, az Én elképzelésemmel még akkor is, ha ennek ellenkezőjét egyértelműen hirdettem, evangéliumaimban leírattam, annak idején. Gondolj csak arra, hogy milyen világosan kértelek benneteket: Semmire ne esküdjetek. – Szeressétek inkább ellenségeiteket. – Egymás szolgái legyetek – stb. Sorolhatnám még azokat a kijelentéseimet, melyeknek éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjátok felekezeteitek vezetői részéről. Én mindenesetre nagyon örülnék, ha a vallásosság és a szeretésben élés egy gyékényen árulna, de nem így van. „ Jézus; A HANG – könyv 369