Ateista vagyok és a hívőktől kérdezem, hogy mit csinálnának ha kiderülne hogy nincs isten?

Kedves kérdező!

Logikusan Te is végiggondolhatod.... ha már a hozzászólók (egy kivételével) nem a kérdésre válaszolnak, hanem csak az örök mellébeszélésben gyökerező vitájukat szítják megint.

A fő gond valójában az, hogy Isten nem definiált, így az sem minek a nemléte bizonyítható vagy nem.

Visszatérve a kérdésedhez:

Kér részre választanám a lehetséges válaszokat... csak hogy pontosítsuk a kérdésedet:

1. Isten rajtunk kívül van - tehát benne vetett hitünk is kintről táplálkozik. Ez esetben lehet arról beszélni, hogy "kiderülne, hogy nem létezik"....

Ezzel a megközelítésben csupán a szokásos, általános félreértés a probléma: A vallásos Hit fogalma nem a "valamit elhinni" fogalomkörbe tartozik. A jelentése valójában a "én ezt az utat járom a világban, ez választom, ezt tartom helyesnek, ezt vallom" szavakkal pontosítható. Innen a "vallás" fogalma. Tehát a Hit belső meggyőződés, választás. Én nem azért járom a választott utamat, vallom azt amit vallok, mert feltételezem, hogy van Isten, aki megbüntet, ha rosszat teszek.

Persze van aki erre azt mondja, hogy nem is vagyok hívő. Én viszont azt gondolom, hogy van Isten, ezért érzem érintetnek magam az kiinduló kérdéssel.

Szóval végül ugyan oda jutunk ami a második lehetőség:

2. A hit (és Isten) belül van. Belső meggyőződés, melynek gyakorlati megnyilvánulása a világról alkotott képünk. Én nem kezdenék másképp élni, nem változna erkölcsi rendem, nem változna az amit képviselni próbálok a világban. Röviden nem változna a világképem attól, hogy valamely (nemlétező) külső definíció szerinti Isten létét cáfolnák.

" Mondjuk a vatikán bevallaná vagy nemtom. "

Már egy tévedéssel indítasz. Mi nem azért hiszünk,mert a Vatikán azt mondta,tehát ha azt mondaná,hogy nincs Isten,arra sem hagyatkoznék. Én pl azért hiszek,mert vannak saját megtapasztalásaim,amire a Vatikán azt mond amit akar,az akkor is az én tapasztalatom lesz.

Nem olvastam a válaszokat, szóval már lehet, hogy felvetették előttem.

Egy dolog biztos: még mindig kisebbet koppanunk, mintha az ateisták előtt kiderülne, hogy valóban létezik Isten. Kvázi nincs veszteni valónk, akkor meg miért ne hinnénk, amíg lehet?

Kedves Rebeka, a neved alapján azt gyanítom, hogy te közel állsz valamelyik keresztény valláshoz a családod révén.

Sok negatív példát látsz, esetleg valami olyan bűn van az életedben amit a Biblia elítél?

Mi a probléma?

Minden intelligens faj fejlődésének korai szakaszában kialakít valami hiedelemrendszert-vallásszerűséget, jelentsen is ez bármit. Ennek oka, hogy választ keresnek a 'világ'(maradjunk ennél a kifejezésnél, ne menjünk bele az Univerzumba, amiről halvány lila fogalmuk sem volt abban az időben!!) létezésére, ezen belül arra is hogy jött létre minden ami körülöttük van. Általában egy felsőbb intelligenciát, magasabb szintű entitásokat jelölnek meg 'alkotóként' így jönnek létre az istenek. Ezzel bizonyos mértékig nincs is semmi baj. Akkor van probléma, ha a vallás a társadalom irányító elemévé válik, amikor az 'egyházak' irányítanak(PL:középkor)

A vallás véleményem szerint elsősorban és legfőképp a félelmen/ismerethiányon alapul. Ez érthatő valamilyen szinten, mert semmilyen eszköz/műszer nem állt rendelkezésre abban az időben! Részben az ismeretlentől való rettegésről van szó, részben pedig, a vágyról, hogy valami "idősebb testvér"-félét érezzünk magunk mellett, aki minden gondunkban/konfliktusunkban velünk van. Az egész dolog alapja a félelem: félelem a titokzatostól, félelem a vereségtől, félelem a haláltól, félelem az élettől, félelem bármitől ami szemben áll a dogmatikus nézetektől, mítoszoktól és a babonás ostobaságoktól!

A probléma az, hogy a félelem kegyetlenséget/fanatizmust szül,(PL:keresztesháborúk) így nem csoda, ha a kegyetlenség és a vallás mindig kéz a kézben járt a történelem során. Ugyanis mindkettő gyökere a félelem. Világunkban ma már kezdjük egy kicsit érteni a dolgokat, kezdjük egy kicsit a kezünkbe venni őket a tudomány segítségével, a tudományéval, amely lépésről lépésre haladt az ő útján, szemben a keresztyén vallással, vagy bármilyen vallással(ami fejlődésképtelen), szemben az egyházakkal, s szemben a régi tantételekkel, dogmákkal, mítoszokkal, szemben a primitívséggel és a naívsággal.

A tudomány segíthet abban, hogy úrrá legyünk azon a pánik félelmen, amelyben az emberiség oly sok nemzedék óta él, és oly sokat szenvedett sok- sok éven keresztűl. Természetesen tudatosan! A tudomány arra tanít minket, s úgy vélem, a szívünk és döntésképességünk is arra tanít minket, hogy ne keressünk többé képzeletbeli támaszokat, ne találjunk ki mennybéli szövetségeseket, hanem saját erőfeszítéseinkre/elménkre összpontosítsunk, azt keresve, hogy mit tehetünk itt a földön azért, hogy ez a világ egy jobb hely legyen számunkra, és embertársaink számára is! Élhetőbb világ legyen, ne pedig olyan primitív hely legyen, amilyenné az egyházak tették az elmúlt évezredekben, az ő szentkönyvük szerint ami semmi konkrétumot nem ír egy értelmes ember számára!

@38

Bocsi, de Te ismered az egész Univerzumot?

@39: Megbocsátok. Nem, nem ismerem. De szerintem te sem. Épp ezért vagyok kíváncsi rá, hogy hány idegen intelligens faj megfigyelése alapján jelentetted ki az alábbit:

"Minden intelligens faj fejlődésének korai szakaszában kialakít valami hiedelemrendszert-vallásszerűséget"