Isten miért ilyen kegyetlen sok emberrel oktalanul?

A hívek szerint Istennek cėlja van ezzel, amolyan próba.

Szerintem meg nincs semmi köze Istennek ehhez.

Mi zárja ki az örökbefogadást? Van választás. A szabad akarat nem jelent semmit, szabad választás van.

A kérdésre: miért hagyta Isten, hogy a hozzá imádkozó zsidókat gázkamrába tereljék? Miért nem segít a rákos gyerekeken? A csodás gyógyulások jól hangzanak, de akkor miért nem nő vissza senkinek a levágott végtagja? Azért, mert ha van Isten, akkor magunkra hagyott minket. Nincs jelen a mi világunkban, és nem befolyásolja közvetlenül az életünket. Nem egy automata, amibe bedobod az imát, és kapsz érte valamit. Magadért, magadnak imádkozol, nagyképűség azt gondolni, hogy Istennek szüksége van az imára, hogy ezzel te, az imádkozó ad valamit. A világot készen kaptuk, kész szabályokkal, amiken nem lehet változtatni. Ha valakinek nem lehet gyereke, akkor nem lehet. Ha nem alkalmas rá a méhe, akkor az pont ugyanolyan, mintha nem lenne méhe, utóbbi esetben pedig nyilvánvaló hülyeség terhességért imádkozni. Ha pedig alkalmas rá, csak nagyon nehezen, akkor az imától függetlenül is teherbe eshet, ahogy az meg is történik a világban az ateista, vagy más vallású nőkkel is, akik nem imádkoznak a keresztény Istenhez. Tehát Isten nem kegyetlen, egyszerűen csak nincs itt. A többi a vakszerencse dolga.

Na ez az óriási probléma a kontroll vallásokkal, mint az ábrahámi, vagy éppen az iszlám. Istent, és a világot fehérnek és feketének állítja be, ezt az emberek tudatosítják magukban, majd aztán megy a szenvedés, és nem értik, hogy az általuk imádott Isten miért nem tesz semmit.

Azért is tartom többre a keleti vallásokat. Mondok egy kis keleti történetet, ami számomra rendkívül tanulságos volt.

Volt egy falu, ahol az egyik házaspár régóta akart gyermeket, majd miután meglett nagyon boldogok voltak, de a boldogság nem tartott sokáig. A gyermeket elakarták venni a házaspártól, tudta az anya, hogy ha másnap reggelre nem rejti el, akkor soha többé nem látja(a történet tanulsága szempontjából nem lényeges, miért akarták elvenni) Az anya, úgy gondolta, egyetlen egy hely van, ahol elrejtheti a gyermeket, az öreg remeténél, aki a falutól pár száz méterre lakok, egy kunyhóban egyedül. Az anya elviszi az öreg remetéhez a gyermeket, aki mit sem tud az egész esetről. A remete alszik, és reggel, amikor felkel látja, hogy egy kosárban betakarva, egy kis gyermek fekszik. Ránéz a kosárra, majd annyit mond. Rendben van, akkor gyereket nevelek. Az öreg remetének fogalma sincs róla, kitől van a gyerek, és arról sem, hogy miért hagyták ott. Teltek az évek, több, mint tíz év telt el, mióta a gyermeket megtalálta az ajtó előtt, majd kopogást hall. Kinyitja az ajtót, és anya van az ajtó előtt, aki a remetének annyit mond. Én vagyok a gyermek anyja, szeretném a gyereket visszakérni. A remete annyit mond, rendben van.

A történetben természetesen a remete a főszereplő, és a történet tanulsága. A remete, mint bölcs ember, tudja, hogy az élet múlandó, folyamatosan változik. Nem próbál az életnek ellen állni, mint a kis patak, amely sziklának ütközik, kikerüli azt, és folyik tovább. A remete a jelen tökéletes részét képzi, nem kapaszkodik sem a múlt emlékeibe, sem a jövő bizonytalanságába. Nem azonosul a múltból származó érzésekkel, így folyamatosan kiegyensúlyozott, nem fél, nem aggódik, nem éri semmi váratlanul, hiszen tudja, pontosan az történik, aminek történnie kell.

Még kiegészítésként annyit, hogy az érzelmekkel való azonosulás az, ami a szenvedést okozza. Példaként... Az orvos közli a nővel, soha nem lehet gyermeke, a nő meg ugyebár mindig is gyereket akart. A világi gondolkozásban élő ember, azonnal tagadni kezd, azonnal belekapaszkodik az érzésbe, és folyamatosan pörög az agya, hogy Most tényleg nem lehet gyerekem? Tényleg nem lesz? Ezt nem akarom elhinni? Talán majd mégis lehet, vagy nem? Most akkor mi lesz? Romokban az életem? Talán csak tévedtek?

És ilyenkor kezdődik el, az egyén tökéletes lelki, és szellemi pusztítása, mert beleakaszkodik egy olyan érzésbe, egy olyan friss emlékképbe, ami megváltoztathatatlan. Ahelyett, hogy azt mondaná, rendben van, ezen nem tudok változtatni, tovább kell élnem az életem. Az általam felsorolt, és még annál is rosszabb, gondolatok formájában lejátszott, akár hetekig, hónapokig, évekig tartó érzelmi pusztulásba sodródik az ember, miközben csakis akkor fog jobb lenni, amikor az ember szembenéz az igazsággal, és elfogadja a tényt, hogy a jelen létezik, és vannak, amiken nem tudunk változtatni.

"oktalanul?"

Azért ez egy kicsit szemet szúrt.

BIZTOS, hogy az ő összes okát ismered?

Örülök a kérdésnek, a héten ég nem volt, és még nem lett ezerszer feltéve ebben a hónapban, így bele kell húzni

"Miért van az hogy van mondjuk egy hívő házaspár aki világ életükben jót cselekedtek mindenkivel , a biblia szerint élnek és mondjuk meddők?"

Honnan tudod, hogy ez a meddőség Isten hibája? A Biblia szerint csak Jézus tudott élni. Vagy te belelátsz a szívükbe, ismered az összes gondolataikat, cselekedeteiket a múltban, jelenben és jövőben? Mert úgy nyilatkozol ...

"És ez nem szabad akarat mert nem az akarata miatt nem tud a nő lombikprogramok ellenére sem teherbe esni..."

Tehát az akarat szabad:) Vagy nem is tudja akarni a teherbeesést? Valami gondolatblokkolással gátlod, vagy mi? Gondolom a 72%-os vagy, aki még mindig nem érti a cselekedet és az akarat szabadsága közti különbséget, pedig még Ozmium is elmagyarázta neked a múltkor:) Ha nem az vagy, akkor bocs

Szép is lenne, ha mindenkinek egyből valóra válna az akarata... Hamar kihalt volna a Föld