Mi értelme az óriási univerzumnak ha Istennek az volt a célja, ha az emberi életet a földre teremtette?

Alapvetően nem rossz, amit mondasz.

Csakhogy, ha a cél az emberi élet volt, a világegyetem akkora iszonyú pazarlás ehhez képest, ami nem létezhet semmiféle értelmes tervező fejében.

Egy végtelen istennél meg egyenesen elképzelhetetlen.

Az nem lehetséges, hogy a Világegyetem alkotója nem csak tervező, hanem művész is? A dolgok létét nem csak hasznosság indokolhatja, hanem hogy általa megismerj valamit, vagy éppen valakit.

Amúgy a létezés célja nem az ember. Nem az emberért lett minden teremtve, ezt a Biblia sem állítja. Az, hogy valami léte az előnyünkre szolgál, még nem azt jelenti, hogy miértünk is létezik.

"művész is?"

Lehetséges, de úgy sincs értelme.

Még egy galaxishalmazt el tudok képzelni, mint alkotást, mert a galaxisok legalább rángatják egymást, és látványosan ütközhetnek.

De egy szuperhalmaz már nem csinál semmi érdemlegeset az élettartama alatt - és a világban nagyon sok szuperhalmaz van!

Csak a látható világban, ugye... és még nem tudjuk, mennyi minden van mögötte, amit még a fény se fog össze, vagyis egyszerre SOHA nem látható át!

Nem: a világ művészeti szempontból SEM állja meg a helyét. Volt időszak, amikor még megállta, de már nagyon régen nem ilyen.

Az én fogalmaim szerint pazarlás az, ha sokkal több erőforrást használsz fel valamihez a szükségesnél.

Függetlenül attól, hogy egyébként mennyi erőforrásod van.

Azt meg már tisztáztuk, hogy itt sok milliárdszor milliárdszor több erőforrás van, mint amennyi kellene.

Rosszabb a helyzet, mint a te példádnál ha az egész Föld teljes vízkészletét használnád el a gyógyszer bevételéhez.

"Az én fogalmaim szerint pazarlás az, ha sokkal több erőforrást használsz fel valamihez a szükségesnél."

Igen, ez véges erőforrásnál megállja a helyét, de végtelen erőforrásnál nincs értelme a pazarlásnak, nincs sokkal több.

"Igen, ez véges erőforrásnál megállja a helyét, de végtelen erőforrásnál nincs értelme a pazarlásnak, nincs sokkal több."

Miért ne lenne értelme? Ha neked szükséged van egy székre, és az asztalos leszállít neked 3 milliárd darabot - amelyek jelentős része semmilyen formában nem is alkalmas ülésre -, mondván végtelen mennyiségű fa állt rendelkezésére, vajon a nagyságát dícsérnéd, vagy inkább a józan eszét vonnád kétségbe?

"Igen, ez véges erőforrásnál megállja a helyét, de végtelen erőforrásnál nincs értelme a pazarlásnak, nincs sokkal több."

Végtelen erőforrás esetében viszont véges dolgokat nincs értelme létrehozni.

Adott egy végtelen entitás, végtelen hatalommal, tudással, lehetőségekkel, idővel térrel, mindennel együtt, aki végtelen ideje létezik és végtelen ideig fog létezni, végtelen erőforrások állnak rendelkezésére végtelen mennyiségben, időben és minőségben, akkor ez a végtelen entitás miért is foglalkozna egyáltalán olyan piszlicsáré dolgokkal, amelyek végesek? Hiszen a véges dolgok akármilyen nagyok is a mi véges mércénk szerint, a végtelen mellett összehasonlíthatatlanul aprók, picik, rövidek, semmitmondóak, jelentéktelenek.

"ez véges erőforrásnál megállja a helyét"

A pazarlás MINDIG pazarlás. Egy embernél is pazarlásnak nevezed ezt, hiába van neki esetleg nagyon sok erőforrása.

„Lehetséges, de úgy sincs értelme.

Még egy galaxishalmazt el tudok képzelni, mint alkotást, mert a galaxisok legalább rángatják egymást, és látványosan ütközhetnek.

De egy szuperhalmaz már nem csinál semmi érdemlegeset az élettartama alatt - és a világban nagyon sok szuperhalmaz van!

Csak a látható világban, ugye... és még nem tudjuk, mennyi minden van mögötte, amit még a fény se fog össze, vagyis egyszerre SOHA nem látható át!

Nem: a világ művészeti szempontból SEM állja meg a helyét. Volt időszak, amikor még megállta, de már nagyon régen nem ilyen.”

Nem azért volna művész mert esztétizál. A művészetnek nem az a célja, hogy szép legyen. A művészi alkotás lényege, hogy általa a befogadó megtapasztal valamit az alkotó belső valóságából. Minden ember be van zárva saját szubjektív valóságélményébe, amiből igazán sosem törhet ki, hiszen minden ingert saját érzékei és tudata szűrőjén keresztül élhet meg. A jó művészi alkotás az, amelyik képes valamennyire feltörni ezt a korlátot, és általa a befogadó megtapasztalhat egy másik szemléletet, és ezt beépítheti a gondolkodásába.

Vagyis az Univerzum minden eleme a parányi kvarkoktól a galaxis-szuperhalmazokig egy mű részei, és megismerésükkel közelebb kerülhetünk a lét teljesebb megtapasztalásához. Csak ennyit állítottam.

A pazarlással és szükséggel kapcsolatban: nem tudhatjuk, hogy mire van szükség. Nincs jogunk azt mondani, hogy a tízmilliárd fényévre lévő galaxisra semmi szükség, csak mert mi nem megyünk vele semmire.

„Ha neked szükséged van egy székre, és az asztalos leszállít neked 3 milliárd darabot - amelyek jelentős része semmilyen formában nem is alkalmas ülésre -, mondván végtelen mennyiségű fa állt rendelkezésére, vajon a nagyságát dícsérnéd, vagy inkább a józan eszét vonnád kétségbe?”

Jó, de ki állítja, hogy az asztalos minden széket nekünk gyártott le, nem saját kedvtelésére?