Miért nem merik az ateisták, úgy mint az istenhívők, elhagyni a hagyományos vagy előírt gondolkodást, a kutatást?

@11

Ez hogy jön ide?

Csak az a bökkenő, hogy ez az ige nem azt jelenti, hogy a hívők üljenek a fenekükön, hanem azt, hogy ne a magad meggondolatlan akaratát cselekedd, ne a saját fejed után menj, hanem bízz az Úrban, hagyatkozz rá, mert ő tudja mi a jó neked. P.: Mint amikor a felnőtt rácsap a gyerek kezére, mikor az a saját feje után menve a tűzbe akarna nyúlni. A gyerek nem tudja, hogy az rossz neki, de ha a felnőttre hagyatkozik, nem égeti meg magát.

Tehát a lényege az, hogy az életben ne meggondolatlanul saját akaratunkat cselekedjünk, hanem az Úr szavára figyeljünk.

Azért nem mindegy.

"az ateizmus ragaszkodása az evolúció elmélethez"

Azért azt hadd mondjam el, hogy a felsőbb kutatói körökben nem ragaszkodnak görcsösen az evolúciós elmélethez. Ha jönne egy másik tudományos elmélet, ami jobban magyarázná az élet fejlődését, akkor nem éreznének nagy szívfájdalmat, ha le kellene cserélniük a kettőt.

Akik görcsösen ragaszkodnak hozzá, azok éppen azok, akik kevésbé vannak képben és minden adandó kis lehetőséget megragadnak ahhoz, hogy a teremtéstörténetet mesének állítsák be.

Kedves kérdező!

Írod:

"az ateizmus egy személyes Isten létezését tagadja, míg a vallás éppen makacsul ragaszkodik annak létezéséhez. Hasonló az eset a vallások teremtés történetével és az ateizmus ragaszkodása az evolúció elmélethez, egy út a kettő között mindkét oldalról elképzelhetetlen."

Ehhez szeretnék néhány dolgot hozzáfűzni.

1, Az ateizmus a világot isten nélkül elképzelők táborát jelenti. Nem feltétlenül TAGADJA isten létét, mivel nem tudja BIZONYÍTANI nemlétét. Csupán azt állítja, hogy az eddig megismert világ nem támasztja alá (nem teszi szükségszerűvé) valamilyen isten létezését.

2, Ezzel nem értek egyet:

"Hasonló az eset a vallások teremtés történetével és az ateizmus ragaszkodása az evolúció elmélethez"

A vallások teremtéstörténetei az akkori emberek világszemléletét tükrözik. Az akkori tudomásszinthez, az akkori emberek elfogadókészségéhez mért történetek. Valóság alapjuk a mai tudás birtokában kizárható.

Ezzel szemben az evolúció elmélet (itt az elmélet a hipotézis bizonyításával nyert, egységesen elfogadott eredményt jelenti, melyet tudományosan nem cáfolt meg senki!!!) a mai tudásunk szerint egy bizonyos jelenséget (az evolúciót) megfelelően magyarázza, azzal (azaz a tényekkel és megfigyelésekkel) összhangban van.

Nem egészen értem, mire gondolsz itt:

"egy út a kettő között mindkét oldalról elképzelhetetlen".

A tényeken alapuló, bizonyított tudományos elmélet mi módon kellene hogy közeledjen a teremtéstörténet meséjéhez?

Mindaddig amíg valamilyen bizonyíték nem kerül elő az isteni teremtésre ( és annak evolúciót befolyásoló következményére), addig egy tudományos elmélet nem építhet be magába ilyen alá nem támasztott dolgokat.

Én vallásos vagyok, ezét nem materialista választ fogok adni, hanem olyat, ami az én világképemnek megfelel: Mert mindenkinek van lelkiismerete.

Bibliában is Ádám és Éva nem ehettek a jó és rossz tudás fájáról, akkor nem is igazán semmi felelősségük. Amikor ettek a jó és rossz tudás fájáról, onnantól kezdve van felelősségünk is a cselekedeteikkel kapcsolatban, mert tudjuk hogy mi a jó és mi a rossz.

A vallásos ember számára isten léte életének fontos része, nélküle alapvetően lenne neki rosszabb. Miért hagyná el vallását? Ezt akkor teszi esetleg meg, ha nem lesz életének nélkülözhetetlen része. Az igazi ateista a tudományban hisz isten helyett. Mi lenne az ok, mi miatt másban hinne? Nincs semmiféle előírt gondolkodás, ez egy belső késztetés, körülbelül úgy, amint hogy iszol, ha szomjas vagy.

Van egy alapvető értelmezésbeli probléma. A vallásos ember hisz isten létezésében. Az ateista nem hisz benne. Ez nem ugyanaz, mint a létezés tagadása. Ha tagadok valamit, azt tudom bizonyítani. Az ateista éppen azt mondja, nem lehet bizonyítani sem a létezését, sem a nem létezését, ezért nem fogadjuk el. A tudomány ugyanis csak bizonyított dolgokat fogad el. Van viszont sok ember, aki magáról azt állítja, hogy ateista, de nem is tudja, mi az. Az ateista semmiképpen sem tagad. Csak nem fogadja el a hitet bizonyításnak.

Mint ember, vagy élsz, vagy nem élsz. A kettő között elképzelhetetlen egy harmadik lehetőség. Vannak dolgok, amelyek vagy ilyenek vagy olyanok, egyveleg nincs.

"Csak az a bökkenő, hogy ez az ige nem azt jelenti, hogy a hívők üljenek a fenekükön, hanem azt, hogy ne a magad meggondolatlan akaratát cselekedd, ne a saját fejed után menj, hanem bízz az Úrban, hagyatkozz rá, mert ő tudja mi a jó neked."

OK, és azt hogy kell? Például honnan tudom meg, hogy az Úr szerint jobb-e nekem dínó csontok után áskálódni, vagy az evolúciót kutatni, vagy kozmológiával foglalkozni, vagy éppen kritikus szemmel megvizsgálni a Biblia állításait, ahelyett, hogy a templomban ülnék, és mea culpáznék, amiért megszülettem? Ugye érted, mi a problémám ezzel? Ebből az igéből egyáltalán nem jön le az, hogy nyugodtan legyél kíváncsi, vizsgálódj, kutass és kísérletezz, hanem inkább az, hogy csak egy könyvet olvass el, és csináljad azt, amit előtted is csinált a többi hívő.

"P.: Mint amikor a felnőtt rácsap a gyerek kezére, mikor az a saját feje után menve a tűzbe akarna nyúlni. A gyerek nem tudja, hogy az rossz neki, de ha a felnőttre hagyatkozik, nem égeti meg magát."

De Isten évezredek óta nem csapott rá senkinek a kezére. Nem beszélt senkihez lángoló csipkebokorból, se frigyládából, se sehonnan. Ki mondja meg, vagy honnan derül ki, hogy Isten éppen most mit gondol valamiről?

"Tehát a lényege az, hogy az életben ne meggondolatlanul saját akaratunkat cselekedjünk, hanem az Úr szavára figyeljünk."

Mi az Úr szava? És ha már felhozták korábban, mi a helyzet az evolúcióval, az abiogenezissel, a földtörténettel? Változott már valami, szabad már szánkra venni ezeket a fogalmakat, vagy továbbra is büntibe lesz vágva, aki "meggondolatlanul" máshogy mer gondolkozni, mint szabad az Úr szerint?