Ha isten létezik és ő teremtett meg minket mi értelme van megbüntetni a rosszakat? (Lejebb)

Kedves Kérdező,

Ez egy nagyon jó kérdés. És nagyon fontos is. Olyannyira, hogy rögtön a Szentírás elején, Káin és Ábel történeténél fel is merül ez a probléma.

Káin ugyanis a testvérgyilkosság után azt részletezi Istennek, hogy mégis mi okból kérhetne számon egy kreatúrát, s rajta az Ő teremtését. Felel-e egy teremtmény azért, amilyen, s amilyen hajlamokkal rendelkezik? S jogos lenne-e a Teremtőtől a számonkérés, ha a teremtmény a teremtés szerint működik?

Isten igazat ad Káinnak, és ellátja őt a bélyeggel, mely védelmet nyújt neki, hogy bár bűnös, de senki nem bánthatja, mert Káin az Istené. No, elemezzük ki egy kicsit, hogy miért is...

Olvasván a kérdésedet - ha mélyen foglalkoztál már a témával -, fel kell, hogy merüljön egy kérdés: "büntet-e az Isten?"

Isten, definíciója szerint örökkévaló, abszolút lételv, s ennél fogva kívül áll a materiális és szellemi világon, Ő indítja, rendezi és fejezi be az ok-okozati sorozatot, s az egész lét Őbenne létezik. Ha ezt megértjük és elfogadjuk, akkor helytálló az az állítás is, hogy az egész teremtés az Ő egyetlen Igéje által áll fenn. Ige azt jelenti, hogy a - antropomorf fogalmakkal élve - az akarat elgondolása és megtörténése között nincs különbség. Ha pedig Isten örökkévaló, akkor ez az egyetlen Ige hajtja az egész létet az idők kezdetétől a végéig, mert az Isten s így az Igéje is időn kívül áll.

Azt mondjuk, hogy ez az Ige maga az élet, a jó, a szeretet, a bölcsesség. S mindezen fogalmakat értelmezve, metszetüket, s így a lényegüket megragadván kiviláglik, hogy az Isten úgy rendezi a materiális világban az ok-okozati sorokat, hogy az mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy tökéletesedjen, azaz hasonuljon az abszolút jóhoz az individuumára kimért tulajdonságai/tehetségei szerint.

Azt írom, "lehetőséget", mert az ismert világban az ember az egyetlen élőlény, amelynek rendszerező képessége van, így képes a rendelkezésére álló információkat és hatásokat a saját pszichéje szerint kezelni, rendezni.

Ha mindezt elfogadjuk axiómának, akkor belátható, hogy Isten nem büntet. Arról van szó, hogy az Isten jót ad az embernek, ez azt jelenti, hogy úgy rendezi a kauzális sorozatot, hogy mindig a szükséges élményeket kapja meg ahhoz, hogy lehetősége legyen tökéletesedni. Ha ettől elfordul, akkor mindazt, amit kap szenvedésként fogja megélni, mert akarata ellentétesen kezd el működni a világot teremtő és mozgató Akarattal szemben. S ezt élheti meg büntetésként, de valójában a saját "rosszakaratának" tudat alatti konstatálását projektálja bele az Istenbe, Világba, Sorsba, vagyis a hite szerint a világot mozgató erőbe.

Ha ezt is elfogadjuk, mint második axiómánk, akkor a következő kérdés merülhet még fel: "No de akkor mi a helyzet az ítélettel?"

Szeretném felhívni a figyelmet egy értelmezési hibára. Az emberek a krisztusi kijelentéseket e témában "elítélésként" értelmezik, pedig a Szentírásban a "megítélés" fogalma van jelen. Mi a különbség?

Elítélés: mikor az egyént egy törvény relációjában értelmezett jó, illetve rossz tetteivel azonosítunk, s azzal megbélyegezzük.

Megítélés: mikor egy törvény relációjában értelmezett jó és rossz alapján meghatározzuk egy jelenség/cselekedet természetét.

A krisztusi kinyilatkoztatás alapján Isten nem elítél minket, hanem megítél bennünket, ami azt jelenti, hogy világosságában feltárja előttünk természetünk és egész életünk abszolút értelemben vett jó és rossz aspektusait. De semmi többet nem jelent.

Ha ezt elfogadjuk harmadik és egyben utolsó axiómánkként, akkor ebből az is következik, hogy tehát Isten nem küld senkit se Mennybe, se Pokolba. Ki dönt akkor? - Hát maga az egyén. Minekutána kiviláglik előtte az abszolút jó és abszolút rossz természete, s ennek fényében egész önmaga, a Megváltás által (mely a rosszért előre fizetett váltság többek között) lehetősége van a választása, hogy önmaga belátása szerint melyikkel akar azonosulni. Elfogadja-e, hogy Istennek - úgymond - igazat adjon, és éljen a megbocsájtás és megtisztulás lehetőségével, vagy nem.

Első esetben a lélek üdvözül, másik esetben elkárhozik.

Világos tehát, hogy nem Isten ítél el, hanem az egyén.

S ha mindezt megérted, megérted azt is, hogy az egyén természete és ítélete önmaga akaratának természetéből fakad. Ezért mondják azt a szent angyalok Jézus Krisztus születésekor, hogy "és a Földön békesség a jó akaratú embereknek!", mert nem létezik és nem is létezhet jó ember, csak jó akaratú ember. S ez elég.

(Szándékosan nem fejtettem és indokoltam mindent racionálisan, hogy el tudj gondolkodni e támpontok között, s így igazán megérthesd.)

"Azaz mentek a lecsóba, ha nem változtattok a gondolkodásotokon"

Büdös démon a szentlélek.