Ha a Földön jelenleg a Sátán uralkodik, akkor lehetséges, hogy ez így is marad mindörökre?

Nos,mivel erről nincs bibliai kinyilatkoztatás,hát gondolkozzunk!

Te milyen dolgok alkotására vagy képes?

Van képességed,egy náladnál intelligensebb lényt létrehozni?(Nyilván nem nemzésre gondoltam,hisz az tőled-tudásodtól-független anyagból valósul meg.Azt nem az általad kifundált laboratórium,hanem az Isten által létrehozott tested,és társad teremtett teste készanyagából jön létre.)

Nyilván,egy intelligens és művelt ember létrehozhat robotokat,"okostelefont",de ezeknek nincsen szabadakaratuk,érzelmeik,önálló konstrukcióik.

Sátán uralma,Isten engedélyével hatályos,melynek Isten határt szabott.

A határ,a sátáni uralom mibenlétének megismerése,a világegyetem értelmes lényei számára.Amikor a világegyetem intelligens lényei összevethetik a sátáni uralkodási rendszert az istenivel,és meggyőződhetnek Isten jóságában,és Sátán gonoszságában,megtisztíthatja Földünket,-s ezzel a világegyetemet is-a gonoszság minden csírájától.

Szia!

A Szentírásban található evangélium mindenekelőtt az az örömhír, hogy a bűn nem lesz örökké sem a földünkön, sem a világmindenségben! Rettenetes lenne, ha nem így lenne!

A jó és a gonosz küzdelme terhes, nyomorúságos, elviselhetetlen, ha a végső szabadulás reménysége nem létezik. Az örök, kiegyenlítetlen harc, vagy egyenesen a gonosz győzelme félemlítene bennünket.

Az ősevangéliumban - rögtön a bűneset után adott Isten először kinyilatkoztatást erről, a bűn tudatára döbbent és annak következményeitől megrettent első emberpárnak. Egyetlen mondatban elmondta a lényeget, az idők végéig terjedő érvénnyel. Ezt az isteni kijelentést nevezzük első evangéliumnak, vagy ősevangéliumnak. Így szólt ez az ígéret:

„És mondta az Úr Isten a kígyónak: ...ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.” (1Mózes 3,14–15)

Isten a kígyóhoz intézte ezeket a szavakat. A kígyó azonban Sátán médiuma, eszköze volt csupán, és végül is így fogalmazhatunk: ítélethirdetés volt ez a kijelentés Sátán felett – de az ember füle hallatára. Ennek a ténynek önmagában is van mondanivalója. Az ember olyan fogságba jutott a bűneset révén, hogy csak úgy lehetett evangéliumot hirdetni, reménységet adni neki, hogy Isten ítéletet hirdetett az ő ellensége felett. Semmi sem fejezhette volna ki jobban, hogy az ember milyen tragikus helyzetbe került, milyen kiszolgáltatottá lett, hogy mennyire nem tud önmagán segíteni. Csak úgy lehet segíteni rajta, ha Isten veszi fel a harcot az őt fogva tartó ellenséggel. Az ember azt érthette meg ebből a kijelentésből, hogy Isten nem hagyja őt ellensége kezében, hanem kiszabadítja őt. Beleavatkozik a történelembe, és végül örök szabadulást biztosít neki a bűntől és a rossztól.

Később, a Jelenések könyvében olvashatjuk, hogy Sátán „tudja, hogy kevés ideje van” (Jelenések 12,12). Bizonyosra vehetjük, hogy a lényeget ő is felfogta ekkor. A bűn jellegzetes elvakultsága azonban az, hogy hallja, érti, de nem hiszi és nem veszi komolyan. De biztos, hogy félelmet érzett, felfogta a kijelentés súlyát és igazságát, hogy legyőzetése és megsemmisülése bizonyos. A kígyó fejére taposás ugyanis a bűn és a rossz végső, teljes megsemmisítését ábrázolja.

Isten azt ígérte, hogy felveszi a küzdelmet a gonosszal oly módon, hogy az emberben, az „asszony magvában” támaszt ellenségeskedést a bűnnel szemben. Az ember közreműködése szükséges a bűn és a rossz legyőzéséhez. Az ember szabad akaratából választotta Sátán uralmát és állt mellé. Szabadulása csak úgy lehetséges, ha Isten fel tudja éleszteni az ellenállást az emberben, ha az ember hajlandó elfogadni ezt a segítséget. Az embernek kell visszautasítani és kiűzni Sátánt. Ez döntő jelentőségű! A megváltási terv alapeszméje a szabad akarat, a szabad választási képesség tiszteletben tartása.

Mert ha Isten közvetlenül az ellenséggel venné fel a harcot és megsemmisítené, ez nagyon gyors és egyszerű lenne. De Isten csak közvetett harcot vehet fel az ellenséggel. Az emberben éleszti fel az ellenállást, és neki kell legyőznie Sátánt.

Pál apostol írja a Rómabeliekhez írt levél 16. fejezet 20. versében: „A békesség Istene eltapossa a Sátánt a ti lábaitok alatt...” A mi lábunk alatt kell eltaposni az ellenséget. Isten segít, támogat, erősít, együttműködik az emberrel, de az ember lába alatt kell megsemmisülnie Sátánnak. Ez a valódi, erkölcsi győzelem felette.

Üdv. Péter

Kérdező.

Mi van akkor hogy ha sátán beléd épült és általad akarja hamisnak feltüntetni a Bibliát!