A keresztények miért nem látják be, hogy az ateisták racionálisabban gondolkoznak?

#21 en is, tudom is

nincs ertelme mindketott emlegetni es a tudas keplekenyebb ilyenbesetben

te attol meg hogy tudsz a rozsaszin repulo vizilorol aki szivarvanyt varazsol ejszaka attol meg hinned nem feltetlen kell

vagyis megtagadhatod istent

akkorvis megteheted mikor mar mindenki mas elfogadja majd (tudomanybis tobbekkozt)

Kérdező, mi ebben a furcsa, Jézus már régen megmondta ezt, hogy BIZONYOS esetekben eszesebbek az ateisták.

Lk 16,8

És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.

Az ateisták csak azért hiszik, hogy racionálisabban gondolkodnak, mert NEM TUDJÁK AMIT A KERESZTÉNYEK.

Ez kb. olyan mint a varázskép, aki nem tudja, hogyan kell nézni SEMMIT nem lát.

varázskép 3D

Én tudnám bizonyítani Isten létét. Persze csak közvetetten, de azok olyan bizonyítékok, hogy kétség sem fér hozzá, hogy bizonyítja Isten létezik.

De minek. Akit érdekel járjon utánna maga.

" Ha én tudok valamit bizonyítani, az számomra nem hit."

Ez nagy butaság. Miért?

Mert a "hit" szó alaki változáson ment keresztül, és ez fogalmi zavart eredményezett.

Most azt mondod, hogy ezt nem érted.

Figyelj, elmagyarázom. Mostanában, és már jó néhány száz éve, a hit szó úgy jelentkezik, mint a "hisz", "hiszékenység" szinonimája.

"A gravitáció létezésében, a Föld forgásában vagy a törzsfejlődésben, ha már felhozta valaki én nem hiszek, tudom, hogy léteznek."

Honnan tudod? Tapasztalatból.

A "hit" szó jelentésének "hiszékenység" fogalmává alakulása (alakítása) folytán valóban igazad van.

Arra persze nem gondoltál, hogy a "hit" - eredeti jelentésében a "hiszékenység csupán egy szinonima), - úgy magyarban, mint a görögben, angolban és a németben is -, csupán egy szinonima. Minek a szinonimája?

Leírom a teljes szótári alakot, utána nézhetsz.

Hinni - bízni, remélni, hűségesnek lenni.

Azt kérdezed, hogy az utóbbi hogyan jön ide? Úgy, hogy a "hű", régies alakja a "hív", "hívséges".

Ebből következik, hogy a "hívséges", azaz a "hűséges" egy emberi magatartás. Egy jellemvonás.

Miért nem tanítják így? Kérdezd meg azokat, akik ezt nem így tanítják.

Ahogyan van "szelektív" tudat, úgy van "szelektív" jellem is.

Bizony! Én, nem vagyok hajlandó "hiszékeny" lenni.

"Aki a látható embert nem szereti, az miképpen szeretné a láthatatlan Istent" - van egy ilyen mondat.

Szó szerint:

"a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát?" (1Jn 4,20)

Neked van párod? Hűséges vagy hozzá?

És vajon csak akkor vagy hűséges hozzá, amikor látod?

Ha nem látod, nem vagy hozzá hűséges? - azaz "hívséges"?

A magyar "hitves" szó társat, házastársat jelent. De nem azt jelenti, hogy "hiszékeny" társ, hanem azt jelenti, hogy "hívséges" társ. Mert, hogy nem "hiszékenységet" fogadnak egymásnak, hanem "hívséget", azaz "hűséget" esküdnek egymásnak. Ezért esküvő. Megígérik egymásnak, tanúk és hivatalos személy, és akik jelen vannak, azok előtt, hogy egymáshoz hívségesek, azaz hűségesek lesznek.

Most nem az a kérdés, hogy ezt egyesek mennyire veszik komolyan, vagy mennyire tartják be.

Itt a szavak eredeti jelentéséről van szó.

Jó, tudjuk, bizonyos esetekben nem könnyű "hívségesnek", azaz "hűségesnek" lenni. Ehhez azért valami tudatosság is szükségeltetik, nem csak kezdeti időszakban lángoló hatalmas szerelem.

A "szerelem" vajon "hiszékenység"-e, vagy van benne valamiképpen "megtapasztalás" is?

Megtapasztalható-e a szerelem? Van "plátói" szerelem, és van - viszonzásra lelt szerelem. Amikor a szerelem viszonzásra lelt, azaz kölcsönös, akkor megtapasztalható mozzanatok vannak mindkét fél számára.

Hogyan? Meg lehet tapasztalni?

A "szerelem" az nem egy elvont fogalom?

De, igen. A szerelem egy elvont fogalom, mégis sok megtapasztalható mozzanat van benne.

Különben nem tudna senki azonosulni egy-egy - mások által megfogalmazott - szerelmes verseben, nem tudná senki azt mondani, hogy milyen hasonló érzéseket tapasztal meg, mint egy leírásban.

Igen, a szerelemben van tapasztalat.

A szerelemben meg lehet tapasztalni a "hívséget", azaz a szerelemben meg lehet tapasztalni a "hűséget".

Szeretsz te egyáltalán - valakit? Szüleidet, testvéredet? Barátodat? Voltál már szerelmes?

A rokonodhoz, barátodhoz valót szeretetet tudod (tudtad) megtapasztalni, vagy pedig a szerelmet?

Azt kérdezed, hogy miként lehet megtapasztalni a szeretetet, vagy a szerelmet?

Hát, barátom, (nem tudom, fiú vagy-e vagy leány), ez nehéz kérdés. A szeretetnek vannak megnyilvánulásai. A szerelem, na az pedig éget, perzsel, mint a tűz. Mind a szeretet, mind a szerelem más. Mégis van bennük valami azonos. Valamit tenni kell azért, akit szeretünk. Ugyan így azért is, akibe szerelmesek vagyunk. Ámbár manapság azt igyekeznek velünk "el-hitetni", hogy a szerelem, mint olyan nem is létezik. Elég csak a testi kapcsolat. Szerelem nélkül is lehet gerjedezni. Egyoldalúan, igen. A másik vonzódásával már kétoldalúvá válik, mindez.

Az egymáshoz való ragaszkodás révén pedig egymáshoz "hívségesek", azaz "hűségesek" lesznek az emberek.

Barátság akkor van két ember között, ha a közös tevékenységben összetartanak, és ez bizony - m e g t a p a s z t a l h a t ó. A barátság - megtapasztalható. A szeretet - megtapasztalható. A szerelem - megtapasztalható. A hűség - egy, vagy több ember közösen megtapasztalható magatartása.

A "hívség" - döntés is, tudatosság is. Meggyőződés.

Akár saját élményem, megtapasztalásom alapján, akár mások által leírt eseményben, történesben való azonosulás alapján.

El lehet-e felejteni, ha kaptál valakitől szeretetet? El lehet-e felejteni, hogy valaha (ha voltál), hogy valaha szerelmes voltál valakibe? Az érzés változhat, az emlék, az akkor megtapasztalt érzés, elfelejthetetlen. A kihűlt szerelem után már nem ragaszkodik senki, a volt szerelmeshez. De arra - szakítás után is - lehet emlékezni, hogy "nagy szerelem volt". Testileg, lelkileg egyaránt. Még a kihűlt szerelemben is van hűség, az az "hívség". Ha nem is több, az "emlékezés hűségénél".

A bibliai "hit" - egy bizonyos, valóságos szabadulás élményének az "el-nem-felejtése".

A "megszabadulás élményéhez való emlékezés".

lehet, hogy fiatal korban valakinek nincs ilyen - saját élménye. Mások elmondása vagy leírása alapján mégis azonosulni tud egy vagy másik - "szabadulás" élménnyel.

A szeretet oldást jelent - volt ilyen film cím egyszer: Oldás és kötés. A kínzó érzések alól "feloldást" , katolikus szóval: "feloldozást" keres a lelki görcsökben levő ember. Szabadulni a görcsöktől, hűségesnek lenni a szabadulás élményéhez. Azaz hívségesnek lenni. Azaz - mai, eredeti alaki formájában: hűségesnek lenni, régies formájában: h í v -nek lenni, átalakult formájában: "hívő"-nek lenni.

Nem, nem vagyok "hiszékeny". Valóságos megtapasztalás van mögöttem. Ezért vagyok "Hívséges".

"Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját." (Jel. 2:10)

F. B.

Kedves F.B.!

A nyelvtani rész a 'hívségről' elfogadhatónak tűnik, bár nem vagyok nyelvész, azonban a többi elég kétséges és nem teljesen meggyőző.

A szerelem biokémiája már elég ismert, párosulva a pszichológiai felismerésekkel, amely a szeretet kialakulását is érthetővé teszik. A biokémiai anyagok, hormonok, enzimek hatnak ránk.

A termelődő oxitocin és szerotonin hatása az agyban ragaszkodást, elkötelezettséget vált ki az emberben. Az imádkozó hívőkben alacsony agyi aktivitás mellett egyfajta boldogságérzet is megfigyelhető és ez megerősíti azt a tényt, hogy fordítva is igaz a dolog, az agyi tevékenység is kiválthatja a biokémiai anyagok termelődését.

Amit az érzelmek megtapasztalásáról írsz, az részben elfogadható, mert valóban megtapasztalható érzések, de a szeretet, a barátság, a szerelem kivetítése olyan értelemben, hogy az valamilyen bizonyítéknak értelmezhető, hamis.

Hamis barátok is vannak, a szerelemben már nemegyszer csalódtak és a szeretet is elmúlhat, sőt, utálatba torkolhat, ez közismert és ezek amúgy is teljesen szubjektív érzelmek.

A hűség ilyen meghatározása nem elég egzakt és nem is érthető.

Amúgy is léteznek hasonló jellegű érzelmek, más intenzitással, mint a szimpátia, vagy ellenszenv és a hűség talán egyfajta makacsságnak is felfogható, amely sokszor nem pozitív értelmet is kaphat.

Az én apám például kommunista volt, de csupán egyszerű emberként elhitte a vázolt jövőképet és akkor sem lépett ki a pártból, amikor a rendszerváltás bebizonyította, hogy azok az ideák képtelenségek. Talán tiszteletre méltó a makacssága, amikor azt mondta, hogy addig is párttag volt, öreg korára már nem akar változtatni és továbbra is hitt a szocializmus jövőjében, egy megtisztult változatában, amely nem egyenlő az elfuserált szovjet változatban.

Nem vitáztam vele, ezt elkerültem, de azért megfordult a fejemben, hogy szép, szép a következetesség, a hit, de talán neki is megjöhetett volna az esze, hiszen bebizonyosodott, hogy alapvető problémák jelentkeztek a hitében, az ember természetével nem egyezik, mert a haszon nélkül nincs benne motiváció és ezért nem is működhet.

"A bibliai "hit" - egy bizonyos, valóságos szabadulás élményének az "el-nem-felejtése".

A "megszabadulás élményéhez való emlékezés".

"

Na ez végképp nem érthető és a puszta kijelentés nem elég, a fentebbi indoklásaidnak ehhez nem látszik, hogy lenne valami köze.

"A szeretet oldást jelent"

Na és ez? Úgy gondolom, talán profi pap lehetsz, mert jól fűzöd a szavakat. A vallásosaknak talán elég is egy kijelentés, de akik a racionális gondolkodás felé hajlanak, azoknak komolyabban meg kell indokolni, miért mondasz ilyeneket. (ne kábíts, légy szíves!)

A továbbiakban a 'hiszékeny' és a 'hűséges' szavak elkülönítése sem sikerült, mert pusztán a kijelentéseidre visszavezetett gondolatmenet nem meggyőző.

Legfeljebb hihetsz benne, ha elég hiszékeny vagy.

27-hez

a hit és a hűség etimológiailag is összefügg - valóban egy fajta "nem felejtés" metafizikai emlékezés

The Primeval State of Man was Wisdom, Art and Science.

- mondja William Blake

Az ember eredeti állapota Bölcsesség, Művészet és Tudás volt. (Weöres S. fordítása)

------

- csak az inkarnálódó ember nem emlékszik automatikusan az eredetére és tökéletességére - keresni kell az igazságot, Istent egy életen át

"Ha Istent keresed, már van hited" - mondja Szent Ágoston.

az igazság görögül alétheia αληθεια - 'a' az fosztóképző, 'léthé' a felejtés

az igazság lényegileg a "nem felejtés", "nem elrejtett" a valóság