A bibliát szó szerint, vagy csak képletesen kell értelmezni?

Így is, úgy is lehet. Ha szó szerint értelmezzük, akkor rengeteg benne az ellentmondás. Főként az Ószövetségben. Előfordul, hogy a Biblia egy könyvén belül is egyszer ezt parancsolja az Úr, máskor meg azt. Egymással szöges ellentétben álló dolgokat. Sok ilyen van.

Például:

Ján 8,14 - Ján 5,31

5Móz 24,16 - 2Móz 34,6-7

Viszont ha nem szó szerint értelmezzük, akkor ki tudná megmondani, hogy mi az igazság? A katolikus verzió a jó, vagy az evangélikus? Talán az ortodox, esetleg a Daniken féle magyarázat? És még akkor nem is vettük bele az apokrif iratokat, amelyeket a legtöbbször el sem ismernek.

Belátható, hogy ha nem szó szerint értelmezzük, akkor bármit ki lehet belőle hozni. Alátámaszthatja a szeretet egyházát is, de tökéletes magyarázatot adhat a fasizmusra és az emberírtásokra is. Mondhatni univerzális lehet bármelyik hatalmon lévő ideológiának.

Általában meg lehet határozni, hogy mit kell szó szerint venni és mit jelképesen. Van amire történelmi tények vannak. Van olyan is amit nem is lehet szó szerint venni: pl a látomások, a Jelenések könyvének nagy része, stb... Jézus a példázatait ő maga találta ki és nem történtek meg, ezeknek a tanulsága a lényeg.

És ott vannak a csodák, amiket tudományosan bizonyítani nem sikerül, ezek megtörtént eseményként vannak leírva, amelyek szó szerint értendőek. Az hogy hiszünk e bennük már más kérdés.

egyébként vannak olyasmik amiket korábban elképzelhetetlennek tartottak, de aztán sikerült előidézni a jelenséget: Pl ún. Mózes-effektus-->amikor erős mágnesesség hatására kettéválik a víz.

Egyetértek az előző hozzászólóval (a mágnesesség kivételével), bibliatudósok nem véletlenül vannak.

Ami az őt megelőző hozzászólás konkrét példáit illeti az ellentétekről:

Az első egy nagyon agyafúrt idézetpár:

Jn8,14: "Ha én önmagamról teszek is tanúságot, igaz az én tanúságom, mert tudom, hogy honnan jöttem, és hová megyek. Ti azonban nem tudjátok, hogy honnan

jövök vagy hová megyek."

És a párosítás:

Jn5,31: "Ha én tanúskodom magamról, tanúságom nem érvényes."

A trükkje, hogy egyszerű kiragadások a szövegkörnyezetükből:

Az egész előzménye a következő, visszatérő zsidó megállapítás (Jn8,13):

"Erre a farizeusok azt mondták neki: »Te önmagadról teszel tanúságot, tanúságtételed tehát nem igaz.«"

Ezt a zsidó gondolatmenetet veszi itt is Jézus tudomásul (Jn5,31):

"Ha én tanúskodom magamról, tanúságom nem érvényes." - mármint a zsidók szerint nem az.

De egy kicsit tovább olvasva (Jn5,33-34):

"Ti (Keresztelő) Jánost kérdeztétek, és ô tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére."

Miért nincs? (Jn5,37):

"Rólam az Atya tett tanúságot, aki küldött."

Majd kicsit később (Jn10,30):

"Én és az Atya egy vagyunk."

Illetve (Jn5,18):

"Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot (ti. szombaton meggyógyított egy bénát), hanem az Istent is Atyjának mondta,

és egyenlôvé tette magát az Istennel."

Ebből már talán mindenkinek érthető a látszólagos ellentmondás (Jn8,14):

"Ha én önmagamról teszek is tanúságot, igaz az én tanúságom, mert tudom, hogy honnan jöttem, és hová megyek. Ti azonban nem tudjátok, hogy honnan jövök vagy

hová megyek."

Vagyis igaz a tanúsága, mert egy az Atyával, és így az Atya tesz tanúságot.

De tovább olvasva még érthetőbb (Jn8,17-19):

"»Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz. Én vagyok az, aki tanúságot teszek magamról, és tanúságot tesz rólam az

is, aki engem küldött, az Atya.« Erre megkérdezték: »Hol van a te Atyád?« Jézus azt felelte: »Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha engem ismernétek, talán

Atyámat is ismernétek.«"

Ezt saját apostolai sem értették meg, így nekik is el kellett újra magyarázni (Jn14,7-11):

"Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok ôt.« Ekkor Fülöp kérte ôt: »Uram, mutasd meg nekünk az Atyát,

és az elég nekünk!« Jézus így válaszolt neki: »Annyi idô óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát látta. Hogyan

mondhatod hát: `Mutasd meg nekünk az Atyát'? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól

mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ô cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább

a tettekért higgyetek."

Összefoglalva Jézus és az Atya egy, tehát ha Jézus önmagáról tesz tanúságot, az az Atya tanúsága is, ráadásul Keresztelő Szent János is tanúskodott mellette,

tehát érvényes a zsidó törvény szerint is a tanúságtétel.

A másik példa pedig rövidebb úton is belátható, hogy sántít:

2Móz.34,6-7: „Az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten ... de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad

és negyedíziglen.”

És a párosítás:

5Móz.24,16: „Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az ő bűnéért haljon meg.”

Ebben a két idézetben semmi ellentmondás nincs. Egyik arról szól, hogy Isten megtorolhatja a bűnt generációkat átívelően, a másik arról, hogy az emberek

viszont ezt ne tegyék.

Nagyon sok csúsztatást lehet még kreálni az írásokból. De az írásokon keresztüli zavarkeltés magából a Szentírásból is ismert (Mt4,1.5-7):

"Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög. ... Akkor magával vitte ôt az ördög a szent városba, odaállította a templom ormára és

azt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat! Mert írva van:

`Angyalainak parancsolt felôled:

a kezükön hordoznak téged,

hogy kôbe ne üssed lábadat'« {Zsolt 91,11-12}.

Jézus ezt mondta neki: »Az is írva van: `Ne kísértsd az Urat, Istenedet`« {MTörv 6,16}."

Ezt nézzétek meg: [link]

Én végigolvastam a könyvet, és azóta más szemmel nézek a Bibliára. Az igazság van benne, csak "virágnyelven". Olyanok a szöveget, mint pl. ha ma egy kőkorszaki szinten élő törzshöz leszállunk helikopterrel. Mi jön le ebből neki? Naná, hogy csoda :). Na meg az idegen kultúrák (földönkívüli) létezésére is bizonyságot ad. Na és még: a Jelenések könyve hirtelen világossá válik :)

Van amikor szó szerint kell értelmezni, van amikor képletesen. A szövegkörnyezet megvizsgálása ad irányt ilyenkor...vannak látszólagos ellentmondások is a Bibliában, de ezek csak látszólagosak. Ha Megvizsgáljuk az összes rendelkezésre álló bizonyítékokat miszerint a Biblia Isten szava,akkor nem gondoljuk azt hogy Isten össze akarja zavarni az olvasót. egyszerűen csak maga az olvasó nem találta meg a helyes értelmezést. S mikor helyes az értelmezés? Amikor a teljes Írás összhangot alkot összeáll egy egésszé. A Biblia maga mondja:"A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra, az igazságosságban való fegyelmezésre,  hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre hiánytalanul felkészített legyen." 2Tim3:16,17

"kiigazít" Isten szava,elvárható tehát hogy nincs benne tényleges ellentmondás,meg két ellentétes Igazság.