Szülők akik az Ateizmust képviselitek miképpen vélekedtek Isten létezéséről kapcsolatban a gyermekeitek számára?

Nem, #1, téged nem kell kitiltani innen, inkább tanulásra érdemes ösztönözni.

A vallás nem ókori dolog, ma ugyanolyan szükségszerűség. Nem frusztráltak a vallásos emberek, mindössze más az életfelfogásuk, életmódjuk, és abban ők többnyire jól érzik magukat. A legtöbb ilyen ember békében megvan azokkal, akik ezt másképp teszik, mint ők. De minden tudatlan ember ingerelhető, és egyszerűbben, hamarabb, mint aki tudással rendelkezik. Azonban a béketűrésből még őket is ki lehet hozni.

Mindenkinek egyéni dolga és joga, hogy eldöntse, milyen felfogásban él. Mindenki aszerint hisz emberfeletti dolgokban, és azokban, amiket jónak lát, ha ez teszi boldoggá, kiegyensúlyozottá, életét teljessé. Azonban senkinek sincs joga másoktól ezt számon kérni, életmódját megkérdőjelezni, lenézni, vagy bármi módon alábbvalónak tartani, ha életmódjával nem okoz kárt senkinek. Ha pedig okoz, egyedül a konkrét tettet lehetséges vizsgálni, persze minden szükséges körülménnyel együtt. Ebből kiindulva észrevételeid megalapozatlanok, tévképzetnek és másokat megbélyegzőnek minősülnek. Ideje megismerni a világ sokszínűségét, és ennek nagyszerűségét.

Sajnálom, ha te azt gondolod rólam, hogy elítélem a melegeket, vagy a négereket, esetleg a cigányokat, mert távol áll tőlem.

A halálbüntetés eltörlését is helyeslem és teljes joggal elvárom, hogy minden tiszteletet megkapjanak a zsidók, a Jehova Tanúi és még a muszlim közösségek is.

Nem vagyok azonban biztos, hogy a vallásosak ebben valóban követik a az alapvető normákat.

Nos?

"Fontosnak tartanám, hogy legalább egy felületes ismerete legyen a gyermekemnek a vallásokról."

Teljesen egyet értek veled. Ez része az emberiség történetének, és helyén kezelve érdemes és szükséges is tanítani, hiszen a vallásokkal rengeteg minden összefügg. Akár a művészettörténet, akár a történelem, akár a filozófia csonka lenne, ha kihagynánk belőle a korszakokra és területekre jellemző vallásokat.

DE ez teljesen más, mint a HITTAN. Az előbb említett szempontoknak megfelelő oktatás egyforma súlyt helyez bármely vallásra, ami az adott anyagrésszel összefügg, és nem kívánja az adott vallást igaznak beállítani és elfogadtatni a tanulóval.

A hittan viszont egy adott vallás mellett teszi le a voksot, azt igaznak deklarálja, megvonva a jogot az egyéni véleményalkotástól.

Szerencsére művészettörténet vizsgához elég volt ISMERNI az egyiptomi isteneket és vallási ceremőniákat, de nem kellett Ozirisznek áldozatot bemutatni.

Elnézem, ahogy a gyermekneveléshez nagyjából semennyit sem konyítók milyen vehemenciával és a tudatlanok magabiztosságával teszik le voksukat a kérdésben.

És csak bólogatok: igen, ezért tart itt ez az ország. De sebaj, lesz ez még rosszabb is. De azért sajnálom azokat a tiszteletreméltó bizonytalanokat, akik tanácsért jöttek ide.

Ezzel a fórummal az a legnagyobb baj, hogy kérdeznek. Aztán kapnak válaszokat, sok egymásnak ellentmondót, erősen felpontozottat és erősen lepontozottat. Ritka esetben az elvakultakat kivéve nagyjából mindenki számára világos lehet, hogy egy válasz bizonyosan lehet jó, vagy bizonyosan használhatatlan. A többség esetén azonban nincs kapaszkodó. A kérdező (vagy a kíváncsi) mi alapján választ? Szimpátia, fogalmazás, lepontozás, felpontozás? Egyik sem releváns. Csak az nem teljesül, amiért ide jött. Nincs döntési támpont. Csak véletlen rábökés. De hogy az igaz-e, vagy sem, nem tudhatja. Mosolygok az ilyen követeléseken: adjál linket az állításodhoz. És akkor mi van? Adnak, de hogy az hihető-e, pontosan ugyanannyira bizonytalan. A 22-es csapdája,hogy tudásért fordulunk az internethez, csak éppen ahhoz nincs kapaszkodónk, hogy az ezer eltérő válaszból a megfelelőket kiválasszuk. Nem megy, hiszen ezért jöttünk.

És ezt a bizonytalanságot nagyban fokozzák felelőtlen,beképzelt, végtelenül ostoba, de annál rámanősebb emberek. Ez is nyilvánvaló, hiszen nekik ez lehet az egyetlen sikerélményük. A károkozás.

Minthogy akár van isten, akár nincs, a vallás sok száz formája minden értékével és minden káros hatásával együtt annyira az emberiség kultúrájához tartozik, hogy nem beszélni róla, mindenképpen egyfajta hiányt eredményez. A meghatározó azonban az, miként beszélünk róla, mert az adja a gyermek szemléletét, ami nem levetkőzhető, csak nagy nehezen alakítható. De ahhoz már rendkívüliakaraterő szükségeltetik. Esetleg szerencse.