Létezik tisztítótűz a Biblia tanítása szerint?

Maga a szó valóban nincs benne a Bibliában, de a lényege igen. A lényege ugye pedig az, hogy van halálon túli ideiglenes vagy más szóval ideigtartó büntetés.

Sokan mondják, hogy egyáltalán nincs ideigtartó büntetés, mert az csorbítaná Krisztus váltságáldozatát. Őszintén szólva én nem tudom, hogy ők hol élnek, ugyanis mindenki tapasztalhatja a saját bőrén, hogy a megváltás és a bűnbocsánat dacára nem vagyunk a paradicsomban, hanem többé-kevésbé továbbra is szenvedjük a bűn következményeit. Krisztus megszabadított bennünket ugyan az örök haláltól, de nem szabadított meg bennünket sem az ideiglenes testi haláltól, sem a szenvedésektől, de még a bűnre hajló természetünktől sem tökéletesen. Krisztus helyreállító tevékenysége tetszik-nem tetszik nem azonnali, hanem időt és hitet igénylő.

A tisztítótűz tana mindössze annyit állít, hogy az ideigtartó büntetésnek van illetve lehet egy halálon túli része is. Hát nézzük van-e?

Az Ószövetség szerint aki meghalt akármilyen jó ember is volt, az nem a mennyországba, hanem az alvilágba, régies szóval a pokolba került, amit héberül "seolnak", görögül "hádésznak" nevezünk. Az alvilágban (Jehova tanúinak állításával ellentétben) a megholtak nem semmisülnek meg teljesen, hanem életnek nem nevezhető "árnyék" létet folytatnak, ami többnyire egy alvásszerű állapot, amiből azonban olykor felriadhatnak (Iz 14,9-17).

Jézus Krisztus halálakor maga is megjárta az alvilágot, s hírt vitt a foglyoknak (1Pét 3,19).

A Krisztusban hívő szenteknek pedig haláluk után már egyáltalán nem kell az alvilágba kerülniük, hanem Krisztussal együtt élhetnek a mennyei dicsőségben (Lk 23,43; 2Kor 5,8; Fil 1,21-24; Jel 6,9-11).

Krisztus azonban egyáltalán nem szabadított ki onnan mindenkit. Ezt mondja:

Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. Nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai. (Jel 1,18)

Az alvilág tehát egyáltalán nem szűnt meg, hiszen Krisztusnál vannak a kulcsai, ami azt jelenti, hogy onnan csak Krisztus engedhet ki bárkit is.

Az alvilág Krisztus ottjártával eléggé megváltozhatott. Jézus egyik példabeszédében a "hádész" tüzében gyötrődik az elkárhozott (Lk 16,23). Bizonyára vannak, akik továbbra is többnyire alszanak vagy csak enyhe kínokat szenvednek. Mindenesetre vannak, akik szenvednek ugyan, de végül megmenekülnek:

"Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel jön el, s a tűz bizonyítja, kinek mit ér a munkája. Akinek építménye megmarad, az jutalomban részesül. De akinek elhamvad a műve, az kárt vall. Ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy a tűz által." (1Kor 3,13-15)

A tisztítótűz tehát az alvilág azon része, ahová nem az örök kárhozottak, hanem a végül megmenekülők tartózkodnak, akiket végül Krisztus kienged a nála lévő kulcsokkal.

Krisztus egyértelműen beszél arról, hogy az ítélet és a büntetés igazságos lesz, s egyáltalán nem lesz egyforma súlyú:

"Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem fogott hozzá teljesítéséhez, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. (Lk 12,47-48)

Azt is mondja:

"Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen szól, nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem a jövendőben." (Mt 12,32)

Nyilván azért, mert bizonyos bűnük, a túlvilágon nyernek bocsánatot.

Én nem állítom, hogy a Bibliából egyértelműen bebizonyítható a tisztítótűz léte, mindenesetre van erre utaló éppen elég vers, amit megerősít a folyamatos hagyomány. S ez nekem már elég.

#11

Róm. 6,23

Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.

Tehát, aki meghalt, megkapta a "fizetséget" vagy zsoldot a bűneiért. Ebből az következik, hogy igazságtalan lenne, ha halála után még büntetve lenne a halála előtt elkövetett dolgaiért. És Isten nem igazságtalan.

#11

Figyeld meg a Korintusbeliektől idézett vers szövegkörnyezetét:

1 Kor. 3,10

Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá.

1 Kor. 3,11

Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.

1 Kor. 3,12

Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra;

1 Kor. 3,13

Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.

1 Kor. 3,14

Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.

1 Kor. 3,15

Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.

Pál arról beszélt, milyen nagy felelősség az, hogy tanítványokat képez valaki. Házépítéshez hasonlítja: aki "tűzálló anyagokból" építi a másik hitét, annak a munkája nem fog kárba menni, amikor jönnek a próbák (amik ugye minden keresztény életében jönnek), aki viszont "pozdorját " és "szénát" épít az alapra (aki maga Jézus), az arra számíthat, hogy amikor ellenségeskedéssel kerül szembe a tanítvány, akkor el fog bukni, ami a tanítójának is nagy fájdalmat fog okozni (bár a tanító megmenekül).

Korrigálnám magam (Az előző hozzászólást)

Természetesen már a próbák megmutathatják, kinek a tanítványképző munkája mit eredményezett, de Pál az ítéletnapra utalt a versben, mint ahol végleg eldől valaki sorsa.

A lényeg, hogy Pál szemléltetést használt és nem szó szerinti tűzről beszélt, ahogy az építőanyagok, amiket felsorolt, azok sem betű szerinti anyagok.

"A kat. felfogás szerint a ~ közbülső állapot a földi élet és a mennyei boldogság között; itt tisztulnak meg az igazak, akik nem egészen tisztán távoztak a földi életből." (Katolikus Lexikon)

Ezen elgondolkoztam, mert ugye nincsen senki sem, aki egészen tisztán tudna meghalni (mindenki bűnös)...

@ "a bűn zsoldja halál"

Igen, de a Biblia sosem pusztán a biológiai halálról beszél, a halál ugyanis nem teljes megsemmisülés. A halállal mindig együtt jár az alvilág, vagyis egy életnek nem nevezhető, Istentől elszakított egyfajta rabság lét.

"Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái" (Zsolt 116,3)

"Erre fakó lovat láttam, a Halál ült rajta, nyomában az alvilág." (Jel 6,8)

@ Tehát, aki meghalt, megkapta a "fizetséget" vagy zsoldot a bűneiért.

Nem, mert a bűn zsoldja a halál és az alvilág.

@ Ebből az következik, hogy igazságtalan lenne, ha halála után még büntetve lenne a halála előtt elkövetett dolgaiért.

Nem következik, hanem éppen az ellenkezője, vagyis az az igazságos, hogy jár neki az alvilági büntetés. Krisztus ugyan megvált a haláltól és egyben az alvilágtól is, de nyilvánvalóan nem azonnal, hiszen mindnyájan meghalunk, s vajon miért pont az alvilági büntetést kéne azonnal eltörölnie, ha az evilági ideigtartó büntetéssekkel sem teszi.

Jézus világosan beszél: "Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. Nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai." (Jel 1,18) Vagyis továbbra is létezik alvilág, továbbra is léteznek ott emberek, s Jézus azt enged ki a nála levő kulcsokkal, akit akar. Hacsak mennyország van és pokol, akkor minek vannak nála a kulcsok?

Az alvilági tűzről és szenvedésről maga Jézus beszél a dúsgazdag és a szegény lázár történetben. Persze a dúsgazdag az alvilág úgymond azon részében bűnhődik, ahonnan már nincs szabadulás. A tisztítótűz úgymond egy tűrhetőbb része az alvilágnak, akiket Jézus majd kienged a nála lévő kulcsokkal.

"A tenger visszaadta a beleveszett halottakat. A halál és az alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján." (Jel 20,13)

Látható, hogy az alvilág az utolsó ítéletig is létezni fog, s nyilván nem mindenki fog elmarasztaló ítéletben részesülni, aki ott tartózkodott. Vagyis létezik alvilág, illetve annak egy "szeglete", ahol nem az örök kárhozat vármányosai tengődnek. Nos a katolikus tisztítótűz tana ennek az alvilági szegletnek pontosan megfelel.

Létezik, több hely is utal rá a Bibliában, pl. ez:

Mt 12,32

"Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a Lélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon."

A végén ott szerepel, hogy a másvilágon, vagyis a másvilágon is van lehetőség a bocsánatnyerésre (nyilván a tisztítótűzben letöltött büntetés után).

De ha emberi logika szerint végiggondoljuk, akkor egészen biztosan lennie kell tisztítótűznek.

Hiszen ha csak menny és pokol lenne, az egy óriási igazságtalanság lenne. Hol húzzák meg a pontos határt ez esetben? Ha egy skálára állítanánk az embereket 1-100-ig a bűneik, jótetteik szerint, amelyben az 1-nél lennének a leghidegvérűbb gyilkosok és csalók, a 100-nál pedig a valódi szentek, akkor hol lenne a határ? 1-50-ig a pokolba jutnak, 51-100-ig pedig a mennybe? Nagyon durva lenne, hogy az 50 és az 51 majdnem egyforma, de mivel ott a határ, az egyik bejut az örök boldogságba, a másik meg nem?

Ezért az a logikus, ha mondjuk 1-3: pokol , 4-97: tisztítótűz, 98-100: menny

s nyilván a tisztítótűzben mindenkinek személyreszabottan kell letöltenie a büntetése mértékét.

Mindez összhangban van Isten szeretetével, amellyel minden ember üdvözíteni akar, elvégre ezért jött le a földre és testesült meg. :)

#16

"Nem, mert a bűn zsoldja a halál és az alvilág."

Csakhogy a Biblia nem ezt írja. Ha a halál utáni kínzás része lett volna Isten tervének, nem említette volna meg a büntetésnek ezt a módját már az Édenben Ádámnak és Évának? Mégse mindegy, hogy simán meghalunk, vagy még ott is kínzásra számíthat, aki isteni elmarasztalásban részesül...