Miért létezik valami, miért nem sokkal inkább semmi?

@20 és a scifik világán kívül, na meg pár homályos fizika határterületét érintő munkahipotézist leszámítva ennek miféle jogosultsága van, mint tényként kezelendő adatnak? Ez puszta fantazmagória, nem több. Egyelőre mindenképp, de alighanem a későbbiekben is így marad.

Amúgy a gravitáció, mint a tér (sorry, téridő) szerkezetének torzulása pontosan hogyan is terjedhetne tér nélkül? :)

1: igen, ez egy munkahipotézis. Ellenőrizhető.

2: Dávid Gyula beszél erről az egyik előadásában - nagyjából az az alapja a feltételezésnek, hogy a gravitáció nagyon sok nagyságrenddel gyengébb, mint az összes többi erő, és többek között ezért feltételezik ezt.

@22:

1: mint munkahipotézis, semmi keresnivalója a világunkra vonatkozó kijelentő mondatokban. A leellenőrizhetőséget nem igazán látom most hirtelen, a falszifikálhatóságot - ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egyáltalán természettudományos gondolatként kezeljük - meg pláne nem. Ez mondjuk sokat persze nem jelent, ha te átlátod, írhatnál róla, ha van kedved hozzá.

2: írok is neki, megkérem, hogy nézzen be ide, ha van ideje, és mondja el, mire gondolt :)

@22: ezt a választ kaptam Dávid Gyulától:

"Azt hiszem, a "Mi van a bránok között?" című előadásban beszéltem a sokdimenziós húr- és bránelméleteknek erről az ötletéről: a gravitáció és az egyéb kölcsönhatások "átlógnak" az egyik bránról a másikra, de ami az egyiken gyenge, a másikon erős és viszont, így stabilizálják egymást.

Viszont nyilván nem mondtam olyat (legalábbis remélem), hogy a két brán között "nincs tér". Az elméletnek ebben a variánsában a bárnok "egymás mellett" helyezkednek el a sokdimenziós térben, mint a könyv lapjai, sőt néha össze is érnek. Bizonyos anyagfajták és mezők be vannak zárva az egyik vagy másik bránba, más mezők köztük is terjednek - a bránok közti téren keresztül.

Lehet, hogy a félreértés forrása a "tér" és a "mező" fogalmának szokásos összekeverése. Mert a bránok közt (a modell szerint) tényleg nincs elektromágneses mező (pongyolán: elektromos tér). De tér van."

„a fizika törvényei teszik lehetővé, hogy az Univerzum a semmiből keletkezzen.”

„Ha semmink van a kvantummechanikában, akkor mindig kapunk valamit.”

->Problémásnak látszik még: a magyarázatok azon alapulnak, hogy Univerzumunk törvényei azon kívűl is kötelező érvényűek.

1. Ezt hogyan lehetne bizonyítani? Az ősrobbanás elmélet szerint a szingularitásban érvényüket vesztik.

2. Hawking említ több univerzumos lehetőséget (lehet csak szemléltetésképp, ’A nagy terv’ 151.o-pdf; Az idő.. 71.), amelyekben különböző természeti törvények lehetnek. Ez esetben miért pont a mi Univerzumunk törvényei lennének a mérvadóak annak léte előtt? (A 20.hsz-ben példaképpen szintén hasonló dolog van felhozva.)

Krauss úr magyarázata szerint viszont csak EGY Univerzum lehetséges, amelynek összenergiája nulla, és lapos.

12.hsz: „A "semmiből" azért keletkeznek részecskék, mert különben megszegnék a kvantumhatározatlanságot”

->A 14.hsz-ben pedig azt állítod, hogy ebben az ’úgynevezett semmi’-ben nincsenek részecskék. Ez esetben addig a pillanatig amíg nem keletkeznek benne részecskék, addig nem sértenénk meg? Vagy egy pillanatig az ún semminek is „léteznie” kell, hogy elindulhasson a folyamat? Ez esetben mi az OKA a pillanatig „létező” semminek, miből „lett”?

Krauss viszont azt állítja, hogy „a semmi igazából rotyogó, fortyogó hab. Virtuális részecskék jelennek meg és tűnnek el” benne.

Számomra ha részecskék vannak és változás, akkor az teret és időt is feltételez. Miféle semmi az, ahol részecskék, változás, tér, idő és törvények vannak?

Az eredeti kérdés szerintem az abszolút semmire vonatkozott, ami minden létező tagadása.

---

10.hsz: „ami pedig van, az mindig is volt és mindig is lesz.”

->Amennyiben a törvényeink általános érvényűek, akkor az entrópia növekedési elv alapján ilyen világot nem látok lehetségesnek.

"Amennyiben a törvényeink általános érvényűek, akkor az entrópia növekedési elv alapján ilyen világot nem látok lehetségesnek."

Azért, mert felszínesen nézed, és felszínesen vizsgálva persze nem is igaz az állításom. Ezt nevezem illúziónak, ami attól, hogy illúzió, még létezik, csak a helyén kell kezelni.

Abszolút "semmi" nem létezik. Nem lehet ezért semmilyen változás alanya. Emiatt nem is nagyon lehet más dolgot elmondani róla. Emberi absztrakció, aminek nem feleltethető meg fizikai valóságnak. Elméletben sem.

A kvantumfizikai "semmi" nem abszolút semmi, csupán a részecskéktől teljesen mentes teret jelenti. Azonban ezt vizsgálva kiderül, hogy a kvantumfizika fundamentális törvényei és sajátos részecske értelmezése miatt, a teljesen kiüresített tér nem egyszerűen egy térrész, ahol tényleg nincsen semmi részecske, hanem egy bizonytalan izé, amiben folyamatos keletkezés és megsemmisülés megy végbe, ami mérhető. Ez tehát az "üres" tér alaptermészete, és nem azért ilyen, mert nem lett elég jól kiürítve. Lehetetlen ennél jobban. Az igazi semmi az lenne, ami még tér sem és idő sem, és törvényszerűség sem, és semmi más sem.

A létezés számomra ott kezdődik, hogy nem lehet megsemmisíteni, mivel "semmi" nem létezik, ezért nincs is értelme annak, hogy valami ilyen állapotba kerüljön, vagy abból kijöjjön. Ezért nem is szabad, hogy a megsemmisülésnek egyáltalán értelme legyen. Felszínesen vizsgálva persze meg lehet semmisíteni egy papírt azzal, hogy hamuvá égeted, vagy egy atomot azzal, hogy széthasítod a magját, de látni kell, hogy ez a megsemmisülés csak látszólagos, és ennek megfelelően a papírgyártás, meg az atom létrejötte is csak látszólagos. Vagyis a világ látszólagos objektumai csak látszólagosan jönnek létre és látszólagosan semmisülnek meg, abszolút értelemben pedig a létezés is abszolút, nincs alternatív állapota, örökkévaló. A semmi pedig nincs.

Emiatt az abszolút létező dolog miatt érdeklődök az elemi részecskék iránt, de persze látom, hogy a most ismert elemi részecskék, még ha nem is oszthatóak tovább, de meg tudnak semmisülni, és a húrelmélet jól hangzik, de az meg valószínűleg nem igaz és ellenőrizhetetlen, meg kész sincs igazán. Úgyhogy amit leírtam, csak a hitem, "vak hit", a filozófiám. Kellene lennie szerintem egy ősállapotnak, amire vissza lehet redukálni minden látszólagos létezőt. Elég árulkodó erről, hogy energia nem keletkezik és nem vész el.