Ti mit hinnétek milyen szinű a kocka?

A hasonlatnál maradva:

A kockát nem azért ásták el, hogy senki ne tudja hogy milyen színű. Például sem Sákjamuni Buddha, sem Jézus Krisztus nem azért ásta el a kockáját, hogy titokban maradjon, hanem hogy minél többen tudjanak róla.

Ezért aki a kockát elásta, az nem csak tanított arról, hogy milyen kockát ásott el, hanem ezt a kockát a kiválasztott megbízható tanítványai jelenlétében ásta el. Ezek a tanítványok nemzedékről nemzedékre átadták azt a tudást, hogy a kocka sárga, és a tanítványok utódai nagyon ügyeltek rá, hogy senki ne térhessen el az igazságtól.

Ez így működik minden vallásban. Az említett két példánál maradva, a buddhizmusban minden mester vissza tudja vezetni a tanítóinak a névsorát egészen buddháig. Az apostoli folytonosságú (tehát a katolikus és az ortodox) keresztény egyházakban szintén minden püspök vissza tudja vezetni a saját püspöki hivatalát a tizenkét apostol valamelyikére.

A protestáns felekezetben ez nem így van, de náluk a kocka nem is sárga. A legjobb esetben is narancssárga, de a hupililáig minden szín előfordul. Sőt, olyan protestáns szekták is vannak, ahol úgy tanítják, hogy ez a sárga kocka nem is kocka, hanem egy pöttyöslabda.

Azért asszociáltam Jézusra és Buddhára, mert a valláskritikában tetted fel a kérdésedet.

Ha a múlt kiásott és ki nem ásott emlékeire vonatkozik a kérdésed, akkor a tudományok kategóriában (régészet, történelemtudomány) kellene ezt megkérdezned.

Mivel tapasztalatból tudjuk, hogy tíz évenként senkit nem visznek sehová, ezért személy szerint én leszarnám ezt a kocka vallást úgy ahogy van.

Ha tényleg mindenkit elvinnének tíz évenként, akkor biztosan elgondolkoznék a kérdésen. Mindenesetre ha sárgát kéknek kellene hazudni, akkor eleve gyanús volna az egész, hiszen akkor arra sincs garancia, hogy a luxus az tényleg luxus.

Az én vallásomban azonban azért hiszek, mert általam hitelesnek gondolt személyektől származik, akikről meggyőződésem, hogy nem akarnak átvágni. Továbbá saját tapasztalataim is vannak, amik megerősítenek a hitemben. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy a tévedés lehetősége mind a magam, mind az informátoraim részéről elvileg fennáll.

Magamnak nem hazudnék a luxusért, nem tudnék örülni neki. Valószínűleg az igazságért vállalnám a tábort, de ezt nem tudom biztosan, tény, hogy sok szenvedést elviselek, az igazság fontosabb, mint a kényelem.

A saját megélt, átélt tapasztalatimnak hiszek, empirikusan.

Ha olvasnám hogy "kék" - az csak akkor tetszene, amit olvasok, ha valóban azonos lenne a saját tapasztalatommal

- tudom, hogy fizikai látással nem látnám de van metafizikai érzékenység

- és van hit, ami per definitionem elővételezett bizonyosság.

Ezért van, hogy egyes művek -zene, vers, kép, épület, szöveg megrendít, hogy a lélek belül zokogni kezd, mert "kint látja" amit bent megélt.

Ez lehet pl. egy gyönyörű József Attila vers - és még véletlenül sem lehet egy menetrend, egy újságcikk - az nem az igazt mondja, hanem a valódit (vagy még azt sem)

"Te jól tudod, a költő sose lódit:

az igazat mondd, ne csak a valódit,

a fényt, amelytől világlik agyunk,

hisz egymás nélkül sötétben vagyunk." (József Attila)

Azt hinném h mondani bármit lehet, a szó elszáll a bizonyíték megmarad. Azt válaszolnám h nem tudom milyen színű a kocka, ha van egyáltalán kocka.

Lehet kék vagy sárga, de arról h a benne való hitnék bármi következménye lenne marhaságnak tartanám és időpazarlásnak a vele való foglalkozást.

Szia!

Azt hinném, hogy a kocka el van vetve.