Jób, vagy éppen Ábrahám és Izsák története szerintetek nem fest nagyon rossz képet a zsidó / keresztény istenről?

"Miquel: gondolom, Te meg ateista vagy, és a saját felsőbbrendűséged tölt el büszkeséggel, ahogy itt olvasgatsz! Pedig az ateizmus se túl megnyugtató HIT, vagy nem?!"

Igazad van , kérdező, valóban ateista vagyok. De azt a leghatározottabban visszautasítom, hogy ez felsőbbrendű büszkeséggel töltene el. Nem tagadom, fiatal koromban én is mindent jobban tudtam mindenki másnál (főleg az öregeknél), és én is megfellebbezhetetlen magabiztossággal állítottam a vallásos emberről a kényelemszeretetét. Nagyon kényelmes álláspontnak találtam ugyanis (most is annak találom, de már nem állítom, hogy ez akaratlagosan a kényelem szeretetéből fakad) az istenhitet. Ám körülbelül 30-35 éve olvastam egy cikket. Hőtérképet készítettek emberi agyakról, és azt találták, hogy a vallásos emberek agyában egy meghatározott pont melegebb (gondolom, több vért kap) mint az ateistákéban, és ezért ők, a vallásosak teljesen kézzel fogható tényként képesek Isten létét elfogadni. Ez magyarázatot adott nekem sok mindenre. Pl arra is, hogy az amúgy bigottul vallásos nagyanyám, aki engem is mindig a hitre akart nevelni) miért lett egy agyvérzés után megkeseredett istentagadó. Vagy hogy egy addig megrögzött ateista barátom egy agysérüléssel járó motorbaleset után miért lett istenfélő ember.

Utolsó állításod, mely szerint az ateizmus se túl megnyugtató HIT, megint csak igaz. Nekem, ha valamely érthetetlen történés okát keresem, nem áll rendelkezésemre egy "Isten így akarta" kézlegyintés, és a halálos ágyamon sem fog vigasztalni az a hit, hogy most közelebb kerülök a mennyei atyához, és egy boldog öröklét veszi kezdetét. Ha sikert akarok elérni valamilyen téren, akkor sem a vén kaporszakállúhoz fohászkodom. Tudom azt, hogy csak magamra számíthatok, s ha valamit elbäsztam, akkor is csak magamat okolhatom a kudarcomért. Magam vagyok, biztonságot sugárzó háttérország nélkül.

Szia!

Nem fest rossz képet Istenről, mert ennek Istenhez semmi köze. Ez azoknak az embereknek az Istenképe, akik így ábrázolják, így tulajdonképpen saját magukat mutatják be.

Felesleges is ezen kiakadni.

Ezt pár hónappal ezelőtt írtam arról, hogy miért kell az Istennek áldozat, miért kellett meghalnia a Fiának. Ha van kedved, olvasd el, mert én, mint írtam előzőleg, megértettem a Bibliában leírtakat, de meg is fogalmaztam a magyarázatot. Minden más értelmet nyer, ha az ember megtanul mindent abból a szemszögből látni, amire a bibliai írások tanítani akarnak.

Áldozat

Az embernek egy teljesen más lélekre, azaz életre van szüksége, mint ami által élte e világban őseitől örökölt életét, a testben és a test által megszületett létét. Új lélekre van szüksége ahhoz, hogy valós életet nyerjen, melyben nincs benne a múlandóság, a halál. Mert az ember sérelmet okozott Istennek, az Életnek, annak a Léleknek, mely öröklétű. Ha ember embernek okoz sérelmet, akkor is olyan megbántottság keletkezik, ami miatt meg kell engesztelni a sértett felet, hogy ne forduljon el végleg a sértőtől. És az ember a sértést az élettel szemben követte el, ami az ember lelkénél is annyival nagyobb, hogy az maga minden élet és lélek forrása. Ezért az Élet elfordult az embertől; az ember kizáródott az Élet általi elfogadottságból. Az Isten színe előtt már nem tartózkodhat, nem juthat be az Élettel való szeretetegységbe, melyet megsértett. Így kívül zárta magát annak befogadó, elfogadó jóindulatából, ami meghitt és életelevenítő közösséget alkot vele. Az ember romlást hordoz a maga lelkében, ami a testtől született mivoltában a múlandóságot hozta meg életének. Az ember azzal a lélekkel nem képes bemenni az életre, amellyel megszületett itt a földön, a testben a szülei által. Mert abban a lélekben, ami az embernek van, ott van a halál, az elmúlás, az ideiglenes élet, ami Istentől csak bizonyos időre van kiszabva a testi, földi létezésre. Ez a lét ki lett zárva az örök életből, és a folyamatos elbomlásnak lett kitéve. Ezen időszakaszán belül kellene az embernek új lelket nyernie, ami saját halandó lelkén felül álló lélek. Olyan lélek, aki nincs kitaszítva Isten jelenlétéből, az Életből, hanem folyamatosan a mennyben van őelőtte. Csak egy személy volt itt a földön, akinek állandó bejárása volt Isten elé, aki Isten Fia. Az embernek pedig nem volt bejárása az Isten elé, hogy életet nyerhetne tőle. Márpedig az ember a maga lelkéből nem nyerhet életet, mert ezzel a lélekkel nem kerülhet Isten elé, s nem tartózkodhat jelenlétében, hacsak nem az ítélet ideje alatt. Az ő jelenlétében van pedig az élet. Tehát még arra sincs lehetősége az embernek önmagában, hogy Isten elé járuljon engesztelő ajándékkal, amivel megengesztelhetné őt, mert saját romlott lényéből nem vihet semmit Isten elé. Így arra a lélekre van szüksége, akinek bejárása van Isten elé, hogy az embert bevigye oda úgy, hogy eljuttassa hozzá az ember bűnbánó, engesztelő szándékát. Az emberben halál van, és életnek lelkére van szüksége a maga lelke helyett. Olyan lélek kell az emberbe, amiben benne van az örök élet, és a múlandóságon felül áll, akiben nincsen benne az Istennel szembeni bűn, hanem tiszta őelőtte. Az ember ettől a lélektől nyerhet csakis életet, ha veszi ezt az új lelket, és nem a magáét. És az örökéletű lélek, aki Isten Fia, az által adhatta a maga életét, hogy az ember lelkében lévő halált viszont magára vette, vagyis az embernek járó halált elszenvedte. Kiontott vére által lehet az élet az emberé, az az élet, mely Istentől való, tiszta és örök, és az Isten jelenlétébe juttat. Az ember bűnéért pedig a tiszta áldozat, az engesztelés: Jézus tiszta, örök életű lelke, ami halálra adatott az által, hogy ez az élet megjelent testben, hogy elszenvedje a halált. Így az emberben lévő halált magára vette, és a halálban lévő embernek életet juttatott; be tudja vinni őt az Isten jelenlétébe, az örök életbe. Így az embernek ahhoz, hogy életet nyerhessen, Jézus áldozatára van szüksége, ami által járulhat egyedül Isten elé. Önmaga pedig nem adhat Istennek semmit, mert az ember lényében, lelkében Isten, azaz az Élet számára elfogadhatatlan romlás van. A maga lelke által nem járulhat az Isten elé, csak Krisztus élő lelke, élete által, melyet egyszer halálra adott áldozatul az emberért, mikor testben lévén meghalt abban. Mert csak az ő élete nyelheti el a halált, mert ő felette áll a romlásnak, enyészetnek, múlandóságnak. És neki meg kellett jelennie testben, hogy az ember bűnét magára vegye, hogy meghaljon, és az ember bűnbocsánatot nyerjen általa, hogy vissza tudjon jutni Isten jelenlétébe, az Életbe.

Kedves Kérdező!

Javaslom,hogy a Bibliát magad olvasd el,és ne istentelenek meséjéből indulj ki.(Ha magad olvastad volna,akkor nem írtál volna olyan butuskákat,hogy Isten gyilkolássza,kínozza az embereket Jób könyvében.)

Ha Mózes könyveiből idéztél volna,valóban találhattál volna olyan dolgokat,melyek Isten jellemét összekeverik a"választott nép"jellemével.

Ha Istent szeretnéd megismerni,akkor Jézus jellemét,életét tanulmányozd,hisz az ószövetség népe szinte teljesen elfelejtette Isten igazi lényét.Amikor Isten Fia megjelent Földünkön,csak két műveletlen zsidó,és egy pogány ismerte fel kilétét.