Mi a helyzet abban az esetben ha szó szerint kell értelmezni a (Genezis 6,5-7) -et és ezáltal kiderül, hogy Isten tényleg megbánta, hogy embert teremtett?

Szia!

Ebben az esetben még azt is figyelembe kell venned, hogy ez csak egy ókori nép szerzőjének a látásmódja és messze nem objektív valóság.

"ókori nép szerzőjének a látásmódja és messze nem objektív valóság."

Jaj, ne már! Ez egy Isten által sugallott Szent Könyv, aminek minden sorát maga a Mindenség Teremtője felügyelte, nehogy olyan dolog kerüljön bele, ami nem hiteles információt tükröz Róla! Le is van benne írva, hogy semmi nincs benne prófétai értelmezésből meg emberi okoskodásból, hanem maga Isten mondta tollba ezeket.

Dante!

Közben jegyezték le?

Kezdetben vala a...., nem volt még ember!

Nem nagyon értem ezt az ihletett dolgot, amin elkezdtetek vitázni. Az evangéliumokat leírták azok az emberek, akikkel megtörténtek azok a dolgok, mondjuk Máté, Márk esetében. Lukács evangéliumában, amilyen információkat össze tudott szedni, stb. Pál írásai tanító jellegű írások különböző felekezeteknek. Vannak történelmi (pl királyok könyve) vagy oktató jellegű (Salamon Példabeszédek könyve), vagy valóban prófétikus, de az eseményeket leíró könyvek (pl. Ezékiel könyve). Mózes könyvei szintén nem tollbamondó, hanem történelmi könyvek. Ha elolvassuk a Genezist, és összevetjük igaz, apokrif irattal, Mózes apokalipszisével, akkor láthatjuk a párhuzamot, és azt is, hogy hogyan keletkezett a teremtés leírása. Mózes a hegyen kapta a kijelentést a 40 nap alatt, amíg Jézussal (nem félreírás) volt a hegyen.

Visszatérve a kérdéshez.

Egyfelől nem értem pontosan a problémádat. Nem emberi érzések tárgyalás a cél, hanem az, amit előtte mondott, hogy az ember szíve szüntelen gonosz, amit sajnál, és eltörli az egészet.

Másodsorban nem annyira egyszerű héberből magyarra fordítani, egy ma már nem használt nyelvből kell fordítani, illetve, a héber sokszor sokkal árnyaltabb, választékosabb, mint a magyar, még ha a nyelvi nacionalista érzelmeinknek ez rosszul is esik. A megbán ige a "náham" szó, melynek tucatnyi jelentése van. búsul, sajnálkozik, bánkódik, megsajnál...

Jób 42:6 Ezért hibáztatom [magam] és BÁNKÓDOM (náham) a porban és hamuban!

Jóel 2:13 ... késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és BÁNKÓDIK (náham) a gonosz miatt.

A legtöbb esetben amúgy vigasztalásként van fordítva. Tekintettel, hogy a mondat második fele arról tesz bizonyságot, hogy az Úr nagyon fájlalta, hogy az ember ilyen lett, tehát helyesebb lenne egyfajta fájdalomként fordítani, és nem haragként, illetve értetlenségként. Amúgy az általad idézett résznél a Károliba így van: "és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem" Tehát itt bánom van, míg az általad idézettnél megbánás. Véleményem szerint a két szó jelentése nem ugyan az. Ha én megbánok valamit, az elsődlegesen az jelenti, hogy nem úgy történt, ahogy vártam, ezért bosszankodok mondjuk. Ha én sajnálok valamit, az elsősorban érzelem, fájdalom. De ha meg tudnád pontosabban fogalmazni nekem, hogy milyen jellegű problémára gondolsz, amiért a kérdésedet feltetted, akkor köszi.

Nem egészen értem a problémát. Isten bánkódott, és ígértéhez híven el is pusztította az emberiséget, Noé családját kivéve.

Az, hogy az isteni emóciók nem olyanok mint az emberi emóciók, ez teljesen valószínű. Csak mivel nem tudhatjuk pontosan, hogy milyenek az isteni emóciók, ezért nincsenek is rá megfelelő kifejezéseink. Kénytelenek vagyunk az emberi kifejezéseket használni.

Őszintén szólva kicsit veszélyesnek tartom az ehhez hasonló filozofálgató felvetéseket, hogy most akkor hogyan szomorkodott Isten és hogyan nem, mert ez azt a hamis illúziót kelti, mintha Istent kiismerhetnénk.

Nem, Istent sohasem ismerhetjük ki teljesen - tessék ezt elfogadni.

- - -

A Mózesnek adott kinyilatkoztatással kapcsolatban. Bár Dantenak ez valószínűleg nem lesz új, de Pietrosolnak és Ozmiumnak egész biztosan az lesz ;)

Szóval azt nem vonhatjuk kétségbe (hívő szemszögből) hogy a kinyilatkoztatást Mózes kapta, viszont azt sem vonhatjuk kétségbe (hívő szemszögből sem) hogy a héber írás a babiloni fogságban született meg, a Kr. e. 6. században, az előtt tehát semmi esetre sem írhatták le a Tórát.

A kérdés tehát az, hogy milyen formában őrződött meg a mózesi hagyomány, amíg véglegesen rögzült írásban. A modern szövegkritika szerint három (illetve négy) ilyen forrásunk van:

- a jahvista szövegek

- az elohista szövegek

- és a papi szövegkek (a belinkelt képen a "sacerdotal"

Negyedik forrás a szerkesztő ("redactor"), aki(k) a ma ismert formában szerkesztette(-ték) össze a három szövegkorpuszt, és szintén írt(ak) hozza valamicskét, nem sokat.

[link]

Tudományos szemszögből ez tűnik ma a Tóra legvalószínűbb áthagyományozódási módjának és rögzülésének. Ez azonban semmit nem változtat azon, hogy ezek Istentől ihletett szövegek-e vagy sem, és hogy milyen módon ihlette őket Isten.

XD

Én is megbántam volna a helyében.

Mondjuk, ha nekem végtelen lenne a tudásom és a hatalmam, akkor biztos nem ilyenre csináltam volna a Világot és benne az embert.

Az én általam teremtett Világ nagyon hasonló lenne ahhoz, amilyennek a Mennyországot képzeljük.

# Ozmium

# Pietrosol

Mégsem bírom magamban tartani. Tehát ebben a topicban Dante messze az egyik legtájékozottabb fórumozó. Egyháztörténet, teológia, bibliai szövegkritika a kisujjában van - legalábbis jóval nagyobb a tudása mint a nagyátlagnak.

Ti meg még a vallással kapcsolatos alapfogalmakkal sem vagytok tisztában. Mindig ez derül ki, most is ez derült ki.

Tényleg nem érzitek hülyén magatokat, amikor ti akarjátok megmondani a tutit? Egy Dante-szintű tudással rendelkező kérdezőnek?