Elképzelhető, hogy Jézus direkt igazította a próféciákhoz a cselekedeteit?

Ezt a kérdést meg lehet közelíteni hívő szemszögből is, meg nem hívő szemszögből is.

De akár hívőként, akár nem hívőként közelítünk hozzá, az a válasz, hogy teljesen értelmetlen ez a kérdés.

Hívőként Krisztus az emberként megtestesült Isten, neki nem kellett semmiféle "sztorihoz igazítania" sem a tetteit, sem a létezését.

Nem hívőként pedig nincs Isten, nincs messiás, teljesen hülyeséget kérdezel. :)

Érdekes kérdés, ezzel kapcsolatban leírnám néhány gondolatomat.

Én abból indulok ki, hogy az evangéliumokat hittérítés céljából írták (vö. Jn 20,31), tehát a szerzők ennek megfelelően alakították az anyagaikat is. A messiási próféciák jó okot szolgáltathattak arra, hogy az olvasókat meg tudják győzni arról, hogy Jézus a Krisztus. Ez különösen a Máté szerinti evangéliumban feltűnő különösen, amelyet a szerző a zsidóknak írt.

Ezekkel a próféciákkal azonban az a probléma, hogy míg a keresztények egzakt értelemben messiási próféciaként értelmezik őket, addig ha továbbgondoljuk ezt a témát, néhány igeszakasz eléggé megkérdőjeleződik. Az ugyanis egy dolog, hogy az evangélisták egy-egy ószövetségi szakaszban Jézusra való utalásokat fedeztek fel, de mi a helyzet az eredeti ószövetségi szerzővel, aki leírta azokat a sorokat? Vajon ő is a messiási korra (azon belül Jézus személyére) gondolt? Ez számomra kétséges, hiszen azt gondolom, hogy bizonyos szakaszoknak semmi közük nincs a messiási korszakhoz, csak az evangélisták láttak benne többet, mint amennyit kellene [kb. ezt csinálják a szekták is, akik az apokaliptikus szövegekből a mi, illetve előttünk álló korszakot olvassák ki.]. Néhol azért eléggé szembetűnő, hogy kissé erőltetett a szövegnek a Jézus Krisztusra való alkalmazása, jó példa erre az Izaiás 7,14 próféciája, amellyel a Máté szerinti evangélium szerzője a szűztől való születést próbálja bizonyítani, mint előre megjövendölt eseményt. A gond az, izaiási szakasz eredeti (héber) formájában erre a célra használhatatlan, ezért a szerző nem is az eredeti szöveghez nyúlt, hanem annak egy görög fordításához (LXX). A hagyomány szerint az evangélium szerzője Máté apostol volt, ezért eléggé furcsa, hogy egy zsidó ember nem az eredeti héber szöveget, hanem annak egy fordítását használja, és ez még akkor is igaz, ha nem tudta elolvasni a hébert [hiszen abban az időben a zsidók már arámul beszéltek].

Ez alapján szerintem inkább az evangélisták igazítottak bizonyos ószövetségi szakaszokat Jézus életéhez. Nem mondom persze azt, hogy az evangélisták mindenhol tévedtek, azonban a könyveikben felfedezhető az elfogultság.

Dante

Elgondolodtató próféciák a Megváltóról:

1. Asszonytól fog születni

2. Sém, Ábrahám, Jákob, Júda, Dávid utódja lesz

3. Betlehemben fog születni

4. szűztől születik

5. Betlehem környékén gyerekeket gyászolnak majd azidőben

6. nem zsidó, idegen lesz a trónon

7. második templom idejében él

8. Jeruzsálem városának újraépítéséhez számítva évre pontosan jelölik a születési időpontot, és a halál időpontját is

9. lesz előhírnök, követ (tudatosan Keresztelő János)

10. ember és Isten lesz, "Emberfia"

11. szamárháton vonul be, örvedeznek az emberek

12. a nép fejedelmei megvetik

13. egy asztaltársa árulja el

14. 30 ezüstpénzért

15. a pénzt fazekas elé vetik

16. tanítványai elhagyják

17. fájdalmak férfia lesz (Ézs.50.- 53 fej)

18. némán szenved, másokért hal meg

19.köntösére sorsot vetnek

20. átlyukasztják kezét, lábát

21. méreggel ecettel kínálják

22. szomjazik

23. csontjait nem törik meg

24. átszúrják

25. Sírját a gonosztevők között jelölik ki, de gazdagok mellé fogják eltemetni

26. Fel fog támadni

27. Isten jobb keze felől ül dicsőségben.

C. S. Lewis, a keresztény tudós és író mondta, hogy ha Jézus nem az volt, akinek mondta magát - Isten Fia és Messiás, akkor valószínűleg bolond volt. Lewis érvelése valahogy így folytatódott: mert csak olyan ember állítja magáról, hogy ő Isten Fia, sőt, hogy ő Isten maga, aki vagy tudatában van annak, amit mond, vagy teljesen őrült.

Csaló nem lehetett, mert megrendezni se volt lehetősége mindent, másrészt a kereszthalál nem vonzó jutalom.

Őrült sem lehetett, mert szavaiban nincs nyoma tébolynak, paranoianak, szellemi instabilitásnak. ellenkezőleg.

Marad az, hogy az volt, akinek mondta magát: Isten Fia.

(nem pedig csak egy kedves, jóhiszemű, rendes ember).

@00:54

Ezekkel a próféciákkal az a baj, hogy az evangéliumi szövegkörnyezetben, Jézus életéhez illesztve tűnnek úgy, hogy "beteljesedtek". Azonban az eredeti szövegkörnyezetükben nézve őket, ráadásul a héber szöveg alapján [az evangélisták nem is mindenhol az eredeti szöveget, hanem annak egy fordítását az LXX-t használják!] már kétségessé válhat, illetve máshol egyértelművé, hogy az eredeti szerző nem a messiási korszakról ír, csak az őskeresztény szerző látott bele többet, mint ami. Következésképp a legjobb esetben is csak egy ószövetségi párhuzamról van szó, nem pedig klasszikus "messiási próféciáról", amely megjósolja a Messiás életének bizonyos eseményeit.

Sajnos a keresztények sokszor annyira elfogultak, hogy ezeket észre sem veszik, és csodálkoznak azon, hogy a zsidók közül nem ismeri el mindenki Messiásnak Jézust.

Dante

Kedves Ákos!

Nagyon szívesen. Néhány gondolatot azért megosztanék még veled és a többi olvasóval.

Ha a Bibliát, és úgy összességében az egész ókori zsidó, illetve keresztény vallást akarjuk kutatni tudományos mentalitással, akkor meg kell maradnunk azt elfogulatlanságnál. Ezt csak azért mondom, mert egy hívő mindenképpen a saját vallását fogja védeni, míg egy ateista a másik végletbe fog esni: azt fogja bizonygatni, hogy az egész ostobaság.

A megoldás: figyelembe kell vennünk, hogy az Újszövetséget kb. 2000 évvel ezelőtt írták, akkor élt emberek írták, akkori mentalitással, egy adott történelmi korszakban. Ahhoz tehát, hogy pontosan tudjuk rekonstruálni azt, hogy mi is történt valójában, nagy figyelmet kell fordítanunk egyrészt arra a korszakra, amiben a szerzők éltek, illetve az akkori zsidó, illetve keresztény véleményekre/értelmezésekre.

Ezek a messiási próféciák szerintem alapvetően vitathatóak, hiszen elsőre nyilvánvaló, hogy bizonyos keresztény értelmezések nem a messiási korról szólnak. Ugyanakkor nem lehet kizárni, hogy a korabeli gondolkodásban egy ótestamentumi szakasz bírhatott messianisztikus jelentéssel is. Egy érdekes példa:

"Ha aztán napjaid betelnek és megtérsz atyáidhoz, megtartom utánad magvadból származó utódodat és megszilárdítom királyságát. [Az házat épít nevemnek, én meg minden időkre megszilárdítom királyi trónját.] Az atyja leszek, ő meg a fiam lesz." (2Sám 7,12-14/a)

A jövendölés történeti értelemben Dávid király fiára, Salamonra vonatkozik. Igen ám, de mi van akkor, ha a szakasz egyúttal a Dávid házából származó Messiás királyra is vonatkozik? Ha ez a helyzet, akkor az evangélisták mégsem tévedtek akkor, amikor olyan szakaszban láttak messiási próféciát, amely klasszikus nem jövendölés.

A csodákról: biológiai értelemben nem létezik feltámadás, tehát ebben az értelemben Jézus nem is támaszthatta fel lázárt. Néhány dolgot azonban itt is figyelembe kell vennünk:

- Lázár feltámasztása emlékeim szerint János evangéliumában maradt fent, amelyet Jézus tanítványa írt. A kérdés tehát a következő: egy olyan korban, amikor élnek még szemtanúk [jó okunk van feltételezni, hogy az evangélium i.sz. 70 előtti], meg merte volna azt tenni az apostol, akire felnéznek, hogy olyan módon "színezi ki" a történetet, hogy beilleszt egy olyan epizódot, amely meg sem történt?

- Jézust a követői kezdettől fogva Istenként imádták. Azt gondolom, egy személynek istenkultuszt készíteni beletelne egy időbe, tehát amíg kissé feledésbe merül a történeti valóság, és hozzácsapnak egy pár legendát. Imádhatták volna-e Istenként, ha nem tett volna semmilyen rendkívülit?

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy minden betű szerint úgy hangzott el, és úgy történt, ahogyan az evangéliumban olvashatjuk. A visszaemlékezések ugyanis eltérnek kissé, ezt megcsodálhatjuk akkor, ha összevetjük a szinoptikus (Mt, Mk, Lk) evangéliumokat. De oktalanságnak tartom kizárni azt, hogy nem történhetett semmiféle transzcendens csak azért, mert mi nem tudjuk elképzelni, ahogyan oktalanságnak tartom azt is, hogy valaki tündérmesét csinál a kereszténységből, mert mindent szó szerint értelmez, (pl: a paradicsombeli beszélő kígyó...) mert nem törődik a bibliatudomány feltárásaival.

Minden jót,

Dante

Kedves Kérdező!

Tételezzük fel, hogy Jézus és tanítványok több generáción keresztül csak kitalálták az egészet, hogy Jézus a Messiás. Ne is vegyük figyelembe, hogy kortárs szakmai tekintélyek, mint például Nikodémus vagy más tanács tagok is hittek Jézusban... sorolhatnám.

Mekkora az esélye annak, hogy a több ezer éven keresztül íródott szövegek, amiket kezdettől messiási próféciáknak tartottak pontosan egy ember életében röpke 33 év alatt mind be is teljesedik? Valaki kiszámította ennek a statisztikai valószínűségét!

De jó, ezt csak kitalálták az evangélium írói! Akkor ők biztosan tudták,hogy ez hazugság - kínhalált haltak azért a hazugságért (!), amit ők találtak ki!

És tekintsünk most el a csodáktól is!

HOVA LETT JÉZUS HOLTTESTE, AMIT MIND A RÓMAIAIKNAK, MIND A ZSIDÓKNAK JÓL FELFOGOTT ÉRDEKÜKBEN ÁLLT MEGTALÁLNI, DE SENKI NEM TUDTA AZÓTA SEM FELMUTATNI? Ha pedig életben maradt, olyan ismert személy volt, hogy bármikor felismerték volna - ahogy arra rengeteg példa van a halála előttről is! ...

"Mekkora az esélye annak, hogy a több ezer éven keresztül íródott szövegek, amiket kezdettől messiási próféciáknak tartottak pontosan egy ember életében röpke 33 év alatt mind be is teljesedik?"

->Ez egyáltalán nem így van, nincs bizonyíték arra, hogy az újszövetségi szerzők által messiási próféciának tartott ószövetségi szakaszokat mind kezdettől annak tartották volna. Ha megnézed a zsidó véleményeket, akkor ott éppen azt fogják neked kimutatni bizonyos szakaszokról, hogy azok nem is messiási próféciák, csak Jézus életéhez igazították őket az eredeti szövegkörnyezetből kiragadva.

Csak a keresztény írásmagyarázat tekinti az Ószövetséget Jézusra előremutató írásoknak, a zsidó kommentárok szerint ez nem így van. Szóval ez az egész hit kérdése, hogy ki hogy gondolja, hiszen mindkét oldal tud érveket hozni a maga véleménye mellett.

Dante

Leginkább a kabalához Q.B. + L.) van az egész Biblia, és Jézus is igazítva,

az egész "történetnek" ez a nyitja.

Q.B. azt jelenti: KOCKA.

Ez a kultusz titkos tárgya.

"Jákób" (Yah + Q.B.) éjszakája,

a feje alatt ott a "titkos kő",

az által formálódik az álma.

Ez nem Pán mindent megújító éjszakája,

hanem Jákób különbejáratú éjszakája.

Babilón titkos kultusza.

...csak keveseké, és nem sokaké.