Miért mondják az istenhívők valakire, aki elveszti a hitét, hogy soha nem is volt neki igazán?

Az a baj,hogy amikor megszületsz, akkor hívő emberre inicializálnak fel.

Rögtön ott van a keresztelkedés, ami kb 1000 éve volt fontos, hogy csecsemőkorban gyorsan meglegyen,mert ettől remélték azt, hogy a gyermekbetegségek elkerülik a babát, ma már erre korszerűbb eszközök vannak. Miért nem veszik át a vallások a felnőttkorban való keresztelkedést (van olyan vallás ahol úgy persze)?

Ott vannak az elavulóban levő szabályok, hogy ha az anya református és az apa katolikus vagy fordítva akkor milyen vallású legyen a gyerek. Nem tökmind1? Majd eldönti egy gyerek, másrészt meg nincs más vallás csak ez a 2 (itt nem csak a keményfedeles könyvvel rendelkező vallásokra gondolok, hanem bármi féle hit, életszemlélet)?

A társadalom felől jön egy nyomás, főleg az idősebb generáció felől, hogy "márpedig itt mindenkinek Istenhívőnek kell lennie" és úgy csinálják tudat alatt, mint ahogyan a Jehova tanúi tudatosan.

Aki valóságosan megismeri Istent, akinek kapcsolata van vele (élő és napi), annak eszébe sem jut őt elhagyni.

De aki csak vallásos, aki emberi tanítás után megy, aki szokások megtartásában látja az üdvösségez, aki nem adja azért életét, mert nincs hite, az vallásról vallásra száll, ami éppen tetszik neki és igazodik az életéhez.

Én inkább azt mondanám, hogy elhagyta a hitét, nem elvesztette.

Csalódás, vagy egyéb okok miatt

"A hit valami olyan portéka, mely minden korszak emberei számára akképpen jut, adódik, mint a kenyér. Volt eset rá, hogy Párizsban is külön számították föl az étkezésnél a kenyeret s Budapesten két krajcárért kétszer annyit adtak, mint ma. Az okos közgazdászok megmondják a kíváncsinak, hogy micsoda konstellációk az okai ennek. De a hit talán gazdaságilag megmagyarázhatatlanabb a gabonánál és kenyérnél."

(Ady Endre: A magyar Pimodan)

A hit nem olyan, hogy erősödni vagy gyengülni lehet benne.

A hit olyan mint a terhesség.

Vagy van, vagy nincsen!

Ha most nincs hited, sohasem volt.

A vallás olyan mint a dohányzás. Ha egyszer rászoktál, mindig dohányos maradsz. Legfeljebb nem szívod és tiszta vagy már 555 napja.

De dohányos vagy.

Simán.

Az erő sötét oldalában is lehet hinni.

(Másnak rózsafüzér, meg kereszt lóg a kocsijában a visszapillantó tükrön, nekem meg Vader nagyúr fityeg ott legóból.

Több bibliai rész is arról szól, hogy aki mély és személyes kapcsolatba kerül Istennel, az abban marad.

A hit első lépése: Isten létezik. második: Isten jó. Harmadik: Isten személyesen törődik velem.

Így több szinten veszíthetünk a hitünkből. Nem érezzük, hogy foglalkozna velünk (elhagyott, cserben hagyott stb). Aztán lehet kételkedni az egyetemes jóságában (miért ez a sok baj, betegség, tényleg jót akar-e) és lehet az alapokig eljutni, létezik-e?

Szerintem lehetett igazi, őszinte hited, de valami mégis hiányzott (kitartás? személyes kapcsolat? szolgálat? hit? bizalom?) ami miatt most eltávolodtál. Nem lehetetetlen, hogy valami nehéz, összetett témával foglalkoztál, egyre jobban beleástad magad, jelenleg ateistának érzed magad, de ha tovább kutatsz, akkor a természettudomány is elvezet Istenhez. Sokkal összetettebb,érettebb, felnőtt hitre juthatsz, mint ami volt.:)

Van hatásod, mert ez egy kapcsolat. Lehet ápolni és elhanyagolni. és MINDIG lehet kérdezni. Szánj rá egy kis időt és gondolatban mondhatod "adj hitet az én hitetlenségemben".

Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig.

Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.

1. János 2:19 Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók.

Bízom benne, h egy megújult, friss kapcsolatod lesz Istennel. :)

ahol a tudomány és a hit nem zárják ki egymást.