Ha Isten képmásai vagyunk, miért csak a jó tulajdonságainkat egyeztetjük vele?

A képmás, például egy fénykép hasonlít arra akiről készült. Akkor jó egy képmás, ha minél hasonlóbb az eredetihez. Azonban megesik, hogy a képmás elkoszolódik, leromlik a minősége, s már nincs meg a kezdeti jó hasonlóság.

Az ember, mint Isten képmása azt is jelenti, hogy az ember Isten jóságát is bizonyos módon és mértékben visszatükrözi. A bűnös tulajdonságaink, valójában a képmás elkoszolódása, a visszatükröződés elhomályosulása.

Kiss Éva Judit

Azok a férges,Isten akarata ellen szegülő rohadt csecsemők,vesszenek csak.Akikről Jézus azt mondta,övék a mennyek országa...ezek a gyalázatos bűnözők,mind halált érdemeltek.Ugye nem bánod,hogy ilyen apró-cseprő dolgokat figyelembe veszek csak,hogy fogást kereshessek rajtad.

Megértem,hogy nem akarsz vitázni,szerintem sincs értelme.

A teremtés és bűnbeesés szimbolikus történetének a lényege, hogy az ember eredendően a "jónak tudásával" rendelkezett, ösztönösen a jóra hajlott, ösztönösen Isten rendelései szerint cselekedett. A héberben erre van egy kifejezés, amit magyarra úgy szokás fordítani, hogy az ember "Istennel járt", ami nem azt jelenti hogy válvetve arra mentünk, amerre Istent ment, hanem azt, hogy minden kételkedés nélkül azt cselekedtük, ami helyes, és ami megfelelt Isten rendeléseinek és "törvényeinek".

"A jó és rossz tudnásnak" a csábítása, amivel a sátán megkísértette az embereket, tulajdonképpen egyetlen dologban jelentett többet, mint amivel Isten az emberiséget útnak indította: A ROSSZNAK TUDÁSA. A rossznak tudása alapvetően az egocentrikus tudás: a nekem legyen jó, szemben azzal, hogy mindenkinek legyen jó, avagy az univerzális jót cselekedni. Ha úgy tetszik, az ember Istentől a Szent Lelket (egyes felekezetek értelmezésében Szent Szellemet) kaptuk, ami természetszerűen jó dolgokat cselekszik. A Sátántól pedig megkaptuk az önző EGO-t, mint a "rossznak tudását", ami a maga javát keresi, ami szerint a cél szentesíti az eszközt, ami szerint egy kis jó, ha azt egy szűk csoport szentesíti, akkor felment minden más rossz cselekedettől, amit annak a jónak elérése során el kell követni.

Ami az összehasonlítást tekinti fizikailag: teológia szempontból az Atya sosem jelent meg ebben a világban, ember szeme láttára. Amikor a Biblia arról szól, hogy Ábrahám, Mózes, vagy más beszélt Istennel, akkor az valójában "az isteni fennhatósággal" történő találkozást jelenti, amit a héber több kifejezéssel, de leggyakrabban Elohimmal illet. Ez az isteni fennhatóság lehet egy isteni hírvívő, angyal, egy jelenés égő csipkebokor formájában. Akit volt alkalma látnia az emberiség egy szűk részének, az a Fiú, Jézus, aki egyébiránt azt tanította, hogy aki látta a Fiút, az látta az Atyát is.

Teológiai értelemben az ember rossz tulajdonságai a megrontásunk következményei és a Sátántól származnak, akinek célja ezzel az emberiség elpusztítása volt, és annak bebizonyítása, hogy az ember tökéletlen.

Ugye Lucifer-666? ;-)