Hogy mondhat egy "isten" olyat, hogy ha a feleség engedetlen, akkor először figyelmeztetni, aztán nem ágyba menni vele, végül MEGVERNI?

"S az egész leírást egybe véve, ember nem találhatott ki magától ilyet azon korban,"

Ember, te tudsz olvasni? Csak a görögök ÉVSZÁZADOKKAL KORÁBBAN fejlettebb világképpel rendelkeztek, mint a Biblia szerzői. És akkor még a Távol-Keletet meg se vizsgáltuk.

Isten nem mondott ilyet, még akkor se, ha egy úgynevezett szent könyvben lehet olvasni. Isten nem mondott semmit, és nem teremtett semmit, nem adott az embernek semmilyen útmutatást vagy törvényt az élethez.

De ne értsük félre, ez nem jelenti azt hogy nem létezik az, amit Istennek nevezünk, szerintem igenis létezik, de nem mint egy személy, nem mint egy valaki. Isten egy személynél, egy valakinél minden tekintetben végtelenszer nagyobb, hatalmasabb, bölcsebb, tudatosabb, stb., stb.

Közelebb állunk a valósághoz, ha Istent úgy képzeljük el mintha egy önfejlesztő ihlet lenne, mindennek oka, kezdete, forrása, melyből minden kifejlődött; mint a vezérlő alapelv mindenben. Isten nem teremtett semmit, hanem mindenné fejlődött. Isten leg-előbbre haladt fejleményei itt a Földön mi emberek vagyunk. Fejleményei szükségleteikhez és képességeikhez mérten hozzáférhetőséggel rendelkeznek az isteni forrás minden áldásához. Az ember elméi képessége révén szinte korlátlan hozzáférhetőséggel rendelkezik az isteni forrás minden kiáradásához, amit csak érdeklődése határoz meg.

Az embernek a bölcsesség isteni forrása is rendelkezésére áll, ebből merítettek a szent könyvek szerzői az ihlet útján. És itt ejtették a próféták a legnagyobb hibákat azzal hogy az ihlet által megszerzett információt a saját elképzeléseikhez illően módosítva adták át a népnek. Isten nem mondott ilyet, de vannak köztünk még akik a szent könyvek szövegeit szorosan értelmezik, megfeledkezve arról hogy azok szerzői nem Isten hanem gyarló emberek voltak.

«Hogy fogadhat el egy nő egy ilyen vallást?»

Talán úgy, hogy neki éppen erre a leckére van szüksége, hogy kiábrándulhasson a téves tanításból, hogy helyesebb belátásra juthasson.

A vallások feladata az, hogy felemeljék híveik öntudatát egy oly magas színvonalra melyen fölöslegessé válnak. Tehetik ezt közvetlen, helyes tanítással vagy akár saját és híveik tévedése, szenvedése árán. Mindkét út jó, a célzott végeredmény a tudatosság, míg a helyes tanítás közvetlen a cél felé vezet, a tévedés a szenvedés kálváriáját járja, (ez utóbbi előjárói lesznek az utoljára célba érkezők) amit a végeredmény bőven jóvátesz.