Miért olyan vonzó egyesek számára a nervana, amikor az az örök megsemmisülés, a nem létezés es az örök halál?

Az átlag nyugati ember nem mélyül el semmiben annyira, és nem gondolkodik rajta annyit, hogy ilyesmitől fejfájása legyen.

Igazából amikor a nyugati ember azt mondja, hogy oké, szimpatikus a buddhizmus, akkor inkább az vezérli, hogy tetszik neki a gondolat, hogy sokszor újraszület (és az megannyi új lehetőség). Nem a nirvána vonza, mert nem is tesz semmit azért, hogy elérje a megvilágosodást. POnt az a szimpatikus neki, hogy annyi jön le nekik ebből, hogy nem kell tenni semmit, legrosszabb esetben is kezd egy új életet. Közben nem mélyednek el sem Buddha tanításaiban, se a hinduizmusban, se más reinkarnációt hírdető vallásban, az sem érdekli őket, hogy egy buddhistának többségében követnie kell a Tíz parancsolat túlnyomó részét, sőt még annál több útmutatást, és még több tiltást ír elő a buddhizmus Buddha követőinek. Ez nem számít, mert az emberek többségét nem érdekli ilyen mélységében semmi. Instant "tanításokra" van szükség, ami egy pohár vízzel bevehető, a többit már meg sem hallják.

A keresztény vallásokban megtérsz a Teremtőhöz.

A buddhizmusban nincsenek Istenek, a világ koncentrált szellemi erők szétáradásából jön létre. Az ember, amíg a tudást el nem sajátítja, állandóan újjászületik, nem tud leszállni a Lét Kerekéről.

Amikor megvilágosodsz, eljuthatsz a Nirvánába, leszállhatsz a Lét Kerekéről, nem kell többé újjászületned. Visszatérsz ősállapotodba...

Különválsz valahonnan - és visszatérsz ugyanoda.

Végső soron minden vallás erről szól, csak más a szóhasználata.