Hogyan lehet elhinni, hogy Isten szerette Jézust, egyetlen fiát, amikor szörnyű fájdalmakat mért rá, és szenvedni hagyta? Hogyan lehet ezt szeretetnek nevezni?

Először is nehezet kérsz azzal, hogy csak saját kútfőből válaszoljak. Mintha azt kérnéd, hogy anélkül válaszoljak történelmi kérdésre, hogy idéznék akármit is, ami megjelent történelemkönyvben. A vallásos irodalom rengeteg értelmezést adott már.. mindegy..

Az isteni szeretet az adás szeretete, Isten mindent nekünk akar adni. Annyira szeret, hogy nekünk adta a szabad akaratot is. Isten olyan lett ebből a szempontból, mint a hegytetőn álló ember, látja, hogy két autó össze fog ütközni, de nem befolyásolja a vezetőket, nem tehet róla, hogy baleset lesz.

A szabad akarattal pedig egyszerűen a mi kezünkbe adta a döntést, hogy mit teszünk. Nem okolhatjuk Istent a szenvedések nagy részéért, meg azért, hogy miért hagyja hogy szenvedjen az ember, szenvedjen Jézus. Azért hagyja, mert megengedte nekünk, hog mi döntsünk, mit teszünk, és mi/ők úgy döntöttek, hogy Jézust meg kell kínozni és meg kell ölni, hogy háborúznunk kell és rabolni meg ölni.

Nem lennél felháborodva, ha Isten elvenné vki szabad akaratát, ha csak egy báb lenne a kezében, ha pl. Te nem dönthetnél, hogy jobbra vagy balra fordulsz-e a sarkon? Dehogynem.

De ha rosszul döntünk és fájdalmat okozunk, akkor rögtön előkerül, hogy miért hagyja Isten. Nos ezért:

Szabad akaratot adott nekünk és mi erre használjuk/tuk fel!

Szerette. "Megengedte" neki, hogy azt tegyen amit csak akar. Ugyanúgy mint bármelyikünknek. Jézus elviselte a saját döntéseinek következményeit. :)

A felelőségteljes szülő nem akadályozza meg a gyermekét abban, hogy önmaga legyen. És nem próbálja enyhíteni a döntések következményeit mert ezzel a tanulást, a fejlődést gátolja. "Csak" biztosítja a gyermekét róla, hogy mindig számíthat rá ha hozzá fordul segítségért és ami a legfontosabb: biztosítja a feltétel nélküli szeretetéről.

Viccesen leírhatnám, hogy hogyan enyhíthette volna a szenvedéseit...

"Kisfiam, ne barátkozz ezekkel a furcsa emberekkel. Tanulatlan, műveletlen bunkók. Én nem ezt az utat szántam neked!...

Drága fiam! Nem lesz ennek jó vége. Figyeld meg, még a végén börtönben végzed!...

Kisfiam! Nagyon örülök, hogy ilyen jószívű vagy de azért nézhetnéd a saját érdekeidet is néha. Már felnőtt vagy, aztán se család, se munka. Így akarsz élni?

Fiacskám, meg kell néha alkudni. Az élet már csak ilyen. Ők az erősebbek. Mondd amit hallani akarnak, aztán kész. Lényeg, hogy te tudod mit gondolsz a világról. Nem kell azt mindenkinek tudni...

Rendben. Most utoljára leszedlek innen. Kapsz egy kis orvosságot és akkor nem fog fájni. De ígérd meg, hogy nem csinálsz ilyet többet!!!"

Ebből nem lett volna megváltás... :)))

Nem is úgy gondoltam az idézést, hogy "puskázás". Sokkal inkább, hogy én megértettem, megtanultam vhonnan és most elmondom, hogy ott mit hallottam.

Ezt nem értem: "szóval igen, ha ISTEN volt, miért ruházzuk fel emberi tulajdonságokkal?" Mire gondolsz?

A legtöbben nem bensőséges, meghitt kapcsoilatban állnak Istennel, hanem üzleti alapon szeretnék működtetni a dolgot. "én jó vagyok, imádkozom, gyónok, nem rugom fel a macskát, ezért te cserébe adj nekem boldog, fájdalommentes és hosszú életet és bónuszként a mennyországot."

Pedig a lényeg (szerintem), hogy tisztelni kell az életet, a szellemit. Elfogadással lenni és azzal a tudattal, hogy felelősek vagyunk a gondolatainkkért, a cselekedeteinkért és az érzéseinkért. Ráadásként szembe menni a félelmeinkkel (de ez már felsőtagozat :D)

Miért van ennyi szenvedés? Miért halnak meg csecsemők, gyerekek stb...

gyakran támadják ezzel a hívőket és az igazi hívőkben is feltámad néha a kételkedés, hogy miért. Nem csoda, hiszen a legfőbb elfoglaltságunk az életben (valójában), hogy meneküljünk a fájdalom elől.

Azért történik mert ez a fizikai ÉLET. Cselekedetek és azok következményei. Ha elvárod, hogy "valaki" megmentsen a fájdalomtól csak azért mert te hiszel benne, akkor valójában egy üzletet szeretnél kötni amiben te a hitedért cserébe a felelősséget és a tudatosságot hárítod el magadtól.

A fájdalom egy érzés. És mindenki felelős a saját érzésiért. Pontosabban csak ő maga felelős érte. Senki más. (na, ez is megérne egy beszélgetést mert ez sem kis falat)

Tudod mi az érdekes? :)

Nem az a fontos, hogy hiszel-e Istenben.

Amit leírtam az így működik, akár hiszel, akár nem.:))

Mindegy, hogy ki vagy mi iránt vagy alázattal. Nem fontos, hogy minek nevezed. De az emberek jórészt nem hajlandóak elfogadni a tényt, hogy az ego nem minden. Az ego a legkevesebb a mindenség szempontjából.:))

Én így gondolkodom erről...

mások máshogy. És ez jó. Így a vitákban sokmindent lehet tanulni.

Köszönöm a kérdést.:))

2.