Miért kellett egyáltalán Istennek megteremtenie a világot és az embert az anyagi világban, ha mindenható, ismeri a jövőt is?

Itt azért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nem úgy definiáltuk a mindenhatóságot, vagy legalábbis nem aszerint tárgyaljuk jelenleg, hogy az önellentmondások is beleférjenek - bár a 14-es hozzászólásban (amit a jelek szerint csak én pontoztam fel :D mert bár nem értek vele egyet, nyilván az értékelendő, ha valaki időt és energiát fordít arra, hogy leírja az álláspontját) erre a lehetőségre is kitért a válaszadó. Az esetben természetesen ilyen jellegű probléma nem merül fel.

Viszont abból a válaszból (is) azt érzem, hogy ezt a lehetőséget az apologetika sem igazán favorizálja. Persze lehet, hogy tévedek. (Erre egyébként kíváncsi is lennék.)

Na igen.

De ez csak akkor igaz, ha TÉNYLEG létezhet mindenható.

"Akkor mi értelme volt létre is hoznia őket, miért nem érte be a szimulációval, elképzeléssel, hogy mit alkothatott volna? Úgysincs rajta kívül más, akinek megmutathatja."

Pontosan ez történik, csak az ember annyira beleéli magát, hogy valami különálló léttel bíró lény, hogy észre sem veszi az Igazságot. Mondhatnám úgy is, hogy az Isten által szimulált világ illúziója úgy leköti az embert, hogy az ember per pillanat képtelen "látni". A cél pedig az, hogy lásson.

Mert a szimuláció célja az, hogy kiderítse, mi történik.

A szimuláció alanyainak nem kell hozzá *átélnie* a szenvedést. Elég, ha megfelelően reagálnak.

Teljesen mindegy.

Épeszű isten MEGNÉZI a teremtés ELŐTT a jövőt.

Tehát már LÁTTA. Az EGÉSZET.