Bibliai Isten vs egyeb (gorog, romai, viking) istenek?

Nem, nem bizonyíték.

Csak valószínűsíti.

Amúgy én elég nehezen tudom elképzelni, hogy még soha, egyetlen isten sem jött le a Földre - mindig csak a régmúltban, meg messzi földön, stb.

Emiatt is valószínű, hogy egyik sem létezik - de ugye nem biztos.

Igazából nem feltétlen bizonyíték. Minden szemszögből érdemes megvizsgálni a dolgot. Ha Biblia szemszögéből nézzük, akkor a sátánnak is a célja, hogy ne Jézusban higgyenek az emberek, hisz csak ez ad üdvösséget, így a különféle istenekben való hit az alapból sátánizmus. Ebből a szemszögből ide sorolható az ateizmus is.

Az egyes válaszoló írta a félelmet, mint motivációs faktor, de szintén bibliai szemszögből nézve ezt a félelmet okozhatja maga Jézus Istene is, hogy magához vonzza az embereket (törvénytől, ítélettől való félelem), tehát, ha valaki félelemből kezd el hinni, az nem feltétlen jelenti azt, hogy nincs is Isten.

Ráadásul, aki fél, az sokféleképpen igyekszik ebből kilépni és ha a Jézus-hite nem vezet a félelmének gyökerének pusztulásához, kvázi továbbra is jönnek a rossz dolgok vagy továbbra sem biztos az örök életében, magyarul nem kap bizonyságot, akkor vagy hitet vált és mondjuk a spiritizmushoz fordul vagy ateista lesz és pl. elkezdi kiélni magát.

Bele lehetne még menni, hogy a több istenben hívők istene isten e egyáltalán, mert az Isten egyedülálló és utánozhatatlan, így ha több isten van, az igazából egy-egy élőlény bizonyos többletképesség(ekk)el felruházva. Sok szemszögből megközelítve is kitűnhet, hogy a Biblia Istene sok mindenben egyedi, és rá jellemző leginkább a klasszikus Isten definíció

Egyszerűbb a magyarázat, mint gondolnád.

A negyedik században a kereszténységet államvallássá tették. Lényegében a 300-as évek végén ezért már keresztény Európáról is beszélhetünk, hiszen a birodalom területén mindenki keresztény lett. Innentől fogva teljesen egyértelmű, hogy a kereszténység a Bibliával együtt a középkori majd az újkori kultúra alapja lett, ezért nem volt már helye a görög és a római isteneknek.

Ez azonban csak részben tükrözi az igazságot.

A vallások alapvetően felhasználnak némi történelmi anyagot is (Lásd Iliász), de a Biblia esetében ez sokkal komolyabb. A prófétai könyvek rendszerint datálva vannak, hogy melyik uralkodó melyik évében történt XY esemény, valóságos történelmi személyek vannak benne megemlítve (Pl Nebukadneccar, Kürosz), valóságosan létező földrajzi helyekkel.

A Biblia tehát - annak ellenére, hogy egy része kétségkívül mitológia és tanító elbeszélés - sokkal reálisabb alkotás, mint a görög és római istenek történetei.

@5

Ez egy remek indok. Gyakorlatilag bármire. Pl szerintem a Hold nem létezik, mert csak az ördög akarja hogy higgyünk benne. Az az érzés, amit az emberek éreznek a szép telihold láttán valójában sátánizmus, és a sátán ezt használja ki hogy elválassza az embereket Istentől. Tessék.

A Repülő Spagettiszörny létezik. A spagetti ételt a sátán találta ki, hogy azzal is becsapja az embereket és hiteltelenné tegye a Repülő Spagettiszörnyet. Mivel nyilván a sátán nagy hatalmú, így nyilván minden embert kétkedésre bír. És miben kétkednek jobban az emberek, mint a Repülő Spagettiszörnyben? Hát nem ékes bizonyíték ez a létezésére?

Ha abból indulunk ki, hogy létezik egy mindenható (vagy majdnem mindenható) lény akinek az a célja hogy becsapja az embert, az indokként szolgál akármilyen hit számára. Szó szerint kivétel nélkül, 100%-ig akármilyen hit számára. Így nem túl hasznos feltételezés.

Általános tanács: ha egy érv felhozható a Repülő Spagettiszörny melletti bizonyítékként, akkor az az érv bizony nagy valószínűséggel baromság.

@6

Pontosan. Ez az alapélmény a tudatlanság és az erős hagyományőrzés keveréke. A tudatlan emberek kitalálták a vallásokat sok-sok ezer évvel ezelőtt. Aztán ezek a vallási hagyományok fejlődtek, és kialakultak a modern vallások.

@7

Tipikus ellenpélda: a pókember képregények tele vannak valódi helyekkel, valódi emberekkel. Aztán mégsem valódi a Pókember.

Ráadásul a görög mítoszok közül sok igenis valós eseményekről szól. Pl Trója romjait megtalálták az Íliász alapján. Ebből azt a következtetést vonta le bárki is, hogy Achilleuszt az anyja születésekor a Sztüx folyóba mártotta a sarkánál fogva, így csak a sarka volt sebezhető, és így Hektor ott lőtte le? Nem hát. Nevetséges lenne. Aki a Biblia történelmi eseményeiből azt a következtetést vonja le, hogy a benne leírt csodák is igazak, az épp ilyen nevetséges.

19:37-es válaszoló!

Néhány megjegyzés a nekem szánt gondolatokhoz.

1. Pókember nem hasonlítható össze az ókori vallásokkal. Azok a szerzők akik megalkották a Pókember képregényt és a filmadaptációt, sosem állították, hogy a történeknek lenne transzcendens tartalma, ráadásul szórakoztatás céljából készült. Az ókori vallások ezzel szemben követőket szereztek maguknak, és hitték, hogy azok a történetek transzcendenciával bírnak. A Biblia például ki is jelenti, hogy Istentől sugalmazott, a Pókember nem. :-)

2. Ha elolvastad a fentebbi kommentemet, akkor láthattad, hogy magam is hivatkoztam az Iliászra. Azonban az Iliászt nem igazán szerencsés az egész Bibliával összehasonlítani, már csak azért sem, mert az Íliász műfajilag full mitológia, míg a Biblia meg egy könyvtár, amiben mitologikus részek is vannak, de nem mind azok. Ilyen szempontból az Íliászt a következő bibliai szakaszokkal hasonlíthatod össze: Genezis 1-11; Jób 1-2; + néhány prófétai és zsoltáros szakasz. Ezek ugyanis mítoszok. De például a már a páli levelekkel már nincs egy súlycsoportban az Iliász, mert azok akkor létező, valóságos egyházközösségeknek íródtak. A lukácsi írásokkal szintén nem, mert a szerző a görög történetírók stílusában ír koiné dialektusban, felhasználva más korabeli forrásokat. Ezt vesd össze azzal, hogy az Iliászt epikus dialektusban írták, ahol Homérosz a nép ajkán meglévő anyagot rendezte össze, aminek a tartalma ki tudja, hogy a generációk alatt hogy cserélődött ki. Szóval a kettő nem ugyanaz.

3. Senki sem mondta, hogy el kell hinned a Bibliában leírt csodákat... Azt valaki vagy elhiszi, vagy nem. De ettől még a Biblia jóval reálisabb alkotás, mint más vallások termékei. Ezt világosan bizonyítja a kortárs pogány népek reakciója is. A zsidó istentiszteleteket ugyanis a görög-római világban nagy számban látogatták a pogányok is, csak a zsidók nem engedték, hogy betérjenek. Éppen ezért amikor elkezdődött a keresztény misszó, robbanásszerűen megnőtt a pogány hívek száma, mert a kereszténység lényegében az Ószövetségen alapult, amit azok nagyon jól ismertek. Akkor ugyanis már ott volt a kezükben az Ószövetség görög fordítása, a Septuaginta.

@Clark Kent

1.

Egy aspektusában összehasonlítható. Én ezt tettem. Azt állítottad, hogy a Bibliának valamiféle hitelességet kölcsönöz az, hogy vannak benne tényszerű részek. Ami így egyszerűen nem igaz. Nem azt mondom, hogy Biblia=Pókember. Hanem hogy az állításod nem áll meg, ellenpélda a pókember. A példa nem terjedt ki más aspektusokra, így más különbségek kiemelése egyszerűen irreleváns a példám szempontjából.

2.

Először is, lásd fentebb. Az, hogy nagy különbségek vannak az Íliász meg a Biblia között nem jelent semmit, ha épp példának hozom fel egy közös tulajdonságukat. Ez csak egy érzékeltetés, amihez csak annyi kell, hogy a szóban forgó egyetlen tulajdonság közös legyen bennük.

Még egyszer: annyit állítok, hogy a tényszerű részek semmiféle hitelességet nem kölcsönöznek azoknak a részeknek amik nem tényszerűek.

Tény, hogy a Biblia elég sokrétű írás, van benne mindenféle. Különböző korokban, különböző céllal, különböző műfajban készült írások. De nem erről van szó. Hanem arról, hogy egy könyvben található reális dolgok semmilyen szinten nem hitelesítik a benne található irreális dolgokat.

3.

Tény, senki nem mondta, hogy el kell hinnem. De én úgy éreztem hogy erősen utalsz rá, ennek szellemében reagáltam.

Pár kérdés:

Mi köze a könyv realitásának a vallás népszerűségéhez? Én egyáltalán nem látom a kapcsolatot. A vallások soha nem a realizmussal reklámozták magukat. Persze, a Biblia reálisabb mint néhány másik irat, kevésbé mint mások. De ennek szerintem semmilyen egyértelmű köze nincs ahhoz, hogy hogy terjedt. Főleg hogy úgysem olvasta el senki. 90%-ban keresztény, 100%-ban írástudó népek többsége sem olvassa.

Van valami forrásod arra, hogy sok nem zsidó akart korábban csatlakozni a zsidó valláshoz, csak nem engedték őket?

Nem ássa alá Jézus fontosságát az, ha mégis így volt? Csak mert pl William Lane Craig gyakran felhozza, hogy a kereszténység gyors terjedése egyfajta bizonyíték Jézusra, ezt az érvet teljesen elpusztítja, ha igaz hogy már korábban is nagyon népszerű volt a zsidó vallás.