Rosszul érzékelem azt, hogy a vallás által valaki traumatizálódhat, később pszichológusi, pszichiátriai kezelésekre is szorulhat?

Rosszul érzékeled!

A vallás jó dolog amennyiben a hiten alapul. Tehát van mögötte 1 egészséges idegrendszerű ember, valamilyen, számára megalapozottnak tűnő hittel.

Kezelésre a beteg ember szorul, nem a hívő. Akinek a hite csak úgy összeomlik, na az annyira is volt megalapozott!

Vannak akik egy nő miatt lesznek öngyilkosok, mert csalódnak. Vagy egy férfi miatt. Csak mert az egyik hűtlen lesz és elhagyja a másikat. Csakhogy az ilyen esetekben arról van szó, hogy indokolatlanul olyanban bíztunk ami nincs, és ráadásul olyan mértékben bíztunk külső körülményekben, amennyire nem szabadna. Tehát a tanulság, mindenki csak olyant vállaljon, amit el tud hordani. Aki nem bírja a csalódást, az ne nagyon higgyen.

Ez olyan pofon egyszerű, minthogy aki tériszonyos az ne nézzen a mélybe.

Ha pedig mégis elszédül valaki, annak nem a mélység az oka. Persze vannak olyanok akik mindig a körülményeket hibáztatják. Ilyen alapon persze lehet minden külsőt hibáztatni -istent, világot, vallást, szakadékot, lépcsőt amibe megbotlunk- csak értelmetlen, mert semmit nem old meg.

Kedves kérdező!

A múlt század elején szinte mindenki vallásos volt, és nem voltak ilyen problémák. A világ elmaradottabb részén ma is rengeteg a vallásosak száma és nincsenek ilyen problémák.

Valamelyik utánam író hozzászóló említette, hogy van akit meg a vallás hozott ki az idegbajból.

Na ez is azt bizonyítja amit én írtam: adott az idegileg labilis ember aki bemenekül a vallási közösségbe és csoda történik, meggyógyul. Csak kérdem én meddig? Addig amíg bennük is nem csalódik. Az ilyenek mentálisan gyenge emberek, akik önerőből képtelenek megállni a lábukon. Szükségük van bátorításra, támaszra, célok kijelölésére mások által, stb. Ezek az emberek érzelmileg gyerekek, de legalábbis instabilak. Ezért sodródnak és sérülnek, nem azért mert hogy a vallás annyira olyan borzasztó lenne. A vallás mindenki számára adott, mégsem betegszel bele se te se én, de egy átlag mentális szinten lévő hívő sem. Az betegszik meg akinek gyenge az immunrendszere, nem az aki találkozik a kórokozóval, mert mindenki találkozik vele minden percben.

Nem is értem miért traumatizálódna a vallástól. Ha valaki hiszi, akkor inkább lelkesedik tőle. Ha nem hiszi, akkor meg nem foglalkozik vele. Mondjuk ha a környezete nyomást gyakorol rá, akkor meg legfeljebb alakoskodik, anélkül, hogy megérintené a dolog igazából. Persze az utóbbi dolog -a hazug viselkedés a béke megőrzése miatt- már káros lehet. Pl én is undorodok a hazugságtól. Épp ezért eldöntöttem, hogy nem hazudok, és azt sem hagyom szó nélkül ha nekem hazudnak. Bár nehéz így élni, de nekem akkor is így a jobb. Akinek nagyon árt a hazugság az ne menjen bele. Erre mindenkinek megvan a lehetősége.

Viszont az úgysem megy, hogy valamilyen szempontból ne kerüljön az ember különféle konfliktusokba. Szerintem jobb az igaz élet, mert akkor hamar kikerülök a konfliktusból, és azért nekem nem mindegy, hogy mit gondolnak rólam ha megszólalok. Aki hazug módon él az csak eszkalálja a problémát, az emberek előbb-utóbb megismerik és megvetik, a vége pedig az, hogy leköpködheti saját magát. Na ilyen esetben kibukhat az ember, lelkialkattól függően. Legtöbben az egész életüket áthazudozzák minden gond és szégyenérzet nélkül. Legalábbis ez a szép új világ egyre inkább erről szól.

Én az ellenkezőjét tapasztalom, ha hiten alapul.

Nem valláson. A kettő nem egy és ugyanaz.

Nyitó kérdéshez (eddigi válaszokat nem olvastam). A vallás lehet káros, a Biblia szerinti helyes hit azonban mindig építő, szabadító, öröm és áldásteli. Ez az élet Jézus Urunkban.

Sajnos vannak, akik kezelésre szorulnak, esetleg öngyilkosok is lettek, mert nekik nem a kegyelem, hanem a törvénykezés lett lenyomva a torkukon. Aki a törvény alatt él, átok alatt él (Galata 3.10), nyilván ez nem túl kecsegtető.