A föld maga a pokol?

A Föld (így, nagybetűvel) az, amivé tesszük. Se nem menny, se nem pokol. Az emberi gondolkodás teszi valamilyenné. Az teheti pl. pokollá, hogy nemzetekre bontva magunkat csak a saját érdekeinket nézzük és minden lehetséges törésvonal mentén konfliktusokba kerülünk más embercsoportokkal és mindenféle ostoba ürügy alapján tönkretesszük a környezetet, ami körülvesz minket.

Leírom ezzel kapcsolatban a kedvenc zen-idézetemet:

"Zen történet:

A pokol kapui

Egy Nobushige nevezetű katona elment Hakuinhoz - a zen mesterhez - és a következő kérdést tette fel neki:

- Valóban létezik Paradicsom és Pokol?

- Ki vagy te? - kérdezte Hakuin.

- Szamuráj vagyok - válaszolta a harcos.

- Te? Szamuráj? - kiáltott fel Hakuin. - Miféle uralkodó fogadna fel téged testőréül? Hiszen olyan a képed mint egy koldusé!

Nobushige annyira feldühödött, hogy már-már kardot rántott, de Hakuin csak folytatta:

- Szóval kardod is van. Biztosan az is olyan tompa mint a fejed!

Amint Nobushige kardot rántott, Hakuin megjegyezte:

- Innen nyílnak a Pokol kapui.

E szavakra a katona - megértvén a mester tanítását - visszadugta kardját a hüvelyébe és fejet hajtott.

- És innen a Paradicsomé - mondta Hakuin."

Alapvetően a világ nem jó és nem rossz, a világ csak van. Az ember lelki állapota alapján látja a világot jónak vagy rossznak. Értelem szerűen, amikor a lelki világunkkal, a belső érzéseinkkel, gondolatainkkal, elvárásainkkal és céljainkkal megegyező a körülöttünk lévő világ, akkor úgy érezzük, hogy "mennyországban" vagyunk, vagy legalább is amit mennyországnak vagy paradicsomnak képzelünk el. Ez a tökéletes világ. Ám amikor a belső világunktól eltérő a külső világ, akkor hirtelen már annyira nem mennybéli. És amikor szinte minden ellentétes a belső elképzelt világunkkal és akaratunkkal, akkor mondjuk azt, hogy "összeesküdött ellenünk a világ", magyarul ekkor éljük meg a világot pokolként.

Fontos, hogy felismerjük, a világ csak van, és az folyamatosan változik. És, ha nem változunk vele megfelelő ütemben és módon, akkor történik meg az a jelenség, hogy néha jól néha rosszul érezzük magunkat benne, ám teljesen kaotikusnak hat. Az aki képes felvenni a biológiai ritmust, a természet változásának ritmusát, sokkal többször élheti meg a "világ jó" élményt, mint az aki nincs összhangban.

---

Anonymus