Milyen Biblián kívüli történelmi források vannak Salamon királyról?

Nincsenek.

Vannak viták, hogy bizonyos létesítmények Salamoné voltak-e vagy sem. De úgy tudom, hogy egyenlőre nincs bizonyíték Salamon létezésére.

Van bizonyíték Salamon létezésére, sőt, Dávidéra is.

De messze nem voltak azok az égre-földre szóló kirájok, pöttöm kis törzsi birodalmuk volt, amit jóval később jól megideologizáltak.

Dávidról vmi béna talán-felirat van, meg vagy róla, vagy Salamonról volt egy hír hogy megtalálták a házát, ami kb. egy sima törzsfő-kunyhó volt. Pár éve viszonylag nagy hír volt, de most már persze nem tudom előkeresni :(

Pedig el kell mondanom, hogy talán Salamon az egyetlen Bibliai személy, akivel a történészek is szoktak foglalkozni néha.

Ennek az az oka, hogy az ő esetében van adatunk, a Biblia végre valamit mond, beszél Sisak fáraóról, aki I. Sesonk lehetett és i.e. 945 ben foglalta el Egyiptom trónját.

Ez már valami, ez kiindulópont kétségtelenül.

Salamon alakjában azonban számos legenda egyesül, illetve jut kifejezésre. Személye lényegében egy folyamatot reprezentál. Saul még belebukik a papokkal való szembenállásban, Dávidnak sem sikerül minden tekintetben elérni a hatalom központosítását, de Salamon már főpapokat vált le, rokonait nevezi ki a helyükbe, de nincs jelentősége, mert maga áldoz, méghozzá kőtemplomban. Megtöri a törzsi szövetséget is, hiszen az ő adóövezetei nem azonosak a régi törzsi területekkel. Bevételei is adókból, kereskedelemből származnak, 666 talentumot ír a Biblia, de a korábbi perzsa adótáblázat egy ekkora területről csak 30-40 talentum értéket jelez, tehát Salamon gazdagsága erős túlzás de egy folyamatot érzékeltet.

Lényegében hatalomra jutása elég élethű, drasztikusan megölet minden vetélytársat, még a vallási asylumot sem tiszteli, de biztosan sok legenda ötvöződik alakjában.

A régészek szerint Jeruzsálem ekkor egy négyzetkilométeren terült el, talán ezer lakossal, így Salamon ezer felesége, ágyasa biztosan erős túlzás, amit a palotája méretéből is ki lehet következtetni, mert még ötven feleség esetén sem juthatott még tíz négyzetméter sem egy asszonyra, főleg ha beleértjük a szolgálólányokat is, amikről a fáraó lánya, aki szintén az asszonyai között volt, biztosan nem mondott le.

A salamoni bölcsesség a Biblia azon törekvése, hogy képet adjon, mi volt az akkori tudományok megjelenése. Botanikaszerű növényismeretek, állatok és egyfajta egyszerűbb bölcselkedés, ami a későbbi mély és szerteágazó görög filozófia alapja volt, de ez amúgy is divatos a térségben és erősen hasonlít az egyiptomi Királytükörre, ami korábban az alapot adta.

A Prédikátor Könyve, vagy a zsidó nevén a Kóhelet azonban már inkább a vallási szemlélet felé hajlik, nem a népi bölcsesség felé. de biztosan sokkal későbbi keletű, csak Salamonnak tulajdonítják a Bibliában, de tévesen.

A Sába királynője történet sem valós, ekkor uralkodók még nem voltak nők, ez még nem Kleopátra kora, ekkor még csak a háremben élhetnek. Szemiramisz is biztosan legenda, de az is bizonyos, hogy ekkor még és sokkal később is uralkodók csak hadsereggel mehetnek idegen országba, vagyis ilyen csúcstalálkozó képtelenség.

Lényegében Salamon ennek dacára élhetett, bár természetesen az ő nevével fémjelzett óriási változások pusztán az ő uralkodása alatt semmiképpen sem érhettek be, nem folyhattak le olyan maradéktalanul, ahogy az a történeteiben jelezve van, de a korszak levegőjében már megmutatkozik sok minden és valóban jelentős változások történtek ebben az időben, de kissé nagyobb időintervallumban.

A törzsszövetség helyetti központosítás kb. két, két és fél évszázad, a kereskedelem ilyen mértékű előtérbe törése ennél több, az adóhatárok és egyáltalán az adózás, mint fő jövedelmi forrás az uralkodók számára is több generáción keresztül valósult meg, továbbá a papság erős befolyásának a ekkora csökkenése az uralkodói hatalom javára.

Salamon személyére történelmi bizonyíték nem létezik, de nincs jelentősége, személye a Bibliának egyébként is olyan jellegű részeivel mutat szoros kapcsolatot, mint például a művészet, vagy a költészet, hiszen csodálatos szépségű dalfüzért is rögzít a Biblia, vele kapcsolatban, ami később a különböző keresztény államok költészetének a serkentője lehetett, de sosem lehet tudni, nem kerül e elő valamilyen konkrét adat a létezésére, hiszen feltételezett uralkodása pontosan beazonosítható időben és ez kuriózum a Bibliában.

Van benne Biblia is, de azért érdemes elolvasni:

A Biblia Salamont úgy mutatja be, mint bölcs embert, nagy építészt, nemzetközi hírű kereskedőt. Jeruzsálem többszöri lerombolása, valamint a templom területének hozzáférhetetlensége kizárja, hogy ásatások révén nyerjünk bizonyítékokat Salamon impozáns építkezéseiről. Megiddóban ellenben felszínre került a Salamon korából származó réteg, hatalmas, 500 ló befogadására alkalmas istálló romjaival és a kormányzó, valamint a szekerek főparancsnoka hivatalos helyiségeivel. Megiddó azok közé az erősített városok közé tartozik, amelyeket a Biblia Salamon kiterjedt építkezéseivel kapcsolatban említ, és ahol a király szekerei állomásoztak (I.Kir. 9:15; 10:26; II.Krón. 1:14).

A Biblia arról is tudósít, hogy Salamon hajókat épített Esiongáberben, ahonnan Ofirba vitorláztak, hogy a Salamonnal élénk kereskedelmet folytató országból aranyat hozzanak (I.Kir. 9:26; II.Krón. 8:17). Arról is találunk feljegyzést a Bibliában, hogy az arany, ezüst, és a bronz nagyobb bőségben volt Salamon uralkodása alatt, mint valaha is előtte vagy utána (II.Krón. 9:13-14, 27; 4:17-18; I.Kir. 7:46-47). A II. világháború előtt Nelson Glueck Edomban végzett ásatásai feltárták Salamon rézbányáit és egy nagy rézfeldolgozó központot Esiongáberben, a Vörös-tenger északnyugati csücskében. A 20 város feltárásakor számos, mai modern berendezésekre emlékeztető, kürtőkkel felszerelt olvasztót fedeztek fel. Salamon vagyonának nagy részét feltehetően a rézeszközök, -szerszámok, -fegyverek eladásából, a szomszéd népekkel folytatott kereskedelme révén szerezte. Ezeket a réztárgyakat ebben a nagyipari központban, Salamon Pittsburgjében ahogy Nelson Glueck Esiongábert nevezte állították elő.

Igen, az ilyen jellegű álokoskodások jellemzők a bibliásokra.

Ha feltárnak valahol egy rézbányát, akkor rögtön Salamon gazdagságára terelik a szót, pedig még az sincs bizonyítva, hogy élt e egyáltalán, vagy hogy a zsidók fennhatósága elért e valaha is ebbe a térségbe, ami kétséges.

A kereskedelem fejlődése az bizonyos ebben a korban, de a mértéke azért túl van lihegve.

A jelzett 666 talentum adóbevétel is valószínűleg a hatos számrendszer (ami babiloni mintára ismert volt, gondoljunk csak az óra, perc, másodperc használatára), szóval gyanús, hogy csak bazi sokat akartak mondani, de hat tonnányi aranyat még ma sem hinném, hogy adóztatni lehetne egy ekkora területről évente, pedig ma már nem ezren laknak Jeruzsálemben és az adórendszer is durvább manapság.

Az természetesen biztosan a hasznukra volt, ha viszonylag közeli területen, mert azért az a rézbánya odébb volt, szóval viszonylag közel továbbadható árucikk volt található. A rézbánya jelentősége egyébként egy nagyobb távú értékelésben az egész közelkelet fejlődését magyarázza, nem a salamoni gazdagságot.

Az nem kétséges, hogy ebben az időben komoly fejlődés történt, nagy változások voltak, de a gazdagodásnak, amit nem von senki kétségbe, éppen csak a mértékét, szóval annak az volt az oka, hogy ekkoriban lenyugodtak a kedélyek és megmerevedtek a határok, sokkal kevesebb konfliktus történt.

Egyébként még a Bibliából is kiderül, hogy Edomban Hadad uralkodik, aki a fáraó sógora, vagyis a rézbánya egyiptomi tulajdon, ami aligha lehet kétséges, hogy egy ilyen jelentőségű projektet csak nagyhatalom üzemeltethet és biztosan vonzó cél lehetett, mint erőforrás, hiszen a bánya helye réges-régóta közismert volt a térségben.

Egyiptom nem folytatott aktív külpolitikát jó ideje, lényegében csak I. Sesonk kezd el megint terjeszkedni és a babiloni birodalom is meggyengült az asszírok folyamatos támadásaitól, de azok nem kerekedtek még felül, így a kis népek virágozhattak ebben az időben.

A történészek a korábbi időszakot is kissé máshogyan magyarázzák, ami a Bibliában Dávidhoz kötődik.

Lényegében nagyon óvatosan fogalmaznak, mert érzékeny terület ez a zsidóknak, akik Dávidra nagy tisztelettel tekintenek.

Pedig a Bibliában is benne van, hogy Dávid egyfajta Robin Hoodként gerillaharcot folytat Saul ellen, és az is le van írva, hogy kegyetlenül elbánik ellenségeivel, kardélre hányja az elfoglalt falvak lakosságát. Aztán legalább másfél évig a fileszteus táborban fővezéri státusban találjuk, majd ezek segítségével kerül Izrael uralkodói közé. Viszi magával az elfoglalt területeket és egyesíti Izraelt azokkal a korábban is a fennhatósága alatt levő külső területekkel, vagyis a valóságban inkább az történt, hogy Izraelt meghódították Dávid idejében és a régió össze tudta vonni az erejét, így vált lehetőség egy nagyobb központosításra is és a papi befolyás csökkentésére. Olyan, illetve kissé olyan helyzet állhatott elő, mint hazánkban az Osztrák-Magyar Monarchia idején és ebből a meghódított Izrael is profitált, különösen a korábbi törzsi széttagoltság megszűnéséből, ami előtte állandó széthúzáshoz vezetett.

Lényegében ez a helyzet Salamon uralkodása alatt megmaradt, ahogy a Biblia ír róla és csak a halála után bomlik fel, amikor kettészakad az ország, ami azt jelzi, hogy nem sikerült teljesen eggyé olvasztani az országban lévő népességeket, ahhoz túl rövid volt az idő.

Észak és dél szembenállása máshol is előfordul a történelemben, de Júda és Izrael harca, ami rövidesen bekövetkezett, egészen Dávidig nyúlik vissza, mert az akkor meghódított részek is leszakadnak, illetve szétesik az az államalakulat, ami Salamon idejében a zsidóság jelentőségét megnövelte, de még korábban, Dávid alatt jött létre.

Mindebből a valóság szerint, mert ez csak a Bibliára alapozott vita, csak annyi a bizonyos, hogy ekkoriban a térség nyugodtabb, az asszírok csak nagyjából kétszáz év múlva érnek ide, amikor a befolyásuk alá vonják a területet.

Sajnos a nevezett I. Sesonk fáraó korából sokkal kevesebb írásos emlék maradt meg, mint korábbról.

Vegyük már észre végre, hogy az elme a kulcs (ami nyit vagy zár téged).

A kérdés mindig az: Ki birtokolja az elmédet???

Aki az elmédet birtokolja, az birtokol téged és a hozzád tartozó valóságot (realitást).

Nincs igazán jelentősége annak, hogy van-e régészeti bizonyíték Salamon létezésére vagy sem. Ettől még nem válik hazugsággá maga a Biblia. Példaként említeném Poncius Pilátust, akit szintén említ a Biblia, de nem igen volt más forrás a létezésének bizonyítására. Egészen 1959-ig kétségbe vonták, hogy valaha is létezett volna. Aztán Cesárea mellett találtak egy agyag táblát vagy ilyesmit, amin egy Pilátussal kapcsolatos esemény van feljegyezve, természetesen Pilátust is megemlítve. Ezen kívül Josefus Flavius történetíró is beszámolt erről az eseményről, ahol például Jézust is megemlíti, mint akit elítélnek. Önmagában tehát az a tény, hogy valami még nem nyert egyéb forrásból bizonyosságot, voltaképpen semmit sem igazol, de azt semmiképp, hogy a biblia hazudna. Csak még egy gondolat ehhez a témához. A Biblia említést tesz Sábe királynéjáról, aki találkozott Salamonnal. Sába királynőjéről pedig a Biblián kívül is lehet találkozni. Annyi biztos, hogy a Biblia nem üveghegyeket, meg óperencián túli handa-bandákat említ a lapjain, hanem nagyon pontosan behatárolható város neveket (többségük ma is létező település), folyókat, uralkodókat, uralkodási éveket, népek neveit, leszármazási vonalakat említ apáról-fiúra. Vagyis nem a mesekönyv kategória. Jelenleg is folynak ásatások azon a környéken, idő kérdése, és a Biblia ezen részei is igazolást nyernek, aki esetleg kételkedne a szava hihetőségében. Bár ha kicsit jobban belegondolok itt van erre is a bizonyíték: https://www.youtube.com/watch?v=4UW0dvTJC2A ; [link]

Épp júliusban hozták nyilvánosságra a felfedezést, amiben olyan agyagedényekre leltek, amin Dávid városára történik utalás. A Biblia szavahihető, még ha jelenleg nem is mindenre van bizonyíték más forrásból.