Jézus második eljövetelének küszöbén állunk ebben az évszázadban?

"Az igaz, hogy vannak olyan érzelmek, amelyek kémiai reakciókat váltanak ki a testben, de ez egyirányú folyamat. Előbb az érzelem van meg, aztán a kémiai reakció, tehát nem vezethető le a kémiai reakcióból az érzelem. "

Na és mi van az anabolikus szerekkel, a narkóval, meg az eufóriát kiváltókkal? Ott vannak az antidepresszánsok, vagy a dopamin és a szerotonin. Sorolhatnám azokat az ismert kémiai vegyületeket, amik különböző érzelmek kiváltására képesek. Ha akarod, megríkatnak, vagy röhögőgörcsöt okoznak a biokémikusok, vagy legyengítik az akaratod a vallatószerekkel, stb...

"Ezen kívül sok olyan érzelem van, amely nem jár együtt minden esetben kémiai reakcióval: Megbocsátás, lelki ismeret furdalás, féltékenység, irigység, harag, szerelem, szerelmi bánat, stb.

"

Azért nem minden ilyen egyszerű, például el lehet csitítani ezen finoman hangolt érzelmeket, amik szintén termelhetnek kémiai anyagot, mondjuk nyugtatóval, vagy ha szerelmet nem is, de hozzá hasonló szexuális gerjedelmet lehet támasztani, viagra, vagy cialis (potencialis) használatával, a harag is gerjeszthető adrenalin adásával.

Lehetséges, hogy nemsokára a legtöbb érzelem kiváltható, vagy elcsitítható lesz, jó irányban haladunk.

Ozmium, jó rendben, tudom, hogy szerinted két kavics tud beszélgetni egymással. Te ebben hiszel én meg az ősi Atlantiszi agykutatóknak.

Anonymus

#21 - Ezek nem érzelmek, ezek a test reakciói kémiai anyagokra. Mint mondtam, nem azt tagadom, hogy nincsenek kémiai reakciók a testben, hanem azt mondtam, hogy előbb az érzelem van meg, és csak utána a kémiai reakció.

Nyilván ennek egyik következménye, hogy ezeket a kémiai reakciókat mesterségesen is kiválthatod, de az csak a testi reakció lesz, semmi köze nincsen a valódi érzelmekhez.

Drogozhatsz, de ha nem kapja meg a test a napi adagját, akkor hiányérzeted lesz (ez sem jár kémiai reakcióval), ez pedig depresszióhoz vezet (ugyancsak).

Az olyan érzelmet pedig mint a szerelem összekeverni holmi sexuális vággyal... no comment -.-

Az olyan kísérlet során pedig, amikor szándékosan sírást, vagy az általad említett röhögőgörcsöt kiváltják, akkor sem közben sem utána nem tudják megmondani az alanyok, hogy min nevettek. Vagyis nincs mögötte valódi érzelem, csupán csak a test úgy reagált, mintha és itt fontos, hogy MINTHA boldog (szomorú) lennél.

Ezen kívül azt a paradoxont sem tudod magyarázni, miszerint valaki szomorú, és legszívesebben sírni volna kedve, mégsem így tesz, hanem boldogságot mutat kifelé. Ezt hívjuk úgy, hogy leplezi az érzelmeit. No ilyenkor mi történik? Egyik kémiai reakció sem érvényesül? Ráadásul, ha ezek tőlem független kémiai reakciók, akkor hogy lehet, hogy mégis képes vagyok elfojtani?

---

Még egyszer mondom, nem azt állítom, hogy nincs kémiai reakció az érzelmek hatására a testben, azt állítom, hogy téves következtetés, hogy ezek a reakciók lennének felelősek az ember érzelmeiért.

---

Anonymus

Kedves Anonymus, nem jól látod a helyzetet.

Az akaratlagos irányítása a testnek is hasonló kémiai anyagok termelése révén valósul meg, csak finomabban.

Ha a nemi gerjedelmet okozó szerek túl durvák neked, akkor beszélhetünk a nemi hormonokról, ezek hiányában ugyanis nincs szerelem, ilyen a gyermekkori, vagy az öregek általi nem létező nemi aktivitás és számomra úgy tűnik, nem ismered a biokémiát, bár bevallom, én sem, de annyi világos előttem, hogy nincs igazad.

Már régen nem itt tartunk, sok mindent ismernek már, ha nem is mindent, de olyan fiziológiai tudatmódosító szerek is léteznek és a legtöbb narkó, méreg hatása is eléggé ismert, bár az kétségtelen, hogy nem mindenkire hatnak egyformán a kémiai anyagok, mások a dózisok és esetenként kisebb, nagyobb mellékhatások, eltérő tünetek is jelentkeznek.

Egy csomó minden viszont ismert, vagy közel járnak e pontos feltérképezésében, de természetesen a gyógyszergyárak inkább a pszichoszomatikus betegségek ellenszereit keresik és különféle idegrendszeri problémákra elég sokat kifejlesztettek, az más kérdés, hogy sok orvos nem szakértő és előfordul, hogy nem a megfelelő szert alkalmazzák, de például régen kezelhetetlen érzelmi alapokon kitörő idegrendszeri elváltozásokat is jelentősen tudnak kezelni, a panaszokat enyhíteni, vagy tünetmentessé tenni.

Amiket írtál érzelmeket, például a harag, annak a kiváltódása már elég ismert és csillapítani is lehet, egyértelmű az adrenalin termelődése, nélküle nem megy.

Gyógyszeresen kezelhető a homoszexualitás, a pedofília.

A szomorúság elvileg leplezhető, de ilyen betegség, mint a depresszió, már durva dolog, abból nem lehet segítség nélkül kilábalni, főleg, ha a stádiuma már elér egy szintet.

Nagyon sommásan ítéled meg ezt a kérdést, mert lényegében inkább arról van szó, hogy egyes érzelmeket okozó vegyi anyagokat ismernek ugyan, de ezek alkalmazása sokszor nem etikus, erre nem is törekszenek és én belátom, hogy nem is ennyire egyszerű a helyzet, mert akárcsak a vitaminok esetén, vagy a szükséges ásványi anyagok adagolásában olyan csekély mennyiségek és összetett folyamatok vannak, hogy valóban nincs minden tisztázva, csak a leglényegesebb folyamatok.

Azonban egy csomó részlet közismert, most próbáltam a volt feleségem itt maradt cuccai között ilyen orvosi könyvet keresni, de sajnos pont ezt elvitte, ugyanis orvos volt és volt ilyen könyve, csak nem mai kiadás, hanem vagy harminc éves és ez is mond valamit, mert már akkor sem gyerekcipőben járt ez a tudomány.

Íratkozz be egyetemre, erre a szakra és évekig tanulhatod az alapokat...

Tényleg nem értem, hogy miért nem értitek azt amit írok. Most leírtad ugyan azt, amit az előtted levő, meg az az előtt levő. Én már nem írom le harmadjára ugyan azt. Bocsi...

Maradjunk annyiban, ti úgy gondoljátok, hogy biokémiai reakciók révén vagytok boldogok vagy szomorúak. Én meg úgy vélem, hogy nem. Ennyi.

Anonymus

De kedves Anonymus, én értem, hogy mire akarsz kilyukadni, de nincs igazad. Ez a kémia anyagok által keltett érzelmi reakció nem olyan, mint mondjuk az izzadás, mert bizony működik oda-vissza.

Azt sem gondolom, hogy a mesterségesen okozott jó, vagy rosszkedvnek ne lenne tárgya. Először nyilván nincs, hiszen valójában tényleg semmi oka rá és ez a bizonyíték, hogy a szer hat, hogy az okozza a változást, de szerintem előbb, utóbb akinek ilyen hangulatmódosító szert adnak, az keres magának valamit, amin röhöghet, vagy búslakodhat. Lehet, hogy olyan dolgokat tart roppant mulatságosnak, vagy szomorúnak, amit egyébként figyelembe sem venne.

Búvárokról is olvastam, hogy a keszonbetegség ilyen eufóriát produkál, ha valaki gyorsan jön fel a vízből és nem egyenlíti ki a nyomáskülönbséget, akkor az agyában a levegőből kiváló nitrogén olyan érzést okoz, mintha berúgna, de még mielőtt belehalna, általában megfulladnak, mert kiköpi a légzőcsövet nagy vidáman.

Na és persze ott az alkohol, annak sem tagadhatod a hatását.

Azt nem mondom, hogy maga a vidámság pont alkoholt termel, de hozzá hasonló ópiátokat és ezt ki lehet mérni, ki lehet kísérletezni, csak technológia kérdése.

Abban persze igazad van és én ezt el is ismertem, hogy ezek bonyolultabbak, mint annak idején Huxley elképzelte. Biztosan olvastad a Szép új világ c. könyvét, amelyben nem genetika alapján képzelte a különféle adottságú emberfajták kitenyésztését, hanem csecsemőkorban vegyi anyagok adagolásával. Zseni alfák, meg félidióta Ypszilonok, akik monoton módon végzik a betanított munkát, ez nem így megy, ezért a gének a felelősek, de génsebészettel sajnos esetleg ez is megvalósítható, de az érzelmek valóban a szervezetünk által termelt kémiai anyagok következtében jönnek létre.

Most mondhatnék doppingszereket, amit a sportolóknak adnak be. Ezek több működési elven lettek kitalálva, van ami az idegrendszerre hat, nagyobb akaraterőt és magabiztosságot ad, de természetesen én elismerem, hogy az idegi impulzusok is hatnak, ez a kémiai befolyásolás még elég durva dolog, de már egyre jobban finomodik.

Még jó, hogy egy számítógépes topicban merült fel a kérdés.

Az ember tudata és teste közti kapcsolat olyan, mintha egy tál vízbe beletennél egy szivacsot. A szivacsot teljesen a legapróbb részéig átszövi a víz.

Ennek értelmében a víz és a szivacs között látszólag igen szoros kapcsolat jön létre. De csak látszólag. Ahogyan a szivacs és a víz is különálló lesz, és sem a víz nem oldódik fel a szivacsban, sem a szivacs nem oldódik fel a vízben, úgy a tudat sem oldódik fel a testben, sem a test a tudatban.

A kettő össze van kapcsolva, ezt hívjuk éberségnek vagy éber tudatnak. Csakhogy a test fizikai tulajdonságai miatt képtelen az éber tudatot folyamatosan fenntartani. Ezért van szükségünk az alvásra. Ekkor regenerálódik a test, főleg az idegrendszer, amelyen keresztül össze van kapcsolva a kettő. Ilyenkor az agy különböző részei a regeneráció és újraépítés miatt aktívvá válnak. Mivel az agy egyik fő jellemzője, hogy képalkotó, ezért a rövid távú memóriának köszönhetően, újra generálja a képeket, amelyek az elalvás előtti kb. 24 órában ebben a "memóriában" megfordultak. Ezeket a képeket a tudat képes megfigyelni, ekkor mondjuk azt, hogy álmodunk. Ha nem emlékszünk az álmunkra, az azt jelenti, hogy az agy nem hozott létre vizuális képeket. Ilyenkor inkább a finom izommozgásokat lehetne megfigyelni a testen, mert épp olyan területeket aktív az agy, amelyek a mozgásért felelősek.

Ezért kell a kisbabákra eleinte nagyon odafigyelni és éjjel többször is rájuk tekinteni, mert alvás közben könnyen előfordulhat, hogy az ilyen agyterületek aktiválásánál "hiba történik" és az agy olyan utasítást ad, hogy a légzés leáll, vagy a szívverés megáll. Ezek sajnálatos módon előfordulnak.

De másik súlyos megnyilvánulása ennek az úgynevezett "alvajárás" szindróma.

Harmadik ilyen jelenség, ami ezt támasztja alá, az alvás közbeni beszéd, ilyenkor a beszéd központ van ingerelve.

---

Miért mondtam én ezt el mindet? Azért, mert belátható, hogy az agy nem egyenlő a tudattal, az agy csak finomszerkezet, amely a test vezérléséért felelős. Így amikor ébren vagyunk ketté lehet osztani az agy működését. Egyiket tudatos-nak másikat tudat alattinak nevezzük. A tudatosság a környezetből beérkező információkat feldolgozza és továbbítja a tudatalattinak, amely során az agy automatikusan eldönti, hogy milyen fizikai reakciót kell produkálnia.

A gépiességet pontosan abban figyelhetjük meg, hogy képesek vagyunk néhány gépies tevékenységet tudatunkkal átvenni és vezérelni. Ilyen a légzés, pislogás, végtagok mozgatása.

Minden más motorikusan működik, semmit nem a tudat vezérel, hanem az agy. A tudat csak a gondolatot hozza létre. És itt már közeledünk ahhoz, ami miatt elkezdtem az egészet.

A tudat létrehozza a gondolatot, ez a gondolat társulhat egy akarattal, ami nem más, mint egy utasítás az agy felé a tudattól. Például a beszéd motorikusságát is megfigyelheted. Amikor beszélsz csak és kizárólag a gondolatot hozod létre, semmi mást, a rekeszizmod a légzésed, a levegő áramlása, a hangszálaid mozgatása, az ajkaid formálása, de még a gesztikulációd is egy teljesen motorikus művelet.

Ha a gondolat az agyban születne meg, akkor nem lennél képes arra, hogy gondolataidban előrébb járj, mint ahogy a tested cselekszik (mint ahogy beszélsz), akkor a gondolat pillanatában mondanád amit akarsz. Ennek ellenére, még ha rövid is, de érzékelhető elcsúszás van a gondolat és beszéd között.

---

Nos, a tudat éber állapotban a gondolatokon és érzelmeken keresztül képes vezérelni a testet. Na mármost, a tudat attól azt, hogy boldog vagyok vagy szomorú vagyok az érzelmekkel árnyalja. A test illetve az agy erre is figyel. Az alapján képes rangsorolni, hogy a tudat utasítása milyen heves reakciót kell, hogy kiváltson a testben, hogy milyen az érzelem.

Ennek értelmében, ha dühös vagyok, akkor csak arra gondolok, hogy most nagyon utálok valakit. De ez így önmagában semmit nem jelent. Ehhez társul az érzelem, amely közvetlenül a tudatnak a része. A szivacsos példára ha még emlékszel, akkor úgy képzelheted el ezt, mint amikor a vízbe valamilyen színt kezdesz keverni. Ha mondjuk dühös vagy, legyen ez a piros szín, akkor a víz pirossá válik. Ezt az agy képes érzékelni, ezért a piros színnek megfelelő kémiai reakciót indítja el a testben.

A szivacs a vízben ugyancsak piros lesz, mert a víz teljesen átitatja.

Például ha félsz, akkor a félelemnek is az érzelmeid adják meg az árnyalatát. Van enyhe félelem és van nagyon mély rettegés is, amely akár olyan erős is lehet, hogy az agy leblokkol, ezt hívjuk fóbiának, ilyenkor az agy egyszerűen sokkot kap és képtelen a normális reakció kiváltására. Ami lehet akár az is, hogy "menekülj".

---

Nos, amiről te beszélsz, miszerint a kémiai szerek adagolásával ki lehet az érzelmeket váltani az csak egy látszat, és rossz következtetés eredménye.

Először is, minden mesterséges kémiai reakció kiváltása során az első legjelentősebb funkciója, hogy a tudatosságot csökkenti. Felhoztad a gyógyszereket, alkoholt, drogot, más egyéb szereket. Mind tudatmódosító, nagyon erősen. Az alkoholt hozom fel példának most, mert biztos vagyok benne, hogy már te is ittál esetleg előfordult, hogy túl sokat is. Ha nagyon sokat iszik valaki, akkor előfordulhat az is, hogy annyira eltompítja az agy kapcsolatát a tudattal, hogy elájul. Ezt hívjuk úgy, hogy "eszméletvesztés". A magyar szépen fejezi ki, "elvesztesz" valamit.

Minél több alkoholt iszol, annál inkább el van nyomva a tudat, ennek következtében a tudat egyrészről nem képes szándéka szerint vezérelni a testet, ezen kívül a tudat az agyon keresztül "lát", vagyis csak azokat a képeket látja, amit az agy létrehoz, de ezek a tudatmódosítók arra kényszerítik az agyat, hogy hibás képek alkossanak.

Ehhez jön a másodlagos hatása minden ilyen szernek. Ez pedig a kémiai reakció. Ennek következtében a kémiai szerek azt "hazudják" az agynak, hogy boldog vagy. Ezért motorikusan olyan tevékenységeket kezd el végezni, amelyek az adott érzelemnek megfelelőek.

Az olyan alkoholisták, akik nagyon részeg állapotban valamiért agressziót kezdenek el mutatni, pontosan azért veszélyesek, mert nincs tudatos önkontrolljuk. Olyanok lesznek mint egy buta gép, csak motorikusan az agy bekapcsolja a "támadás" funkciót, és elkezd verekedni az ember. Az persze hátrányára válik, hogy ezen funkció során az agy hibás működése miatt például mellé üt, le van lassulva a mozgása, és egyensúlyát nem képes helyesen megőrizni.

---

Mindezek után pedig ha a testből kiürült a kémiai anyag, akkor elmúlik az érzelem is. Míg ha az érzelem természetes, a tudat által előidézett, úgy az érzelem nem múlik el, csupán csak az érzelem szintje csökken. Holott az állítólagos érzelemért felelős kémiai anyag nem található már a testben.

Így, ha a tudat hozza létre a boldogságot, akkor a tudat nem érzi annak hiányát. Ám, ha mesterségesen eltompítjuk a tudatot, és testben a boldogság érzetét keltjük, akkor miután elmúlik a kémiai szer hatása, mivel nincs meg a valódi érzelem, ezért a tudat hiányt érez. Ez a hiányérzet az, ami miatt újra és újra hozzányúlnak a tudatmódosító szerhez, amely végül függőséget okoz. Nem a testnek lesz rá szüksége, hanem a tudatnak. A test már rég le van pusztulva, elsorvadt, beteg, de a tudat ezt nem érzékeli, nem fogja fel. Ezért veszélyesek ezek a szerek és maga a függőség.

Voltaképp a tudatunk törekszik mindig a nyugalom és a boldogság érzetének elérésére, de ha egyszer rájön valaki, hogy képes "becsapni" önmagát, akkor annak súlyos következményei lesznek.

Ez is bizonyítja, hogy nem a kémiai szerek hozzák létre az érzelmeket, mert miután kiürült a szervezetből, hiányérzete lesz a tudatnak. Miért? Mert nem ő maga hozta létre az érzelmet és mert összetéveszti a testi reakciót magával a valódi érzelemmel.

Ez olyan, mint a szivacsos példánál maradva, hogyha a szivacsot kémiai anyagokkal rákényszerítjük, hogy viselkedjen úgy, mintha boldog lenne, az megteszi. De ha elmúlt a hatás, akkor a tudat hiányolni fogja az érzelmet, mivel nem ő hozta létre észreveszi, hogy a víz nem is piros. Csak a test adott neki olyan jelzést, mintha az piros lenne.

---

Egyébként mint elején említettem jó, hogy itt merült fel ez a téma :D

A mesterséges intelligenciával is pontosan ez a probléma. A számítógép úgy működik mint az ember fizikailag. Ezen lehet tovább bonyolítani, például az általatok említett kémiai reakciókkal, csakhogy ezektől még mindig egy darab vas marad a gép.

A tudatot nem lehet leprogramozni. A tudatot maximum imitálni tudjuk. Hiába rakunk egy gépbe olyan kémiai anyagokat, amelyek majd dühöt vagy szeretetet imitáltatnak a géppel, meg lehet tenni, de akkor is mit csinál majd a gép? Megvizsgálja a kémiai anyag összetételét, és abból következtet arra, hogy milyen reakciót kell, hogy az kiváltson, aztán pedig lefuttat egy szimulációt. Pontosan úgy, ahogyan az agy tenné. Idáig minden rendben van.

Csakhogy nincs semmi, ami kiváltsa a kémiai reakciót a gépben. Ha a gépet 120.000-szer agyon vered, akkor sem fogja elindítani a kémiai reakciót. Kérdezhetnénk miért? Mert egyszerűen nincs benne félelem, a félelem az ami kiváltja a kémiai reakciót. Hoppááá... tehát akkor előbb mégiscsak az érzés van meg, és csak utána a kémiai reakció?

Az érzés pedig egy külső inger hatására jön létre. Rendben, ezt is létrehozhatjuk, leprogramozzuk, hogy tanulja meg, hogyha a szerkezetére mért ütés ereje átlép egy bizonyos határt, akkor azt kezelje fájdalomként, a fájdalom egy rossz dolog, mert abból a robot fizikai testének sérülése következhet. Tehát érezzen félelmet a fájdalommal szemben, aminek hatására beindul a kémiai reakció, aminek következtében lefuttatja az érzelmi szimulációt.

Rendben, csakhogy ebben a rendszerben az "érezzen félelmet" reakcióval van a gond. Mi váltsa ki ezt az érzelmet? Ha leprogramozom, hogy "védje meg a testét", akkor az egyenlő az érzelemmel? Akkor igazából teljesen felesleges az egész, egyből azt mondom, hogyha rátámadnak védje meg magát, minek ez a sok agyonbonyolítás? Mi alapján fogom árnyalni az érzelmét? Mert, ugye ha nem árnyalom, akkor mindig ugyan olyan mértékű kémiai reakciót fog kiváltani, aminek a mértéke megint rajtam az alkotón múlik, hogy milyen heves lesz. Ha úgy állítom be, akkor akár az is megtörténhet, hogy a kés láttára kitekeri a nyakamat, ha pedig másképp, akkor ha már félig agyonvertem, akkor sem indítja be a "félelem" reakcióját.

---

Összefoglalás / Tanulság: Az agy és a test egy biogép, az érzelmek és a tudat nem a test közvetlen részei. Igen van, átjárás a kettő között, nem is tudna együttműködni, ha nem lenne átjárás. De azért mert mesterségesen meg tudunk fordítani egy folyamatot, nem azt jelenti, hogy akkor az természet szerűen is fordított sorrendben működik. Ám, ha természetszerűleg a folyamat nem fordított, akkor meg kellene magyarázni mi a tudat és mi az érzelem. Csakhogy ezek nem fizikai dolgok, hanem szellemiek. Így aztán a tudománynak TILOS ebben hinnie, így kényszerű azt hazudni magának, hogy az érzelem egy kémiai reakció hatása (annak ellenére, hogy mindenféle természetes tapasztalat ennek ellenkezőjét mutatja, elméletét egy mesterséges folyamatra alapozza.)

---

Anonymus