Ha Isten építene egy valódi véletlen szám generátort, akkor a számok, amiket generál, véletlenek lennének, vagy Isten akarata?

A véletlen számunkra ugye azt jelenti, hogy nem ismerjük egy esemény kiváltó okát, erre rábökjük, hogy véletlen. Ami nekünk véletlen az Istennél természetesen nem véletlen, hiszen akkor nem irányítaná a világmindenséget. (magyarul nem lenne mindenható, mindentudó)

Ha Isten egy ilyen szerkezetet alkotna, amiben Ő sem ismeri a generált szám kimenetelét, ütközne azzal a ténnyel, hogy mindentudó, mindenható. Magyarul ütközne azzal, hogy valóban Isten. Tehát a kérdés egyenértékű azzal, hogy Isten le tud-e mondani arról, hogy Isten. Ha ezt megtenné, megszűnne, nem csak ő, hanem a világmindenség is, mert azt is Ő tartja fenn. Még tovább görgetve a gondolatot oda jutunk, hogy Isten alapvető tulajdonságát, hogy örökké létezik, ezt kellene letennie, hogy Isten meghalhat-e.

Isten neve az, hogy Lézető, a VAGYOK, ezért Isten saját attribútumával ütközik az, hogy meghaljon, vagyis a felvetett filozófiai gondolat oda vezet, hogy Isten meghalhat-e. A válasz, hogy nem, de ettől még mindenható, mindentudó. Csak nem tesz olyat, ami a saját természetével ellenkezik. Pl. még ilyen kérdéseket erkölcsi oldalról is lehetne feltenni, hogy ha jó, tud-e gonosz lenni? Márpedig Isten attribútuma, hogy Jó. De ha mindenható, ezt miért nem teheti meg? Mégse mindenható? Szó sincs róla! A mindenhatóság nem foglalja magába, hogy a saját természetével ellentétesen is cselekedjen stb.

A 21. válasz már egészen értelmes, de még mindig nem megy elég messzire.

Az eleve elrendelés, vagy a mindent tudás lényegében paralel, de ez ütközik a Bibliával. Abból ugyanis az derül ki, hogy Isten nem tud mindent, Hiszen próbára tesz embereket, Ábrahámot például, vagy Ádámot, de meg is haragszik időnként, vagy kérdez, esetleg indulatba is jön. A cselekedetei sorozatosan értelmetlenek, ha előre is tudja a végeredményt, például miért bocsátana például özönvizet az emberiségre, ha később megbánja, meg aztán amúgy is hatástalannak bizonyul, mert semmit sem javít az állapotokon.

Miért teremtene ilyen világot, ha tudna jobbat is és előre ismeri a tetteinek a következményét?

Azt nem érted, ha egyszer mindenható, akkor a legelső pillanatban a teremtéskor már mindent megszabott, olyannyira, hogy a teremtés ok, okozati tényezőiből kifolyólag már maga sem tehet mást, mint amit előre elrendelt. Ahol beavatkozás szükséges, ott be kell avatkoznia, ahol meg nem, ott nem is avatkozhat immár be, saját zsenijének a foglya, saját elrendelését kell követnie, mert ha nem így van, akkor véletlenszerűen teremtett.

Vagy tud mindent előre az utolsó pillanatig, akármi is az, és akkor már számára is csak egy film a jövő, ami lejátszódik, lefut anélkül, hogy bármit is változtathatna rajta, vagy nem és nincs definiálva a jövő.

Ilyen fából vaskarika a szabad akarat, mert az Isten számára is lényegében véletlenszerűnek tűnhet és talán az is lenne, mert az emberek szeszélyeskedései erre utalnak.

Lehet, hogy éppen az ember az a véletlen-generátor.

Ezt ellenben cáfolják a jóslatok, a próféciák és ezek azt jelzik, hogy a szabad akaratnak nincs jelentősége, az is be van kalkulálva előre, vagyis nem dönthet a delikvens a kedve szerint, mert Isten már azt is előre tudja, vagyis mindenképpen benne van már a körülményekben, akármit is mondanak róla, mert ha megismételhetetlen a pillanat és Isten előre tudja a döntést, az csak úgy lehetséges, hogy a szabad akarat is alá van már rendelve az eleve eldöntött elrendelésnek.

Ez nem szófacsarás, hanem konklúzió és nincs feloldása, csak úgy, hogy nincs Isten!

Ha isten nem akarja tudni a jövőt, azt is megteheti.

Mindenesetre elég ócska dolog egy nyilvánvalóan paradoxonnak tűnő kérdéssel szegény tudatlan halandókat zaklatni. Kérdezd meg istent!

21-es vagyok.

Az Isten ismeretének (személyes tapasztalásra gondolok) és az Szentírás és értelmezésének ismereti hiányosságai mellett én is ide jutnék, ahova te. (pl. az eleve elrendelést állítja az Szentírás, és az Isten antropomorf kijelentései tanító és az emberi természethez való közeledés miatt vannak benne az Írsában: Isten nem indul pl. haragra, nem fárad el,, vagy nincs keze mivel szellemi lény stb.) Ezért is van az, hogy filozófiával nem lehet eljutni Istenhithez, mert mégha valaki el is jut oda, hogy "van egy Isten" (mint a görögök közül egyesek, pl. Platón), az történik, amit Pál apostol szépen szemléltet a római levélben:

Róm 1:16. Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek. 17. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. 18. Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. 19. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik: 20. Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. 21. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett. 22. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; 23. És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. 24. Annakokáért adta is őket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék; 25. Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen. 26. Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre: 27. Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban. 28. És a miképen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképen oda adta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; 29. A kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák, írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel; 30. Súsárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, 31. Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. 32. Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképen cselekvőkkel egyet is értenek.