Keresztény vagy akár nem keresztény emberek tudnátok válaszolni az alábbi kérdésre? Ha Isten mindenható és meghallgatja imáinkat akkor miért hal meg mégis valaki az ima ellenére? Azért mert az ördög szól közbe?

Ez elég biblikus?

Részvétem:(

Isten nem egy valaki, és mindenhatósága nem azt jelenti, hogy mindent végbe tud vinni, hanem hogy hatással van mindenre. Isten nem teremtett semmit, hanem mindenné fejlődött, jelen van mindenben, az élettelen dolgokban mint a rend, amely szerint azok felépültek, az élőlényekben mint egy fenntartó és vezérlő Alapelv, mint egy mindenható Törvény. Az emberben azon felül jelen van mint a Krisztus (nem Názáreti Jézus), az isten egyszülött Fia/Leánya, az Én vagyok minden emberben.

Ebből kifolyólag az ember lehetőségeiben áll, hogy isteni kilétére ébredve a Krisztust hozza kifejezésre. Akkor ha nem akar nem ismer szenvedést, betegséget, se halált.

Remek dolog az ábrándozás és szerintem én is hajlamos vagyok rá, mert ugyan ateista vagyok, de megértem a vallásosakat.

Tavaly háromszor is vettem lottót, mert nem állok jól anyagilag, de egyszer sem néztem meg, hogy nyertem e, mindig csak halasztottam, amíg végül lejárt a határidő, de jól esett a gondolat, hogy lehetséges, hogy rengeteg pénzt nyerhettem, aztán utólag meg már minek jártam volna utána?

A rideg tényeket már amúgy is mindenki ismeri, elszalad a nyúlfarknyi élet, csak a fiatalok gondolják, hogy örökké tart, de már ötven felé bárki kiszámolhatja az átlagéletkort véve alapul, hogy hány ezer napja van még hátra és megnézheti másodpercben is, egyáltalán nem csillagászati szám.

A fiatalok is megtehetik és meg fognak lepődni, mert nekik is csak a duplája, vagy a háromszorosa van még hátra, sőt ha azt is figyelembe vesszük, hogy a temetőkben fiatalok is nyugszanak, meg aztán az átlagtól eltérések is komolyan jelentkeznek, mert csak a legritkább esetben jön be, akkor már csak a remény tolakodik az előtérbe, hogy több lesz és nem kevesebb, de aki már maga mögé is pillanthat, az tudja, hogy a több sem sok.

Komoly dolgok ezek és ha valaki megnyugvást talál az imáiban, vagy a túlvilági élet lehetőségében, vagy bármiben, akkor legyen neki, engem nem zavar, attól nekem még nem lesz sem hosszabb, sem rövidebb az időm, elég nekem a magam gondja és elismerem, hogy nekem sem ártana valami, ami kapaszkodót jelenthetne, próbáltam már, de ha egyszer nekem nem jön be a fohászkodás, akkor marad a lottós lehetőség, nem törődök vele, próbálok nem gondolni rá, valami homályos reménységgel a háttérben, hogy megoldódik valahogy minden, vagy talán abban, hogy sokáig húzom még.

Azért félni nem félek, hiszen a jelmondatom, amit egy jó kis rajzfilmből kölcsönöztem, a következő:

- Csak előre, előre, nem hátra. Rá, rá, rá a macskákra! -

Ima helyett ez is megteszi.

:)

"Ha imáinkban nem az kapjuk, amit kérünk, akkor az azért van, mert Ő jobban tudja, hogy mi szolgál a magunk és a mások üdvösségére, mint mi. A sátánnak ehhez semmi köze."

Sátánnak csak ahhoz van köze, amikor zsörtölődünk és panaszkodunk amiatt, amit a kiemelt szövegrész első részletében olvashatunk. "Ha imáinkban nem azt kapjuk, amit kérünk"

" ha valaki egész életét háttal Istennek élte, és akkor kezd el imádkozni, mikor megbetegszik, miért hallgattatna meg az ima?"

Mi a helyzet az eltévedt báránnyal?

Nem értékesebb az, ha megkerül, mint a simán bégető?