Aki meg tudja állapítani egy könyvről, hogy tévedhetetlen, az maga is tévedhetetlen, nem?

Hát ha azt nézzük, Isten maga sem tévedhetetlen, mert van egy csomó tévedése, hiszen mondjuk Szodomát is felesleges volt elpusztítania, mert ha mindenki szodomita volt, akkor már úgyis halálra volt ítélve, gyerekek hiányában nem sokáig létezhetett volna. Az emberiséget sem valami jól teremtette, hiszen vízbe kellett fullasztania Noén és családján kívül mindenkit, ez kétségtelen kudarc, amit még azzal is megtetézett, hogy később belátta ennek is az értelmetlenségét, hiszen ha jól tudom, megígérte, hogy többet ilyet nem tesz.

Ha mégis az ő sugallatára íródott a Biblia, amit semmi sem bizonyít, akkor nem csoda, hogy hemzsegnek benne az ellentmondások, így maga Isten léte is kétséges, mert egyébként a létéről is csak ebből a könyvből szerzünk tudomást, amely igazsága azért bizonyos, mert a benne szereplő Isten sugalmazta, amely érvelés tisztára olyan, mint amikor a kölyökkutya a saját farkát akarja megfogni.

Bizony nagyképűség a tévedés lehetőségét kizárni, amikor tévedhetetlenül azt gondolja valaki, hogy egy könyv nem tévedhet.

:)

És ez ugyanúgy igaz volna arra is, aki biztosan meg tudná mondani hogy bármiben is téved az a könyv.

Ellenben azt minden további nélkül állíthatja valaki hogy a saját személyes tapasztalatai a könyvben foglaltak állításait támasztják alá, amit neked kvázi kívülállóként -az ő személyes tapasztalata tekintetében- nem állhat módodban érdemben cáfolni.

Ja, de kérdés, hogy ezt most ki állítja, és milyen könyvről.

Ha itt most keresztények és a Biblia kapcsolatáról van szó úgy általában, arról meg nem megállapítani szokták, hanem hinni benne (a remélt dolgokat bizonyságként élik meg).