Ki teremtette az Istent?

Mi volt az Ősrobbanás előtt? Ki teremtette Istent?

És azelőtt, és előtte, és őket?

Ezt a végtelenségig kérdezhetnénk!

Bocsánat, de tényleg választ vársz?

Semmi! Valami! Létezik! Nemlétezik! Mikor? Hol? ezek erre az univerzumra, erre a világra, erre a valóságra való szavak és kérdések. ezekkel nem lehetséges a megválaszolása ennek a kérdésnek.

Isten. Mindenható.

vagyis, teljesen ésszerűtlenség azon gondolkodni hogy KI teremtette. senki sem teremtette. nem volt rá szükség.

Valóban mindíg is létezett, ugyanis sohasem létezett. Bár... itt a mindíg és a soha szónak semmi értelme, mivel a semmiben idő sincs. ami pedig örök. ha valahol nincs idő az örökké tart nem igaz? ugyan már. hogy tartana örökké? hiszen nincsen minek telnie. így nem tart semeddig sem. de ha mozdulatlan az idő hiánya miatt, akkor örökké tart nem?

Na pontosan ugyan ilyen dolog azon gondolkodni ki teremtette Istent. Sehova nem vezet. Magába vezet vissza minduntalan.

Én nem hiszek se az univerzum elméletben, se abban hogy isten teremtette a világot. Mindkettőben vannak kérdések. Én ebben hiszek:

Kezdetben volt A Végtelen Egy, Minden Forrása, Intelligens Végtelenség, mindennemű elkülönüléstől mentes abszolútum. Benne végtelen potenciál várja, hogy „váljon valamivé”. Mint a taoista hagyományban a „faragatlan tömb”.

Amikor a Végtelen Intelligencia „tudatára ébred” önmagának, akkor keresi a lehetőséget, hogy megtapasztalja Önmagát, ekkor „megszületik”, illetve „manifesztálódik” az Egyetlen Végtelen Teremtő. (Ez a ti harmadik sűrűségű felfogásotok szerint a „Tér”.) Gyakorlatilag a „Teremtő” nem más, mint a Végtelen Tudat, amely Végtelen Intelligens Energiába összpontosul. Az Egyetlen Végtelen Teremtő is tudatára ébred önmagának, és keresi a lehetőséget, hogy megtapasztalja Önmagát mint Teremtőt, így jön létre a Teremtés spiráljának következő szintje.Az Egyetlen Végtelen Teremtő, Végtelen Intelligenciáját összpontosítva Intelligens Energiává válik (ezt nevezhetjük Nagy Központi Napnak), és felosztja Önmagát kisebb részekre, amelyek ismételten megtapasztalják önmagukat Teremtőkként. (Központi Napokként). Más szóval minden Központi Nap (Teremtő) a Tudat eggyel alacsonyabb fokán van a Teremtés Eredeti „gondolatához” képest, ezen a szinten már némiképp torzul az Eredeti Gondolat. Tehát „kezdetben vala az Ige” helyett inkább kezdetben vala a Gondolat. Az Ige nem más, mint a gondolat kifejeződése, manifesztálódása a Teremtő által.

Egység van. Csak az Egység létezik. A Végtelen Intelligencia és a Végtelen Energia. E kettő valójában Egy, és bennük megtalálható minden Teremtés potenciálja. A Tudat ezen állapotát nevezhetjük „Létezésnek”.

A Végtelen Intelligencia nem ismeri fel a „potenciálját”, mert az az elkülönüléstől mentes abszolútum. A Végtelen Energia viszont felismeri a „bármivé válás” potenciálját, amely által bármilyen vágyott tapasztalást meg lehet valósítani.

A Végtelen Intelligenciát elképzelhetjük az Élet központi Szívveréseként, a Végtelen Energiát pedig úgy, mint Spirituális Éltető Vér (azaz potenciál), amely a Teremtőből lüktet a Teremtés céljából.

Az alábbi kép segíthet ennek megértésében:

A Teremtés a Végtelen Egy Három Elsődleges Torzulásán alapszik.

1) Szabad Akarat

Ez a Teremtés első Törvénye (torzulása), melynek lényege, hogy a Teremtő Szabad Akaratot kap, hogy az Egytől elkülönült egyéniségként, mégis paradox módon vele egységes létezőként ismerje és tapasztalja meg Önmagát.

2) Szeretet

A Teremtés második Törvénye szerint az elsődleges torzulás, a Szabad Akarat a tudatosság fókuszpontjává válik Logoszként vagy más néven Szeretetként (a szó bibliai értelmében). A Szeretet illetve Logosz az ő saját Végtelen Intelligens Energiájának felhasználásával maga is részt vesz a teremtésben, és a fizikai illúziók („gondolatformák”) széles tárházát hozza létre. Ezeket nevezzük a különféle Sűrűségeknek (egyesek megfogalmazásában Dimenzióknak), melyeket az adott Logosz aszerint tervez meg (Intelligens Tervezettség), hogy a lehető legalkalmasabb legyen Önmaga megtapasztalására.

Gyakorlatilag az Egyetlen Végtelen Teremtő, amely Logoszokra osztja fel Önmagát, a ti harmadik sűrűségbeli fogalmaitok szerint nevezhető „Univerzális Teremtőnek”. Vagyis a Logosz a Létezés Univerzális szintjén teremt. A Logosz fizikai Univerzumokat teremt, amelyekben Ő illetve a Teremtő megtapasztalja magát.

(„legyen világosság”)

3) Fény

A végtelen spirituális Éltető Energia fizikai Sűrűségekben való manifesztálása céljából a Logosz létrehozza a harmadik torzulást, a Fényt. Az Egynek a Teremtést meghatározó három elsődleges torzulásából rengeteg hierarchia és egyéb „al-torzulások” származnak, amelyeknek megvannak a maguk jellemző paradoxonjai. A Játék célja: belépni a Teremtésnek ezen további részeibe, harmonizálni a Polaritásokat, hogy végül ismét felismerjük Magunkat, mint Teremtőt.

Minden fizikailag megnyilvánuló Energia természete a Fény. Ahol tehát létezik bármilyen fizikai „anyag”, annak magjában, középpontjában jelen van a Fény, az Isteni Intelligens Energia.

A Végtelenre nem jellemzőek olyan fogalmak, hogy „más, mint” vagy „sok”, a Végtelen Teremtő csak Egységet ismer. Ezért, a Végtelen Teremtő az ő Végtelen Intelligenciájával létrehozta a tervet, amely a Tudat és az alsóbb szintű Teremtés Szabad Akaratának véges jellegű alapelvein nyugszik. Ebben az alsóbb szintű Teremtmények is tudatukra ébredhetnek, és kereshetik a lehetőséget, hogy Teremtőként megtapasztalják magukat. Így matrjoska-baba szerűen újabb és újabb fokozatai lettek a Teremtésnek a Teremtés szintjein belül.

Az Egy Végtelen Teremtő (Nagy Központi Nap) Végtelen Energiáját megosztja, és Logosszá válik. A Logosz a Térben óriási Univerzumokat teremt, és további részekre osztja magát, egy sor Központi Nappá alakul, amelyek aztán a saját Univerzumaik Logoszai lesznek, és részt vesznek a Teremtésben. Az Egy Végtelen Teremtő minden egyes különvált része magában hordozza annak esszenciáját, a Végtelen Intelligenciát.

A Szabad Akarat törvényét felhasználva minden Univerzum-Logosz (Központi Nap) megtervezi és létrehozza a „fizikai valóság” olyan verzióját, amely számára a legalkalmasabb arra a célra, hogy Teremtőként tanulmányozza magát. Ismét egy szintet lejjebb lépve Intelligens Energiáját összpontosítva meg nem nyilvánuló [az angol kifejezés “unmanifest” – a ford.] Galaxisokat hoz létre Önmagán belül, és további részekre osztja magát, amelyek szintén Teremtő szereppel bírnak, ezek a Szub-Logoszok, Napok, amelyek szintén fizikai valóságot terveznek és manifesztálnak saját elképzelésük alapján: Napok, Csillagok és Bolygók képében megnyilvánuló Tudat-egységeket.

Egy „bolygószintű entitás” (Lélek) a tapasztalást az első Sűrűségben kezdi, belé inkarnálódik Az Egynek valamely elkülönült része. Csakúgy, mint minden Logosz és Szub-Logosz, minden Lélek is a Végtelen Egynek egy kis egyedi részlete. Az elején a bolygó Intelligens Energiája olyan állapotban van, amit „káosznak”, határozatlan állapotnak nevezhetünk. Aztán elkezdődik a már ismert folyamat. A bolygó Energiája tudatára ébred Önmagának (az első Sűrűséget nevezhetjük „Tudatosságnak”), és a Bolygószintű Logosz (amely a teljes egész hierarchiájában Szub-Szub-Logosz) létrehozza Magán belül a nála alacsonyabb szinteket, így kialakul a bolygó felépítése. A levegő és a tűz elemek kombinációjából vizek és föld jön létre, felébred ezek létezésének tudatossága, és megkezdődik az evolúció folyamata, ez képzi a Második Sűrűséget.

A Második Sűrűségű lények annak ébrednek tudatára, hogy egymástól különálló létezők. Ezután folytatódik az evolúció a Harmadik Sűrűség irányába, amely egyébként az emberi lelkek inkarnációja szempontjából a legalacsonyabb lehetséges szint. Ezen a szinten öntudatra ébredés történik.

Az emberek, illetve a beléjük inkarnálódott Lelkek a Fénybe és Szeretetbe való visszatérést keresik, ahonnan jöttek. A Harmadik Sűrűségtől a Nyolcadik Sűrűség felé vándorolnak, a végső cél visszatérni a Végtelen Egységbe.