Keresztények, ateisták válaszolnátok a kérdéseimre?

"És amúgy is, akit már annyira lefárasztott a kommented hogy már inkább nem is ír semmit,"

- Jaj én kérek mindjárt elnézést, mert nem olvastam fel és tettem ki meghallgatható formában a mondandóm, mert a mai embereknek már olvasni is fárasztó. Tudom sajnálni az agybénultakat akik másra sem képesek mint gombokat nyomogatni.

"nehogy megbántsa a kis lelkedet,"

- Csak nyugodtan, bár kétlem, hogy az aki csak egy gombot képes megnyomni, komolyabb gondolatai lennének, netán le is tudná nekem írni őket...

"lehet hogy éppen neked lesz jobb tőle. "

- Azt had döntsem el én, mi a jó nekem, oxi? ;)

Hívő vagyok

1. Én nem azt írom, hogy megérintett a Szentlélek :D

Én azt mondom, hogy teljesen igazad van, és teljesen mindegy, hogy az életben maradás ösztönéből adódóan, vagy a Sátán kísért ilyenkor minket. De szabad akaratunk van.

Én régóta küzdök ezzel. Nagyon önző típus vagyok, féltem a dolgaimat. Egyszerűen ingerültté tesz, ha valami ami az enyém, hosszabb időt (5 perc , 3 nap...) tölt másnál. Ezzel folyamatosan küzdök.

2. Nem igen értettem mit is szeretnél, de szerintem az erkölcsi tanításait bárki megfogadhatja, még az is, aki ateista, hiszen az államok törvénykönyvei is ezeken alapulnak.

Üdv.

Nem vagyok vallásos, ateistának sem vallom magam. Realistaként tudnám magam jellemezni (egyébként nem kedvelem a skatulyázást hogy, ilyen -ista meg olyan -ista valaki)

Nem hiszek istenben vagy felsőbb hatalomban, de bizonyítás hiányában el fogadom azt az opciót hogy, én tévedek és létezhet.

A kérdésedre válaszolva: Ha létezik isten (vagy valamilyen más felsőbb hatalom) és ő/ez teremtett mindent és mindenkit, akkor a benned lévő önzést, kapzsiságot, rosszindulatot és a benne való kétkedést is ö teremtette, az ő akaratából létezik. Ebből logikusan következik hogy, ha minden rosszat ő teremtett, az ő akaratából létezik, akkor amikor önző és kapzsi vagy, lényegében isten akarata szerint cselekszel -> isten szemében nem teszel rosszat.

A másik eset (amiben én is hiszek) hogy, szerinted nincs se isten se felsőbb hatalom -> nem kell félned isten haragjától és csak a saját magadban kialakult értékrend miatt érzed magad rosszul azért mert sóher voltál a nagyiddal.

De ez csak az én véleményem.

az 1.opcióban ilyen könnyen lemondasz a szabad akaratról?

Nem tűnik logikusnak a vallásokhoz kötni a szabad akarat tagadását, mert a vallások szerint - különféle megfogalmazásban - Isten gyermeke az ember, van isteni, halhatatlan szellemi része, halandó fizikai testben.

Teremtő képzelte van, folytathatja a teremtést, hisz nem jöhetett volna létre pl a Bach életmű anélkül, de semmi új alkotás, új gondolat sem.

#25

Mint írtam én a 2. opciót fogadom el (nincs isten, felsőbb hatalom stb.) Realistaként én elfogadom azt hogy, én mint, egy ember és az emberiség mint faj még nem elég fejlett és nem tud eleget hogy, minden kérdésre választ találjon de, mert valamire nem tudom a választ még nem keresek rá egy "univerzális" magyarázatot (pl. istent).

Az 1. opcióra én úgy tekintek mint, egy lehetőség arra az esetre ha nem nekem van igazam. Ha az összes lehetséges opciót és magyarázatot ide írnám kiakadna a szerver, kezdve az összes vallással, mitológiával, tudományos elmélettel, tézissel.

Részemről még annyit, hogy szerintem a tudomány és vallás közti vita akkor dőlt el, amikor a templomokra villámhárítókat kezdtek szerelni (hisz isten nem védi meg a saját házát??)

A mohóság, az önzés nem olyan szörnyű dolog az emberi (ön-)tudat vagy amit a vallások léleknek neveznek fejlődésének velejárója. Vajon mi lett volna, ha nem lettünk volna eléggé önzőek a létért a fennmaradásért való küzdelemben? Szerintem egykor elfogjuk érni a tudatnak azt a magas színvonalát, mikor már nem lesz tovább szükség rá.

Isten, bennünk van, mi ugyanis Isten fejleményei vagyunk, nem teremtményei, és az önzés és mindenféle hajlamok melyektől szeretnénk megszabadulni, csak azt a célt szolgálják, hogy isteni kilétünkre ébredjünk. Ez több mint egy életre szóló munka. A keresztények nem hisznek a reinkarnációban, de én megvagyok győződve arról, hogy egy földi élet koránt sem elég erre a célra.