Az egyházak történelme és jelene, erősíti a hitet az emberekben?

A hitnek nincs köze az egyházakhoz. Ha lenne, nem jönnének létrer új önszerveződő vallási csoportosulások. A hitnek kizárólag Istenhez és az emberhez van köze. Aki megtalálja Istent az hinni fog akár az egyház kereteit használva, akár a nélkül. :)

Az egyházak történelme (keresztesek, inkvizíció, eretnekégetések, vallásháborúk, Amerika kiirtott indiánjai) és jelene (bürokrata papok, pedofil papok, homokos papok) leginkább gyengítik az emberek hitét. Inkább úgy fogalmaznék, hogy az egyház tevékenysége ellenére is még vannak akik hisznek Istenben.

Az első apostolok közül az egyik elárulta mesterét 30 ezüstért, majd felakasztotta magát, az összes többi halálfélelmében elhagyta, közülük volt egy kiemelkedőbb, háromszor megtagadta. Ez volt az első "gyülekezet". De ott volt egy szeretett tanítvány is, aki végig ott volt a keresztúton és a golgotán is más női követőkkel együtt hűségesen. Sőt, az első keresztények között rögtön ott van egy házaspár (Ananiás és Szafira), akiket a pénz és a dicsőség kettős vágya hajtotta (ez is lett a vesztük). A mai követők is ilyenek. Vannak gyengék, de vannak példás életűek. Csak azoknak a hírértéke nem vetekszik sajnos a botrányos életűekével. Még vezetői körökben is van jó példa. Nem is kevés. De az kit érdekel? Szerintem nem ilyen egyszerű a képlet, hogy látok egy rossz keresztényt és ezzel le is írom mondjuk az adott egyházat.

Természetesen a jelenről beszélek elsősorban, a történelmi dolgokat most nem bojgatnám, mert messzire visz, eléggé összetett szerintem. Amikor a vallási ranggal pénz és hatalom is együtt járt (kiugrási lehetőség), meg királyok rokonokat helyeztek magas vallási pozíciókba stb stb, nem feltétlenül a legalkalmasabbak kerültek a posztokra, de még így is akadtak jó példák.

Az egyházak csak szervezetek, a külsőség hordozói, nem sok közük van a hithez. A hithez a személyes tapasztalaton kereszzűl lehet eljutni. Ha tényleg őszintén gyakorlod a hited.

Buzgón bizony. Péter is levágta egy ember fülét, talán meg is öli, ha Jézus nem állítja le, más apostolok egy helységet el akartak pusztítani, de Jézus nem hagyta nekik, egy embernek megtiltották a Jézus nevében gyógyítást, mert nem tartozott közéjük. Mégis szentéletűek lettek. Az ember nem mindig dönt helyesen, vannak, akik csak a halálos ágyukon térnek meg. Nem az a Jézus követő, aki soha nem hibázik (lásd az apostolokat). Ők is belátták a hibáikat, megbánták őszintén, újra kezdték és nem adták fel, folyamatosan haladtak előre. Vannak, akik egyből megragadják a lényeget és élik is, de nem mindenki ilyen. Talán azt is kijelenthetem, hogy a többség nem ilyen. Ezért is árnyaltabb a kép. Aki azt mondja magáról, hogy hibátlan, bűntelen, vagy csak egyszerűen másoknál igazabb vagy kevésbé esendő, ott valami máris sántít szerintem.