Miért van az, hogy az emberek inkább elfogadják az evolució elméletét és elutasítják a teremtést? Miért nehéz csak egyszerüen elhinni, hogy Isten teremtette a világot? Egyáltalán már bizonyított tény az evolució?

Azt kell megállapítani és eldönteni, hogy összhangban van-e a teremtési beszámoló, az ismert tényekkel és nem azt, hogyan lehet valamilyen elméletrendszerhez hozzáigazítani.

Igen, ahogy írtad is, a beszámoló áttanulmányozásánál segítségül szolgál, ha meggondoljuk, hogy a dolgokat földi megfigyelő nézőpontja szerint közelíti meg. Az események úgy vannak leírva, mintha emberi megfigyelők lettek volna jelen s látták volna azokat. Ez megfigyelhető a negyedik teremtési „nap” leírásánál. A napot és a holdat a csillagokhoz képest nagy világító testeknek nevezi, jóllehet sok csillag sokkalta nagyobb a napunknál és a hold jelentéktelen hozzájuk képest. De nem a földi néző számára! A földről tekintve a nap mint ’nagy fényforrás uralkodik nappal’ és a hold mint ’kisebbik fényforrás uralkodik éjjel’ (1Mózes 1:14–18).

A teremtési beszámoló bár pontos időt nem közöl, utal arra, hogy a föld már évmilliárdokkal az első teremtési „nap” előtt fennállhatott. Leírja azonban, milyen állapotban volt a föld közvetlenül az első „nap” kezdete előtt: „A föld pedig alaktalan és kietlen volt és sötétség volt a vízmélység felszínén; és Isten Szelleme, "hatékony ereje" mozgott ide-oda a vizek felszínén” (1Mózes 1:2).

Milyen hosszú volt egy teremtési nap?

Az 1Mózes 1:5-ben azonban Isten maga osztja fel a napot rövidebb időszakokra, s csupán a világos nappalt nevezi „napnak”. Az 1Mózes 2:4 egy napnak nevezi az összes teremtési korszakot: „Ez az egek és a föld története, azok teremtésének idején, amely napon [mind a hat teremtési perióduson át] Isten a földet és az eget megalkotta.”

Bocsi, még folytatnám, csak rossz gombot nyomtam le:

Mózes első könyvének első fejezetében a teremtési periódusokkal kapcsolatban megtaláljuk az „este” és a „reggel” kifejezéseket. Vajon ezek nem 24 órás napra utalnak? Nem feltétlenül. A magyar nyelvhasználat a valaki „életének dele” kifejezést az átlagos emberi élet közepére vonatkoztatja; úgyszintén „az élet alkonya” hosszabb időszakot foglal magában. Így az „este” és a „reggel” használata sem korlátozza a napot 24 órára.

A „nap” szó, ahogy azt a Biblia alkalmazza, vonatkozhat nyárra, télre, évszakok múlására (Zakariás 14:8). Az „aratás napja” több napot foglal magában. (Vö. Példabeszédek 25:13 és 1Mózes 30:14.) Ezer évet egy naphoz hasonlít (Zsoltárok 90:4; 2Péter 3:8, 10). Az „ítélet napja” több éves időszak (Máté 10:15; 11:22–24). A következtetés ésszerűnek látszik tehát, hogy a teremtési „napok” ugyancsak hosszabb időszakokat — évezredeket — foglaltak magukban. Mi történt ezen teremtési korszakok során? Tudományosan elfogadható-e a róluk szóló bibliai beszámoló?

Első „nap”

„ ’Legyen világosság! ’ És lett világosság. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig elnevezte éjszakának. És lett este és lett reggel; első nap” (1Mózes 1:3, 5).

A nap és a hold természetesen már régen az első „napot” megelőzően létezett a világegyetemben, de a világosságuk nem hatolt keresztül a föld felszínéig, úgyhogy azok a földi megfigyelő számára láthatatlanok lettek volna. Most, ezen az első „napon”, nyilvánvalóan láthatóvá lett a fény a földön, és a forgó bolygón ettől kezdve nappalok és éjszakák felváltva követték egymást.

Nyilvánvalóan ez a világossá válás fokozatos folyamat volt, amely hosszabb időszakot vett igénybe, tehát nem pillanatnyi esemény, mint egy villanylámpa felkapcsolása.

A fény a naptól származott, de a nap maga nem volt látható a felhőtakaró miatt. A földet elérő fény ilyenformán „diffúz fény” volt, ahogy arra a Rotherham fordítása szerinti Emphasised Bible 3. versének megjegyzése utal.

Negyedik „nap”

„ ’Legyenek világító testek az egek kiterjedésén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, szolgáljanak jelekként és mint meghatározói az évszakoknak, napoknak és éveknek. És szolgáljanak mint világító testek az egek kiterjedésén, hogy világítsanak a földre! ’ És úgy lett. És Isten megalkotta a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjon nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjon éjjel; és a csillagokat is” (1Mózes 1:14–16).

Korábban, az első „napról” szólva elhangzik, hogy „Legyen világosság! ” A világosságra ott használt héber ’ōr szó általános értelemben jelent fényt. A negyedik napról szóló beszámoló a héber ma’ō′r szót használja, ami a fény forrására vonatkozik. Rotherham azt írja az Emphasised Bible lábjegyzetében a „fényekről”: „A 3. versben ’ōr, diffúz fény.” Továbbá rámutat arra, hogy a 14. versben a héber ma’ō′r szó jelentése: „fényt adó”. Bár az első „nap” nyilvánvalóan áthatolt a diffúz fény a gázfelhő-burkon, de fény forrásai a földről nézve a felhőtakaró miatt nem látszottak. Most, a negyedik „napon”, minden kétséget kizáróan változás következett be.

A valószínűségszámítás döntő próbája annak, hogy a teremtési beszámoló tényismeretből ered. A beszámoló 10 fő szakaszt sorol fel a következő sorrendben:

1. Kezdet. 2. Őskori sötét, nehéz gázokkal és vízzel borított föld. 3. Fény. 4. Kiterjedés, azaz atmoszféra. 5. Szárazföld nagy felületei. 6. Szárazföldi növények. 7. Nap, hold és csillagok láthatók a kiterjedés fölött, megkezdődnek az évszakok. 8. Tengeri szörnyek és repdeső teremtmények. 9. Vadon élő állatok és háziállatok, emlősök 10. Ember.

A tudósok elismerik e szakaszok sorrendjének helyességét.

Mennyi lehet a valószínűsége annak, hogy a Genezis írója csupán kitalálta ezt a sorrendet? Pontosan annyi, mintha találomra kiszednél egy dobozból 1—10-ig terjedő számokat és emelkedő sorrendbe raknád azokat. Annak valószínűsége, hogy ezt első kísérletre sikerüljön kitalálni 1:3 628 800. Ezért nem realisztikus azt állítani, hogy az író, anélkül, hogy az arra vonatkozó tényeket ismerte volna, véletlenül a helyes sorrendbe rakta a fentebb felsorolt eseményeket.

No igen, csak éppen ez a gond is egyben, mármint a Földi perspektíva. Mert ha a teremtés leírása valóban isteni sugallat nyomán történt volna, akkor az isteni sugallat még annak ellenére is lehetett volna pontos, ha a korabeli embereknek még természetesen fogalmuk sem lehetett arról, hogy mi fán terem a magfúzió, és hogy az elliptikus pályagörbét eszik-e vagy isszák: lehetett volna fogalmazni igen egyszerűen is, például "A föld pedig kietlen és puszta vala" helyett "Minden kietlen és puszta vala", és ez lenne a legelső sor, egy "Kezdetben"-nel megtoldva az elején, majd innen haladni tovább a Föld teremtése felé, a tényleges sorrendiségnek megfelelően. Egyáltalán nem kellenek ide szakkifejezések, ugyanolyan világosan is kézzelfoghatóan le lehetett volna írni, ugyanolyan nyelvezettel, a valódi sorrendnek megfelelően is, és az emberek azt is ugyanígy megértették volna, mint a jelenlegi formát, és most nem lennének emiatt nézeteltéréseink. Egészen biztos vagyok benne, hogy senkinek nem okozott volna lelki traumát, ha azt hallja, hogy Isten előbb teremtette a csillagokat, majd utána a bolygókat és a holdakat, stb. . Úgy még hihető is lenne a történet.

"Leírja azonban, milyen állapotban volt a föld közvetlenül az első „nap” kezdete előtt: „A föld pedig alaktalan és kietlen volt és sötétség volt a vízmélység felszínén" - stimmt, csak ez sem stimmel, mert mivel a Nap akkor már bőven létezett, nem volt sötét. Lehet erre persze mondani, hogy nyilván az éjszakai félgömbön kezdte, de akkor viszont a nappal és éjszaka elválasztásának nincs értelme, mert már eleve el vannak választva. Ez megint olyasmi, mint az említett sorrendiségi és nem-kell-feltétlenül-geocentrikusnak-lenni kérdés: ezt az igazságot is meg lehet írni pontosan, egyszerű szavakkal, és Isten tekintélye attól még semmit nem csorbul, ha nappalt és éjszákat nem neki kellett manuálisan elválasztani.

A napok hosszáról pedig valóban beszélhetünk még, de amíg a Bibliában ott áll feketén-fehéren, hogy lőn este és lőn reggel, addig az továbbra is az általunk ismert 24 órához köti a karót - holott, ahogy a fentieket, úgy ezt is meg lehetett volna mondani egyszerű szavakkal is; napok helyett lehetett volna beszélni például korszakokról. A hét fogalmának megállapítása sem szenvedett volna még csorbát ettől: az egyes napokat minden további nélkül meg lehetett volna feleltetni az egymást követő korszakoknak.

Mindezzel együtt egy olyan autentikus Bibliával állnánk szemben, hogy csak na - és minden újabb tudományos felfedezés után nem győznénk álmélkodni, hogy mennyire pontos magában, értelmezgetés nélkül is. Így azonban továbbra is nagyon erősek az eltérések, és ezek nagyon gátolják az elfogadását.

Ojj... Az előbbi csak az első írásodra vonatkozott, természetesen. Akkor folytatás:

"a világosságuk nem hatolt keresztül a föld felszínéig, úgyhogy azok a földi megfigyelő számára láthatatlanok lettek volna. Most, ezen az első „napon”, nyilvánvalóan láthatóvá lett a fény a földön"

Ez már egy jó _értelmezés_ lenne, mert elvileg akkoriban tényleg egy elég durva légköre lehetett a Földnek, és az "átláthatóvá válás" kétségkívül sok időt vett igénybe - csak sajnos ez akkor is csak _értelmezés_, és még mindig nem változtat azon a tényen, hogy az Írásban ettől függetlenül az szerepel, hogy az "égi világítótestek" csak ezután kerültek megalkotásra egyáltalán, a világosság pedig már előttük is, tőlük függetlenül létezett.

Ahogy fentebb is írtam, nem a közérthetőségnek nem feltétele a pontatlanság. Ugyanilyen érthető lehetett volna egy pontos teremtéstörténet is, és éppen ez torpedózza meg a Genezis írójának a hitelességét.

Mert bár földi nézőpontból a _láthatóvá válás_ sorrendjét el lehetne fogadni, ettől függetlenül a szerző mégis _teremtési sorrendről_ beszél. Holott, ahogy már utaltam rá sokszor, semmi nehézséget nem jelentett volna (max. itt-ott egy szóval több vagy kevesebb) egy pontos teremtési sorrend sem, vagy pedig ha mindenképpen a láthatóságnál kíván maradni, akkor viszont azt sem lett volna nehéz egyértelművé tenni, hogy _láthatósági sorrendet_ ír le, nem pedig teremtésit.

Ez hát itt a hiba csupán.

Ami meg a kitaláció valószínűségét illeti, nem mondanám ezt annyira valószínűtlennek. Még ha te nem is rendelkeznél semmiféle tudományos ismeretekkel, nem azt gondolnád akkor is, hogy Kezdetben sötétnek kellett lennie, kiindulva abból, hogy saját tapasztalataidból tudod, hogy a fénynek mindig kell legyen egy forrása is, mert ha nincs fényforrás, akkor sötét van? Ezzel meg is van a kezdeti sötétség. Ha tenger közelében élsz, azt is tudhatod, hogy a víz valóban hatalmas, és lehet tudomásod az árapályról is, vagyis tudhatod, hogy a víz képes emelkedni-süllyedni - innentől pedig már csak egy lépés arra gondolni, hogy a szárazföldek a víz alól bújhattak elő, az "égi vizek" pedig a "nagyon felszállt" vizek. A növények, állatok, emberek sorrendje meg kézenfekvő, ha megnézed, hogy mi mit eszik.

Szóval azért én egy intelligens ember esetében ennek a sorrendiségnek a sikeres megtippelési valószínűségét jóval magasabbra taksálnám.

"1. Kezdet. 2. Őskori sötét, nehéz gázokkal és vízzel borított föld. 3. Fény. 4. Kiterjedés, azaz atmoszféra. 5. Szárazföld nagy felületei. 6. Szárazföldi növények. 7. Nap, hold és csillagok láthatók a kiterjedés fölött, megkezdődnek az évszakok. 8. Tengeri szörnyek és repdeső teremtmények. 9. Vadon élő állatok és háziállatok, emlősök 10. Ember.

A tudósok elismerik e szakaszok sorrendjének helyességét. "

A nap előbb alakult ki, mint a föld. Tehát a kettes-hármas pont, egyáltalán nem állja meg a helyét. A hetessel is bajok vannak, ugyanis addig is voltak csillagok, ráadásul évszakok is. Azon kívül a repülést kizárólag szárazföldi lények fejlesztették ki (A repülőhal nem repül, csak ugrik.), így a tengeri szörnyek és a repdeső teremtmények elég nagy képzavar a szárazföldi élőlények előtt. Ezek után jó lenne, ha mutatnál akár egyetlen tudóst is, aki ezt a sorrendet elhiszi és a földi élet törzsfejlődésével összhangban lévőnek látja.

Csak szemléltetésképp egy példa:

1. Kezdetben a mindenség kietlen és puszta vala, és setétség vala mindenfelé.

2. És mondá Isten: Legyenek tüzek az ürességben, hogy világítsanak; és lőn.

3. Ragyogó tüzek lobbanának a mindenségben; Isten megteremté a csillagokat.

4. És mondá Isten: Legyenek vizes és léges szikla- és földhalmok a tüzek körül, hogy élet sarjadhasson belőlük; és lőn.

5. Vizes és léges szikla- és földhalmokat szülének a csillagok; Isten pedig kiválaszta egyet a sok közül, és nevezé azt Földnek, a csillagát pedig Napnak.

6. Alászálla ekkor Isten a Földre, és látá, hogy a lég vala súlyos és fekete, mint a korom.

7. És mondá Isten: Tisztuljon meg az ég, hogy világíthasson a Nap, és mind a többi sok csillag; és lőn.

.

.

.

(A Hold tetszés szerint beszúrható valahová a Nap és a Föld teremtése közé, vagy akár azutánra is, lévén nem igazán tudjuk, hogy hogyan, miként és mióta van itt, de ha az író pontos információkat kap, akkor nyilván e téren is értesítik az igazságról)

És innen már mehet tovább a vizekkel, stb. Hadd ne írjam meg az egészet - csak azt akartam szemléltetni vele, hogy igenis meg lehet ezt írni pontosan és valósághűen úgy, hogy közben mégis teljesen kézzelfoghatóak maradunk, és egyszerű szavakat használunk.

Bár a korábban, az evolúciónál említett probléma itt is fennáll, nevezetesen az automatizálás kérdése: miért kéne Istennek olyasmivel fáradoznia, ami magától is végbe tud menni (ahogy pl. jó eséllyel nincsenek génsebész-angyalkák se minden egyes mikroba mellett szaporodáskor, lévén a DNS-készletüket maguk másolják, néha hibásan)? Legfeljebb csak kezdőlökéseket kell megadnia, mert a többi úgyis megy magától, így még egyszerűbben is meg lehetett volna írni az egészet; mondjuk "Életre hívá Isten a világot", vagy ilyesmi; "És figyelé annak fejlődését, és látá, hogy az jó"; "És életre hívá az első parányokat,..." stb. Szóval nyilván nem vesződik Isten se olyasmivel, ami megy magától, hiszen akkor végtelen sokhelyütt kéne végtelen sokmindenen dolgoznia egyszerre. Te is, ha akárhol vezető beosztásba kerülsz, nyilván arra törekszel, hogy a beosztottjaid a lehető legönállóbbak legyenek, elvégre nem azért vannak, hogy te végezz el helyettük minden munkát, hát nem?

És akkor még mindig ott van a másik kérdésem, nevezetesen a világmindenség maradéka. Ha tényleg csak mi lennénk a fontosak, akkor tényleg semmi értelme egy végtelen mindenségnek, akkor tényleg geocentrikus, "burokba zárt" Földnek lenne csak értelme, ahogy ezt korábban is leírtam, elvégre minek ekkora erőfeszítés egyetlen bolygó miatt? Ha ott van az egész hatalmas mindenség, és azt Isten teremtette, akkor nyilván célja volt vele. Viszont a Bibliában arról sem esik szó, hogy lenne bármi érdemleges is a Földön kívül, ami megint egy nagyon nagy hiba.

"A nap előbb alakult ki, mint a föld. Tehát a kettes-hármas pont, egyáltalán nem állja meg a helyét. A hetessel is bajok vannak, ugyanis addig is voltak csillagok, ráadásul évszakok is. Azon kívül a repülést kizárólag szárazföldi lények fejlesztették ki (A repülőhal nem repül, csak ugrik.), így a tengeri szörnyek és a repdeső teremtmények elég nagy képzavar a szárazföldi élőlények előtt. Ezek után jó lenne, ha mutatnál akár egyetlen tudóst is, aki ezt a sorrendet elhiszi és a földi élet törzsfejlődésével összhangban lévőnek látja."

Meg kell mondjam a költői vénád kiváló, nagyon brilliáns az új teremtési beszámoló.

Kérlek, ha van rá módod, azt a néhány verset is olvasd el, amit mellékelek a pontosabb érthetőség kedvéért, köszi!

Mint már írtam:

"A nap és a hold természetesen már régen az első „napot” megelőzően létezett a világegyetemben, de a világosságuk nem hatolt keresztül a föld felszínéig, úgyhogy azok a földi megfigyelő számára láthatatlanok lettek volna."

Tehát, földi szempontból a nap és a hold akkor lettek láthatóvá, létezővé, azért szerepel úgy, mintha "megalkották" volna.

Lehetséges azért, hogy az akkori emberek nyelvén ez pontosan érthető volt, mi a mai magyar értelmezés szerint furcsáljuk, de tény, hogy a fény(forrás), nem a negyedik teremtési napon keletkezett.

Nem mellékesen a bibliai beszámoló arról tudósít, hogy egy korai teremtési időszakban Isten előidézte, hogy a Nap fénye átszűrődjön a sötét, vízpárából álló felhőkön, amelyek ahhoz hasonlóan beborították az óceánokat, mint ahogyan a ’pólya’ betakar egy kisbabát (Jób 38:4, 9; 1Mózes 1:3–5).

Arról pedig nincs szó, hogy az "első nap" előtt mikor, jöttek létre.

De a sorrend azért szerepel: "...eget és a földet"

Az "ég" szó több mindent jelent a bibliában, pl, jelentheti a "földet körülfogó kiterjedést" is, vagyis ami a földön kívül van, mindent.

Nyilván azért ez a vers, nem pusztán csak a szemmel látható pár ezer csillagot foglalja magában, már csak azért sem, mert ekkor még - az első teremtési naptól, jóval korábban - nem is látszódhattak volna, a sűrű, nem átlátszó légkör miatt.

A Földünk történetének egy meghatározatlan időpontjában Isten mikroszkopikus méretű algákat teremtett az óceánokba. A Nap energiáját felhasználva ezek az osztódó egysejtűek a szén-dioxidot kezdték táplálékká alakítani, és közben oxigént bocsátottak ki a légkörbe. Ez a bámulatos folyamat a harmadik teremtési időszakban felgyorsult, amikor a növények meg lettek teremtve. A növények végül beborították az egész Földet. Ezzel megnövekedett a légkörben az oxigén mennyisége, így lehetővé vált, hogy az emberek és az állatok a légzés által fenntartsák az életüket (1Mózes 1:11, 12).

Amúgy a legtöbb "kereszténynek" nevezett egyház hozzáállását a bibliához, nem szerencsés a Biblia kudarcaként felfogni, mert az egyházak kudarca, nem a Biblia kudarca.

Kérdezted, van-e olyan geológus, aki elfogadja ezt a sorrendet, van hát, szerintem az archeológia sem cáfolja.

Egy ismert geológus ezt mondta a Biblia teremtési beszámolójáról:

„Ha engem, mint geológust, felkérnének arra, hogy röviden elmondjam az időszerű elképzeléseket a föld kialakulásáról és a rajta lévő élet keletkezéséről egy egyszerű pásztornépnek — amilyenek azok a törzsek voltak, akikhez a Genezis könyve szólt —, aligha tudnám azt jobban megtenni, mint nagyrészt szorosan ragaszkodva a Genezis első fejezetének leírásához.” Ez a geológus, Wallace Pratt, megemlítette továbbá, hogy az események sorrendje — kezdve az óceánok keletkezésétől a föld kialakulásán át a tengeri élőlények, a madarak és az emlősök megjelenéséig — lényegében megegyezik a geológiai időszakok alapvető felosztásának sorrendjével.

De a konkrét kérdéshez is egy kis vélemény:

Csakugyan felsőbbrendű erkölcsileg a tudomány?

Érthető módon sok tudományszerető ember azért utasítja el a vallást, mert az mindig is akadályozta a tudományos fejlődést, és rettenetes hírnévre tett szert. A vallást jellemző képmutatás és kegyetlenség is elriasztja az embereket. John Postgate mikrobiológus-professzor erre mutat rá: „ A világ vallásai . . . megismertették az emberiséget az emberáldozatok, keresztes hadjáratok, szervezett öldöklések és inkvizíciók borzalmaival. Korunk világát veszélyezteti a vallásnak ez a sötét oldala. A tudománytól eltérően a vallás nem semleges.” (Itt megint emlékeztetnék rá mindenkit, hogy az egyházak kudarca, nem a Biblia kudarca.)

Ha összehasonlítjuk ezt a hírnevet a tudomány feltételezett ésszerűségével, tárgyilagosságával és visszafogottságával, akkor Postgate professzor szerint „a tudományt erkölcsileg felsőbbrendűnek lehet mondani”.

De csakugyan felsőbbrendű lenne? A válasz: nem. Postgate professzor maga is elismeri, hogy „a tudományos közösségekben is megmutatkozik a féltékenység, kapzsiság, előítélet és irigység”. Elmondja, hogy „néhány tudós a kutatásai érdekében késznek mutatkozik a gyilkolásra, ahogy az a náci koncentrációs táborokban és a japán börtöntáborokban történt”. Amikor például a National Geographic magazin felkérte az egyik oknyomozó riporterét, hogy derítse ki, hogyan került az újságba egy őskori leletről szóló álhír, a riporter „titoktartás megszegéséről, bizalommal való visszaélésről, uralkodó egyéniségek érdekharcáról, önhittségről, vágyálmokról, naiv feltételezésekről, emberi tévedésről, önfejűségről, mesterkedésről, rágalmazásról, hazudozásról és korrupcióról” számolt be.

És persze a tudomány tette lehetővé, hogy az emberiség iszonyatos háborús eszközöket használhasson, például biológiai fegyvereket, mérgező gázokat, rakétákat, „intelligens” bombákat és atombombákat.

De abban is sokan tévednek, hogy a hit, vagyis a hívő gondolkozás, visszaveti a tudományt.

Nem, az ember akkor is alapvetően kíváncsi természet marad, ha az eredet kérdésében, eltér a véleménye a ma uralkodó nézetektől.

Itt persze, ne a világtól elvonult, elborult fundamentalistákra gondoljatok! Ők nem hívők, ők áldozatok.

Akkor ezer bocsánat!

Ezek szerint kettőtőknek írtam.

Semmi gond... És igen, a hozzászólásod java akkor ennek a köztes válaszolónak szólt, a nagyjára nincs is mit reagálnom, azon kívül, amit már fentebb is írtam: ha Isteni sugallatra született az Írás, akkor teljesen pontosnak kellene lennie sorrendileg is, és eleve nem indulhat Földközpontúan, a Földről, földi perspektívából, mert nyilván nem ott kezdődött az egész. Ez ugyan nem zárja ki azt, hogy rövidesen már ott folytatódjon, de nem kezdődhet ott. Általában más vallásoknak sem okoz gondot a kozmikus kezdet, és a Földre csak ezután való rátérés, és ebben a hívőik sem találnak semmi kivetnivalót, természetesnek veszik.

Az erkölcsiség az, amire reagálnék - de nem védek senkit, a tudományt se, mert az is "megéri a pénzét". Nem, csak arra szeretnék rámutatni, hogy alapállásban se a vallás, se a tudomány nem rossz és nem is jó, mindkettő egy semleges dolog - fogalmak csupán. Az _emberek_ töltik meg élettel, és használják a saját szájuk íze szerint, és így keltik annak jó vagy rossz hírnevét, de így is csak az emberek ténykedéseiről szól a dolog. A vallás tehát "isteni" jó dolog akkor, amikor csupa jólelkű, kedves és emberbarát egyén alkotja a papságot, és követőiket is ugyanerre a mentalitásra buzdítják, és "pokoli" dolog akkor, amikor Isten nevével takarózva irtanak ki népeket, égetnek meg máglyán szerencsétlen öregasszonyokat és macskákat, vagy épp, mint egyes más vallások esetében, áldoznak embereket.

Ugyanígy, a tudomány vívmányai, a technikák sem rosszak és nem is jók alapból, mindent csak az dönt el, hogy egyes emberek mire használják őket. Az atommaggal kapcsolatos felfedezésekből pl. lett bomba is, meg erőmű is. A génsebészettel szörnyű kórokat lehet gyógyítani - de teremteni is. És így tovább. Mindez csak eszköz, rajtunk múlik, hogy mire használjuk - éppúgy, ahogy a tulajdon kezünkkel is simogathatunk és üthetünk is.

Ezért nem lehet tehát "vallási" és "tudományos" erkölcsiségről beszélni, mert ilyen egyszerűen nincs. "Emberi" erkölcsiség van, és kész - az ember pedig néha a tudományban helyezkedik el, néha a vallásban, néha meg mindkettőnél, de akkor is csak a saját erkölcsisége a kérdés, nem a szervezeté, amibe belépett.

Ugyanez áll a hívő gondolkodás és a tudomány relációjára is: ha az egyház nem ellenzi a tudományt, akkor _elvileg_ a vallás sem.

Az _elvileg_-et csak azért húztam alá, mert az Írások viszont már pl. kérdésések. Épp ezeket a verseket pl., amelyekről most is beszélgettünk (mármint az eredetieket :D ), ha az ember egyszerűen elhiszi - mert ugye erről szól a hit, nem? higgyük el, ne kérdőjelezzük meg -, és éppen ezért nem is kutakodna az ügyben, akkor nem tudom, mikor dőlt volna meg a geocentrikus világkép.