Vallásos és ateista emberek! Örömöt okoz nektek az, amikor kritizálhatjátok más világnézetét?

Én azokat támadom, akik mások életébe pofáznak, vagy jogtalanul ítélkeznek.

Ha valakivel nem értek egyet, azt meg úgy gondolom, hogy elmondhatom.

pl. nem a remete a jó keresztény, hanem aki karitatív munkát végez.

Azt sem hagynám másra, hogy a víz kèplete W3.

Nem, inkább rettentően fáj, hogy ilyen hülye, tanulatlan emberek léteznek a XXI. században. Már inkább bele sem megyek ilyen vitákba, maradjanak csak hülyék.

Olyan velük vitatkozni, mintha mocsárban gázolnál. Semmi haszna, úgysem fogják föl, mert nem AKARJÁK felfogni az érveket, a tényeket. Nem a valóságot keresik, hanem azt a rózsaszínű hazugságot, ami jólesik a kis lelküknek.

(Szándékosan nem írom ide, hogy melyik világnézeti oldalt képviselem.)

Mi lenne, ha azt mondanám, hogy az ellentétes világnézet nem ad okot a kritizálásra?

És nem is ez az oka.A probléma ott kezdődik, hogy mindkét oldalon vannak szörnyen ostoba és csőlátású emberek, akik összebalhéznak a semmin egymással.Ez nem a világnézetek összeférhetetlenségének a hibája, mert ezt sokkal intellektuálisabb magatartással is lehet kezelni.

Micsoda meglepetés, hogy itt csupa toleráns, másokat érvekkel meggyőző, az emberi butaságot elítélő emberek kommentelnek, a maradék 99% százalék, a söpredék, az persze nem tolja ide a képét...

Amúgy igen, örömet okoz. A vita mindig jó, feszültséglevezetésnek meg pláne. Mikor rápörögsz, hogy a másik mennyire, de meeennyire idióta, hogy az egészen nyilvánvaló dolgokat sem akarja látni, megérteni, elfogadni, és egyáltalán, az egészen elragadtatott hozzászólásokat eredményez a Zinternet legsötétebb bugyraiban, névtelenül acsarogva egymásra...

Jobb, mint akármilyen stresszűző játék vagy sport vagy akármi!:D

Persze, tegyük hozzá, hogy ilyenkor nem butának nézed a másikat. Tényleg az. Egyszerűen hülye. Például egy hívő ne akarja megmagyarázni nekem, hogy amiben ő HISZ, az igaz, csak én még nem látom/érzem, nem akarom befogadni Istent, ésatöbbi. Nyilván ugyanilyen idegesítő visszafelé is, de én legalább nem magát a hitét (mert a nem-hit is hit...) kritizálom (az amúgy is hasznos), hanem azt, hogy nem hitként kezeli, hanem abszolút igazságként.

Szerintem ilyen nem létezik, mindenkinek az az igazság, a valóság, amiben hisz, amit szeret és amitől fél, amit gondol a világról, mert ez formálja az életét. Mind felépítünk egy végtelenül szubjektív és személyes rendszert magunk köré a világ működéséről, ami általában, ha döcögve is, de működik, akár van benne Isten, akár nincs, de ez még nem jelenti, hogy egy másik... eszmerendszer, hitvilág szerint nem működne, még ha annak a másik világképnek a motorja full ellentétes is a miénkkel.. Ezért vannak mindig releváns érvek pro és kontra, és ettől lehet élvezni a vitákat, még ha hevesek is, feltéve, ha mindkét fél képes HASZNÁLNI az érveit...

Az a baj a hívőkkel, hogy ők ritkán képesek rá, az ateistákkal meg, hogy hajlamosak ezért nyeregben érezni magukat, és teljesen ostoba, működésképtelen ideológiával is szarrá alázni a másikat, két mondat után ellentmondva saját maguknak is, és ez megintcsak baromi vicces tud lenni. Már ha még nem vag felspannolva. Mert ha fel vagy, akkor aztán kő kövön nem marad...XD

Ne már, miért rosszindulat ez?

Mind a két fél jót akar, a vallásosak a lelkünk érdekében biztatnak, mi meg azt szeretnénk, ha észre térnének, hát nem rendesek vagyunk mindannyian?

Aztán meg a vallásnak volt kétezer éve, most nem akarom a máglyát, mint meggyőző érvet felemlegetni, hiszen azok az idők már elmúltak, most a változatosság kedvéért az ateisták is kifejthetik nézeteiket, már éppen ideje volt.