Ha Isten képmásai vagyunk, akkor miért bünteti az embert, haragszik magára?

Ó, ti vallásosak!

Soha nem bántottam egyik gyerekem sem, eszembe sem jutott, hogy ilyesmi lehetséges.

Nagy gyerek nem mászik az ablakba, mert van annyi esze, de ha egész apróság ilyen veszélyes pozícióba kerülhet, ott a szülőket kellene elfenekelni.

Bár nem egészen értem, hogy mászhat fel egy gyerek az ablakba.

Az az apa nem apa, amelyik veri a gyerekét, az egy állat!

Talán nálatok szokásban van?

kedves utolsó.... ezt az ablakkal kapcsolatban azért írtam, hogy egy kicsit el kell gondolkodni a dolgokon...mindjárt másként látja vagyis megérti az ember a dolgokat.

Nem gyermek vitára akartam okot adni, hanem egy kicsit elgondolkodni.

Vallásos nem vallásos, annyi észnek kell lenni, hogy ha a gyermek az ablak elé teszi a széket /ha okos gyermek, akkor van fantáziája is/ .... és nem hallgat a szép szóra, akkor mit tesz a szülö? Drága kisfiam, úgy szeretlek, nyugodtan csak mássz az ablak párkányára... igen?

Vagy talán rácsot tesz az okos szülö az ablakokra? ...és hány évesen esnek ki a gyermekek az ablakból?

Pontosan, ahogy írtad. Akik a volt lakásomat megvették, egyből rácsokat tetettek az ablakokra, pedig már nem apró gyerekeik voltak 8-10-12 év körüliek és hatodik emeleti lakás volt. Én beértem egy beakasztható lánccal, ami csak résnyire engedte kinyitni az ablakot és ha teljesen nyitva volt esetleg, akkor a gyerekekre árgus szemmel figyeltünk.

Minden lehetséges védekezést megtettünk mindig, bedugózott konnektorok, padlóváza száműzve és sorolhatnám. Ha az anyósékhoz mentünk látogatóba, azonnal felmértem a nagyjából három tucatnyi veszélyforrást és vigyázva kísértem a gyerekeimet, de soha nem parancsolgattam, inkább eltereltem a figyelmüket, amíg kicsik voltak és vigyáztam, vigyáztunk rájuk.

A gyerekekre vigyázni kell, óvni, nevelni kell őket, de szép szóval, kedvességgel, motivációkkal.

Ne gondold, hogy pipogya, vagy anyámasszony katonája kölkök lettek, mert mindig megkapták a koruknak kijáró szabadságot, sportolhattak és ha hármast kapott valamelyik, csupán azért húzódozott megmutatni, mert restellte, pedig soha még csak össze sem szidtam, hanem együtt sajnálkoztam vele. De ez ritka eset volt, mert szerettek tanulni, hiszen elismertük a teljesítményüket és ésszel, okosan terelgettük őket. Igaz, nem voltam rest, se az asszony, kicsi koruktól kezdve olvastunk könyveket, szakmunkákat a nevelésről, a gyerekekkel való foglalkozásról, módszerekről, mert el sem hiszed, mennyi értelmes megfigyelés született már ezen a téren is. Mit, miért csinálnak, hogyan gondolkodnak a gyerekek.

Gyermekpszichológusok, pedagógusok munkáiból tanulhattunk és igen fájlalom, hogy a mai világban, amikor mindenhez végzettség kell, gyereke bárkinek lehet és azt kénye, kedve szerint elronthatja, félrenevelheti.

Ezt az apa, gyerek dolgot te hoztad fel, de nagyon jól passzol ide és nem is erőltetem tovább, mert mások már szépen kifejtették a gondolatot, hogy mennyire furcsa a Biblia szerint az Isten hozzáállása az emberekhez.

Ez az egész valláskritika teljesen értelmetlen, de végre valami értelmeset is írhattam ezzel kapcsolatban, kitérve a gyermeknevelésre, ami valóban fontos és felelősségteljes dolog.

Kedves utolsó, így gondoskodik rólunk a mi Égi Atyánk is. :)

Tudja, hogy amikor még aprócska gyermekek vagyunk, kell hogy a szülök vigyázzanak ránk és neveljenek, türelmesen szeretettel. Tudod így írja a Biblia: "Ti atyák NE ingereljétek a ti gyermekeiteket, hanem neveljétek öket...."

Ha felnöttekké válnak, már nem kell a rács az ablakra...kell, hogy legyen annyi eszük, mi a veszélyes.

Csak sajnos sok ember nem válik sohasem felnötté, ha roszat tesz, az Istent hibáztatja érte