Miért ilyen agresszívak?

Nekem egyszer volt érdekes élményem keresztényekkel, amikor egy Jehova Tanúi csoport az utcán megállított, majd amikor kedvesen közöltem, hogy sietek és amúgy se érdekel, nem adták fel hanem elkezdtek követni ketten, ezért végül elvettem tőlük a magazinjukat, bár az első 5 sor után meguntam :)

Egyébként nem a keresztények agresszívak hanem alapjában véve az emberek, akik terjeszteni akarják a nézeteiket. Ateista létemre sokkal több agresszív, militáns "istentagadóval" volt már szerencsém, mint hívővel.

Nem a vallásokkal van a gond, hanem a követőikkel.

Hasonló esetek velem is voltak már. Nem egy ember vérig tud sértődni és szidalmazni kezd, ha nem fogadod el tőle a szórólapot.

DE ettől függetlenül vannak normális emberek is a keresztények között is.

"Nem egy ember vérig tud sértődni és szidalmazni kezd, ha nem fogadod el tőle a szórólapot. "

Most komolyan.. olyan nehéz elvenni egy szórólapot? Én sosem utasítok vissza senkit, elveszem és majd kidobom. Ennyi.

Aki képes több ezer éves könyvek minden szavát szó szerint venni, és jó dolgokat, jó cselekedeteket csak ezek alapján képes tenni és csak azért, hogy nehogy a pokolra kerüljön, nem fűznék hozzájuk sok reményt.

Az emberekre amúgy is jellemző, hogy ha valami nem úgy történik, ahogy ők akarják, nekik áll feljebb; de a vallások követőivel még el is hitetik, hogy ők tudnak mindent jól, mások pedig mindent rosszul. Ezek felerősítik a hajlamokat.

Keresztények között is van ilyen is, meg olyan is.Kezdjük ott, hogy nem attól lesz valaki igazi keresztény, hogy szent képeket hord magánál, prédikál, vagy templomba jár.

A Bibliában is benne áll, (nem szó szerint idézem), hogy arról ismerhetők fel az igazi keresztények, hogy szeretet van köztük.

Tehát mindig szeretettel bánnak embertársaikkal.Ügyelnek hogy szavaik, tetteik jók legyenek.

Én nem találkoztam még ilyennel amiről írsz.Néha összefutok Jehova tanúkkal az utcán.Ha ráérek, váltok velük pár szót és szívesen elfogadom a kiadványaikat.De van úgy, hogy rohanok.Ilyenkor sem szoktak megsértődni.Van köztük, akit személyesen ismerek.Szintén türelmes, nem rámenős emberek.

Van viszont olyan rokonom, aki játssza a nagy szentet, templomba jár hétvégenként, de mindenkit átver anyagilag, akit csak tud és elképesztően rosszindulatú....

De hozzátenném, hogy számomra inkább felüdülés Jehova tanúival összefutni.Mert akikkel én eddig találkoztam, mind

rendkívül kedvesek voltak.Anyu például pont ezért nem kedveli őket, mert szerinte túl "mézes-mázosak".Én meg ezt szeretem, mert a mai közömbös, rideg világban jó érzés olyan embereket látni, akik boldogan mosolyognak és ismeretlenül is van pár jó szavuk az emberhez.

Bár én nem vagyok tanú, de van szomszédom aki az és anyu egyik kollégája is.Ebből kifolyólag tehát velük sokat találkozunk, nem rábeszélősek,agresszívnak meg végképp nem . Nagyon rendes emberek.

Nézd, én ateista vagyok, de azt kell mondjam, az emberek kötött van ilyen is, meg olyan is.

Az apám egyszerű, szorgalmas, dolgos ember volt, de például ő hitt a kommunizmusban. Nem volt sem ÁVO-s, sem egyéb, csak egyszerű párttag, aki hitt a jobb jövőben és még a nézeteit sem hangoztatta. Vallásost is ismerek ilyent, csendes, szelíd emberek, vagy például találhatsz tanulatlan embert, aki mégis elemi bölcsességgel rendelkezik, ha megszólal, mindenki figyelni kezd, mert mindig értelmesen szól, van veleje a mondásának.

Nekem a JT-k is normálisak voltak, akikkel eddig találkoztam, lehet, hogy szerencsém volt, részemről, ha van időm, szeretek velük beszélgetni és bár tudok komoly dolgokat feszegetni, mert mióta ide bekukkantgatok, jelentősen kicsiszolódtam, de általában visszafogom magam, csak tesztelem egy kissé a tempójukat, felületesen szondázom egy hangyányit, de nem akarom komoly zavarba hozni őket.

Most, hogy belegondolok, egészen régen nekem is volt hasonló esetem, de be kell valljam, hogy fiatalos hevületemben kissé flegmán válaszoltam és erre pippant be az öreglány, sőt, nem csak én, hanem egy másik srác, meg egy lány is és meglehet ezt már nem bírta elviselni, nem bírta cérnával.

Lehet, hogy a Te stílusod is hasonló és ha belegondolok, máshol is van ilyen eset. Hivatalokban, üzletben előfordul mogorva ember, de nekem gyakran sikerül barátságossá tennem, de ha nem, akkor sem szívom mellre.

Egyszerű a trükkje, nem veszem át a stílusát, rámosolygok és barátságos vagyok, a segítségét kérem, vagyis szelíden, "normálisan" viselkedek vele és ez gyakran eredményes, a kötekedő embert lefegyverzi, a barátságtalant készségessé teszi és nem kerül semmibe, de néha kimondottan hasznos taktikának is. Ha mégsem sikerül, akkor azon az sem segít, ha keményen beolvasnék és csak magammal tennék rosszat, ha felhergelném magam, de ha higgadt maradok, akkor a kedvem sem romlik el, meg azért annyi eredménye mindig van, hogy általában mindenki visszább vesz az "arcából" és még csak azt sem mondhatod rám, hogy gyáva, nyuszi pacák vagyok, mert erről szó sincs, csak éppenséggel a jót keresem az emberekben.

Egyébként ezt a hozzáállást mindenkinek javaslom.