A Megváltás új nézőpontból?

Kedves 20-as.

"Milyen "áldozatot" hozott akkor?".

Azt,hogy megüresítette magát mint Istenség,és magára öltötte az ember formát,mert Ő bűntelen volt.Azaz nem volt adóssága(karmája).És aki Hinni tudott szavának annak elvette bűneit,vagyis magára vette,és Ő szenvedte el.És cserébe tiszta lelket azaz Szentlelket kapott aki elfogadta ŐT.Igen a testben megjelent Mester aki ma is szenvedi az emberiség bűneit,hogy tisztuni tudjon a lélek=erő,hogy az elanygiasidott világban rekedt lelkek-szellemek könnyebbséget nyerjenek Jézus Krisztus megváltó kegyelme által.

Ma is vannak közöttünk,kik a megváltó Szellemiség tagjai,és szolgálni jöttek,hogy Tanítsák az embereket,igaz Isten ismeretre.És nem keresik a maguk hasznát,hanem a világosságot hozták el.Mennyei Atyánk küldöttei,és akik maghallják szavat,vagyis nyitva a lelki fülük,és alázatos lelkük van,felismerik hangját,ámen.:)

A „hozzáértők” kedvéért, akik nem tudnak különbséget tenni két egymástól teljesen eltérő fogalom (ill. cselekedet) között, és azt hiszik, hogy lepontozássl kompenzálhatják a tévedésüket.

Öngyilkosság

[link]

Áldozat

[link]

(Nem örömmel hivatkoztam a fenti szócikkekre, mert ódzkodom mindkét „eljárástól”, de úgy éreztem, hogy muszáj felvilágosítanom a fogalomzavarban szenvedőket, mielőtt végérvényesen „elkártyázzák” a logikai gondolkodóképességüket:-)

Más.

„Milyen "áldozatot" hozott akkor?”

Olyan áldozatot hozott, hogy ártatlanul végigszenvedte emberi testben a saját félholtra verését és a keresztre feszítését. Mivel Ő eredendően nem testi lény, hanem szellemi, a fizikai „halála” (és feltámadása) egyfajta jelzés volt számunkra, hogy nekünk sem ártana kicsit önzetlenebbnek, alázatosabbnak és béketűrőbbnek lennünk másokkal szemben.

"Olyan áldozatot hozott, hogy ártatlanul végigszenvedte emberi testben a saját félholtra verését és a keresztre feszítését."

Hát ez nem valami erős válasz az eddigiekre, éppenséggel lenne rá mit mondanom, de hovatovább ott tartunk, hogy megszűnik a kereszténység, pedig én nem is vagyok igazán az ellensége, csak szeretek egy kicsit vitatkozni.

A bárgyú embereket sem kedvelem, azokat, akik csak olvassák a szövegeket, de nem tudnak gondolkodni, csak hajtogatják, - nincs ellentmondás a Bibliában így, meg úgy -, közben dehogynem.

Nagyon is ráfér egy kis frissítés, mert könnyedén szét lehet cincálni egy pár tucatnyi helyen, de akkor kivel vitatkoznék azután?

:)

Na jó, nem kell javasolni, beveszek egy "szerénység pirulát"

Kiszálltam.

Üdv

:)

(Azért, akinek van esze, magától is továbbgondolhatja, ha kedve tartja...)

#9 A dolog mindig a hitről szól a Bibliában. Szerintem az, hogy Jézus ember tényleg azt jelenti, hogy egy ember és a hite teszi Istenné. A világon kívül ő személyként nem igazán létezett. Szerintem ez a személy dolog csak egy hasonlat, egy kép. Nem hiszem, hogy Isten úgy létezne, ahogy mi, Isten eleve kívül van téren és időn szóval az ő léte elég elgondolhatatlan. Nincs sok értelme azon spekulálni, hogy "hol" van Jézus a halála után vagy előtt. Az ott egy nagyon más játék.

Szóval szerintem az egész úgy nyer értelmet, ha úgy gondolsz Jézusra, mint magadra. És akkor lehet érezni, hogy milyen bátorság kellett, hogy végig menjen azon a őrültséggel határos úton. A kétségeinek a súlya és az azokon való túl lendülése is innen lesz igazán élő.

Az kétségtelen, hogy az empátia Jézussal jelenik meg a Bibliában.

Amennyiben úgy érted, hogy Jézus alakja valójában maga az az ember, aki éppen olvassa a róla szóló történetet, vagyis a megfeszítés csakis vele történik, akkor érthető a megváltás is, mert valójában a saját bűneim és hibáim kerültek terítékre, amire csakis magam hozhatok feloldást és ezeket saját magamnak kell megbocsátani magamnak.

Igazából mindig az a legnehezebb, mert nem azt utálja meg az ember, aki vele rosszat tesz, hanem éppen azt, akivel ő maga tesz negatív dolgokat és ennek megtételét meg kell magyaráznia saját magának, hiszen úgy senki sem élhet, hogy tudatában van annak, hogy aljas, hitvány gazember és a tettei kártékonyak, vagyis a saját megváltása az egyénnek csak akkor működhet pozitívan, ha az eleve meg van vezetve és nem a saját kényünk kedve szerint történik.

Nagyjából így érted?

A keresztények olyan kreatívak a magyarázatokban, mint a fidesz az új adók kivetésében.

A Biblia szerint, ha az Atya és a Fiú egylényegű, akkor mindketten ugyanazt látják a jövővel kapcsolatban. A J. Tanúi ezt retorikai szinten úgy oldják meg, hogy tagadják Jézus Isten voltát. Pedig e szerint Isten lényege az időtlenség. Ha Isten a maga hasonlatosságára..., akkor nyilván nincs jelentősége annak, hogy az apa mindig több, mint a fia. A fiú sokszor az apa jó-rossz tapasztalatait viszi tovább, esetleg tanul belőle...

Jézus ugyan milyen nagy tettet hajtott végre halhatatlanként, mikor mindent előre láthatott, tudhatott, érezhetett...

Ez tipikusan az a helyzet, hogy a Biblia írói sosem gondolták volna, hogy ezek az írások valaha jelentőséggel fognak bírni, vagy emberek egyszer rámutatnak a számtalan logikai ellentmondásra. Nem azért írták ilyen szinten, hogy mindenki számára érthető legyen, hanem csak ennyire voltak képesek.

Kezdjük ott, hogy nem tudod, mit jelent "üdvözülni".

Egyébként meg képzeld magad egy kicsit a helyébe : soha nem követsz el bűnt, a lelki személyed még soha nem szakadt el Istentől, mindenkit meggyógyítasz, teremtő erővel bírsz, ugyanakkor te vagy a legalázatosabb a világon, és mégis olyan terheket kell magadra venned, amit Te és mi el sem tudunk képzelni, és úgy bánnak veled, mint egy utolsó bűnözővel. Mindezt miért is tette?