A Megváltás új nézőpontból?

"Hogyan tud meghalni, aki halhatatlan?"

Pál apostol a filippi gyülekezetnek írt levelében leírja az u.n. "Krisztus-himnuszt". Ott arról tanít, hogy Krisztus megüresítette magát, vagyis letette az isteni hatalmát, és hozzánk hasonló emberré lett (Fil 2,6-8). Nem volt ugyanolyan ember mint mi, mert az ő természetében nem volt ott a bűnre való hajlam, de hasonló lett mint mi. Ugyanúgy el tudott fáradni, ugyanúgy meg tudott éhezni mint mi. Sőt, Lukács evangélista még azt is leírja, hogy a csodáit sem a maga erejéből hajtotta végre, hanem az Atya Isten volt akkor segítségére (Luk 5,17/b). Jézus tehát mentes volt az isteni hatalomról, Krisztusban Isten valóban emberré lett, következésképpen meg is tudott halni. Bár emberi testben volt köztünk, de a személyisége ugyanúgy megmaradt, tehát Jézus Krisztus személyében valóban maga az Isten járt a földön.

"Krisztus megüresítette magát, vagyis letette az isteni hatalmát"

Aki halhatatlan, az továbbra sem halhat meg, vagy eleve nem is volt az.

Mindezt az is bizonyítja, hogy Ő maga beszél a későbbi királyságáról, ami nem e világba való, tehát saját maga utal a halhatatlanságára, így Lukács nyilván téved.

Egyébként az nem igazi halhatatlanság, ami halállal végződhet.

" letette az isteni hatalmát,"

Hogyan tudott akkor csodákat tenni?

Meghalhatott volna e, mondjuk tüdőgyulladásban, vagy infarktusban, esetleg útonállók közreműködésével, mielőtt a megváltást elhozza?

Honnan tudta akkor, hogy Júdás el fogja árulni?

Sorolhatnám a kérdéseket, ami szerint nem tette le isteni hatalmát.

1. "Aki halhatatlan, az továbbra sem halhat meg, vagy eleve nem is volt az."

Csakhogy az önmagától értetődő halhatatlanság csak a megdicsőült testben érhető el, ez alapvető tanítás a keresztény eszkatologiában. Jézus azonban az inkarnáció során mentesült minden isteni dicsőségtől és hatalomtól, hozzánk hasonló ember lett, következésképpen sebezhetőévé is vált. Már Mikeás próféta is tanította 700 évvel korábban Krisztus előtt, hogy aki születni fog, annak "származása eleitől fogva, öröktől fogva van." (Mik 5,2). Itt megjegyzem, hogy a héberben ugyanazt a kifejezést találjuk, amit az ige Isten örökkévalóságára használ, tehát Krisztus örökkévaló Isten. Ezt lehet elfogadni, nem elfogadni, de attól függetlenül a Biblia ezt tanítja.

2. "Mindezt az is bizonyítja, hogy Ő maga beszél a későbbi királyságáról, ami nem e világba való, tehát saját maga utal a halhatatlanságára, így Lukács nyilván téved."

A későbbi királyságról szóló beszédében Dániel könyve 2. fejezetét idézi, ahol egy szobor formájában a prófécia utal az egymás után következő királyságokra az Újbabiloni Birodalomtól egészen a Római Birodalom darabokra eséséig, vagyis a modern Európa kialakulásáig. Ezután Isten állítja fel a maga országát, de >>ezen a bolygón<<! Az, hogy az ő királysága nem ebből a világból való olyan értelemben értendő, hogy Isten ezt a történelmet lezárja, a bűnt eltörli a világmindenségből. Mind Sátán, mind a démonai, mind pedig az őket követő gonosz emberek eltűnnek örökre. Ezután újjáteremti a földet, és azon hozza létre a maga királyságát. De nem értem, ennek mi köze a halhatatlansághoz? Lukács pedig egész biztosan nem téved, mivel a Lélek ihletésére írta le azt, amit leírt.

"Egyébként az nem igazi halhatatlanság, ami halállal végződhet."

Ezt az első pontban már részleteztem ^^

"Jézus Krisztus személyében valóban maga az Isten járt a földön."

Akkor pláne nem tud meghalni.

"Hogyan tudott akkor csodákat tenni? "

Olvasd el a (Lukács 5,17)-et.

"Meghalhatott volna e, mondjuk tüdőgyulladásban, vagy infarktusban, esetleg útonállók közreműködésével, mielőtt a megváltást elhozza?"

Jézus Krisztust már a születése pillanatában meg akarták ölni (lásd a Betlehemi gyermekgyilkosságot), nemhiába mondta az angyal a szülőknek, hogy meneküljenek.

"Honnan tudta akkor, hogy Júdás el fogja árulni?"

A messiási próféciákból.

"Sorolhatnám a kérdéseket, ami szerint nem tette le isteni hatalmát."

Pedig letette az isteni hatalmát, így a saját bőrén érezhette, hogy milyen embernek lenni. Pontosan ezért fordulhatunk Hozzá, mert Ő tudja, hogy mi miken megyünk keresztül. Jézusnak két fegyvere volt Sátán ellen a földi szolgálata alatt: Az Istennel való szüntelen kapcsolat imában, és a Biblia. Sátán kísértéseit ugyanis rendszerint a "meg van írva" elvvel hárította el. Jézus ebben is követendő példa.

@13:43

A személyiség, és az isteni hatalommal megdicsőült test, nem ugyanaz. Előbbi még önmagában foglalja magában az örök életet, utóbbi viszont igen.

Rendben, nézzük az elejétől.

Adva van egy Isten, aki halhatatlan.

Van egy másik személy, Jézus, aki egyesek szerint Mihály (?) angyallal azonos, más értelmezésben Isten fia, aki a katolikusok szerint részben maga az Isten is, de nem bonyolítom, most tekintsünk el a szentháromságtól, mert abban mindenki megegyezik, hogy így is, úgy is halhatatlanok.

Mármost, ha Jézus, aki eleve halhatatlan, az égben mindenképpen tovább fog élni, tehát semmit sem kockáztat egy földi kitérővel, aminek a vége így is, úgy is halál kellett volna hogy legyen, hiszen ha nem feszítik keresztre, akkor meghalt volna emberi mivolta szerint mondjuk nyolcvan évesen aggkori végelgyengülésben, de ez akkor sem befolyásolhatta volna az isteni lényét, nyilván akkor is feltámadt volna, hiszen eleve halhatatlan lévén nem is tehetett mást, vagy pedig nincs halhatatlanság.

Ha pedig minden csodát Isten tett, gyakorlatilag Ő mondta, mondjuk Péternek, hogy háromszor el fogja árulni, vagy Ő támasztotta fel a halottakat, akkor mi a szerepe Jézusnak, aki ezek szerint pusztán egy marionettfigura, ha semmi hatalma nincs.

Jézus egész élete arról tanúskodik, hogy isteni lény. Minden tette, cselekedete erről szól, de akkor a halhatatlansága sem szűnhetett meg, ami a történet folytatásából is logikusan következik, hiszen nem is halt meg, mert feltámadott és az isteni jelenléte az égben egy pillanatra sem vált kétségessé.

Milyen "áldozatot" hozott akkor?