Miért nem választhatja meg a gyerek/ember maga azt, hogy miben akar hinni? Miért kell már csecsemő korában eldönteni helyette, hogy milyen vallást vegyen fel?

Azért a dolgot másik oldalról is lehet szemlélni.

Kérdező, nézz utána, hogy a katolikus vallásban milyen szerepe van a keresztségnek, illetve hogy miért szokták a gyerekeket már egész pici korban megkeresztelni.

Mert mi van akkor, ha az én gyerekem valóban a katolikus vallást fogja gyakorolni, szeretne majd templomba járni, elsőáldozni, bérmálkozni, stb? Akkor én adtam neki egy alapot azzal, hogy megkereszteltettem.

És ez nem ráerőltetés, hisz attól, hogy a gyerekem meg van keresztelve, attól még nem várom el, hogy ő ha akkora lesz, akkor majd imádkozzon vagy járjon templomba, vagy járjon hittanra, de ha szeretne, akkor már az alapot hozzá megadtam.

És lehet hogy nem is lesz hívő, akkor mi van? Semmi.

Szóval azért nem kéne leszólni valakit csak azért, mert ő máshogyan gondolkozik, mint te.

Én azt is megértem, hogy ha valakik nem hívők, akkor ők a gyereküket sem keresztelik meg.

És azzal én sem értek egyet, hogy mindez nagyszülői nyomásra menjen. Döntsék el a szülők, ha ők akarják a gyereküknek ezt az alapot megadni, ha ők valamilyen szinten akarnak egy vallási mintát mutatni, akkor tegyék. De ha nem, akkor meg azt senki családon belül ne erőltesse! Mert a későbbi keresztelkedéshez is van lehetőség, később is el tudja dönteni a gyerek, hogy mit szeretne.

De attól még azt a szülőt sem kell leszólni vagy elítélni, aki éppen megkereszteltette a gyerekét! Mert ez nem ráerőltetés! Az a ráerőltetés, hogy gyerekem, akkor irány a templomba, tessék minden nap imádkozni, akkor is, ha nem akarsz. De attól, hogy valaki megkereszteltette a gyerekét és megmutatja neki, hogy milyen egy mise, miről szól a vallás, arról beszél neki, de a gyereket ez majd abszolút nem fogja érdekelni, akkor nem fogja neki azt mondani, hogy márpedig neked akkor is ez kell, mert akkor én úgy vagyok vele, hogy jó, akkor ha nem akarod, akkor nem kell. És ez nem erőltetés!!! De ha mégis érdekli a dolog és akarja majd? Akkor megkapta hozzá a lehetőséget, az alapot. Szerintem ettől még senki nem rossz.

A beidegződés még mindig ott van. Hátha mégis a katolikusoknak van igaza, hátha történik valami a gyerekkel, és ha nincs megkeresztelve, ki tudja, mi lesz...

Megkereszteljük. Pipa.

Ugyanakkor a legtöbb esetben szerencsére nem bigott körülmények között nő fel a gyerek. Én is keresztény iskolába jártam, napi szinten imádkoztunk, ennek ellenére szintén nem a keresztény értékrendet tartom a világ mozgatórúgójának és végső igazságának, hanem egy sokkal univerzálisabb igazságot. Önmagában azzal tehát, hogy valaki meg van keresztelve, még nem dőlt el semmi, amennyiben nem azt a vallást választja. Ha igen, akkor "felekezeti problémák" adódhatnak, amiket egyébként teljesen értelmetlennek és érthetetlennek tartok.

Sok ember egyébként élete végéig keresi az igazságot, alakítja a világnézetét. Az volna tehát az ideális, ha valamilyen univerzális erkölcsi nevelést kapna minden gyerek. Mert ha a vallások mélyére ásunk, olyan alapigazságokra bukkanunk, amelyek mindegyikben ugyanúgy vannak jelen. Ezeket kell szerintem továbbadni. A vallás (bármelyik vallás) valódi gyakorlása ezek tiszteletben és szem előtt tartása, nem pedig az ájtatoskodás, és a külső rituálék követése.

A gyerekkeresztség csak egy Biblia ellenes felesleges ceremónia. A Bibliában egy árva szó sincs erről, Isten azt mondja, hogy meg kell térni és utána be kell merítkezni. Nem locspocs a fejre kicsi vízzel, hanem bemerítkezés.

Engem is katolikusnak kereszteltek és ugyanazért, amiért más, távol voltam Istentől nagyon sokáig.

Aztán megtértem, és az Úr elvezérelt a mostani gyülekezetembe, ahol be is merítkeztem és vallást tettem hitemről. Egy gyermek erre nem képes, mármint egy életre szóló döntést hozni.

Felnőtt megválaszthatja, gyerek nem választhatja meg, mert nálunk ilyenek a törvények.

Alaptörvény szerin a lelkiismereti szabadság:

"VII. cikk

(1) Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa."

Alaptörvény szerint alapjog korlátozható:

"I. cikk

...

(3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható."

ennek alapján a korlátozás:

"

A 2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról tartalmazza: "2. § A szülőnek, gyámnak joga van ahhoz, hogy a kiskorú gyermek erkölcsi, vallási neveléséről, vallásos oktatásáról döntsön és arról megfelelően gondoskodjék."

Nem muszáj mindenben a törvény betűje szerint élni.

Pláne nem a lelkiismereti, vallási kérdésekben.