Miért kell ez a népbutítás?

aries 2,

És, mitől ment meg Jézus? Attól, amit tenni fog a lelkemmel a szerető apukája (vagy ő maga, ügye, nézőpont kérdése) amennyiben nem hagyom, hogy megmentsen?

Nem visszás ez? "Megmentelek magamtól, ha hagyod, hogy megmentselek magamtól".

Igy van 'Sir'.

Mindenki szabadon dönthet egy kijelölt ideig. Azon belül van kegyelem, azon kívül nincs.

"A Jézus sztorit eredetileg csak a biblia írta le és Jézusról sem írt senki más, ezért ismert ókori írók, költők műveit hamisították meg, mint pl Tacitus és Flavius, bele-bele hamisítva Jézust."

Flavius kétszer írt Jézus Krisztusról. A terjedelmesebb szakasszal az a probléma, hogy a történetíró messiási hitvallást fűzött Krisztushoz, ami ugye azért lehetetlen, mert maga Flavius farizeus beállítottságú volt. A kutatás jelenlegi állása szerint azonban Flavius valószínűleg írt Krisztusról, csupán betoldások keletkeztek a későbbi másolás során a szövegbe. Ezt az elméletet erősíti meg az a dokumentum is, amely tartalmazza Flavius szövegét Jézusról a messianisztikus betoldások nélkül - így valószínűsítik, hogy az a példány visszanyúlik bizonyos csatornákon keresztül Josephus eredeti szövegére. Ráadásul a 90-es években azt is kimutatták, hogy Lukács evangélista és Flavius szövege között oly nagy a hasonlóság, hogy valószínűsítik egy közös keresztény forrásból merítettek. Josephus másik említése Krisztusról Jakab kivégzésénél történik. Hiányzik azonban a messiási hitvallás, ott Jézus nem a Krisztus, csupán "Krisztusnak neveztetett" - vagyis a szöveg szerint Flavius nem, de mások annak tartják. Magában a "zsidók története" című műben a bevezetésnél még egyéb indokokat is felmutatnak, hogy miért ésszerű azt gondolni, hogy Flavius eredeti szövegében is volt szó a kereszténység kezdeteiről. Érdemes elolvasni.

Ami Tacitust illeti, az ő közlése nem betoldás. Továbbá Jézusról írt még Ifjabb Plinius (i.sz. 112), Szamoszatai Lukianosz (i.sz. 2. sz.) és valószínű Mara bar Szerapion (i.sz. 70 után) is Krisztusra tesz utalást, amikor a zsidó népről ír. Arról nem is beszélve, hogy az evangéliumok is biztos forrásoknak tekinthetőek. A kereszténység a 30-as években indult útjára, az evangéliumok pedig 65 körül keletkeztek, amelyek lényegében az Ősegyház közös emlékanyaga. Nem lehetett tehát azt megcsinálni, hogy hazugságokat írkálnak bele, mivel az a több száz/ezer szemtanú, akik látták Krisztust azonnal tiltakoztak volna, hogy az nem úgy volt. Arról nem is beszélve, hogy az újszövetségi könyvek alapból nem "a Biblia" volt, hanem különálló iratok, amelyeket később rendeztek kánonba.

@Kérdező

A Bibliára hagyatkozni >>számodra<< kevés, de ne általánosíts. A kifejezetten keresztényellenes beállítottságú embereken kívül nem ismerek olyan történészt, aki kétségbevonná, hogy Jézus Krisztus fellépett Tiberius császár uralkodása alatt Júdeában. Nincs, mert Krisztus fellépését hitelesíti az 1. században élő több ezer korai keresztény, akiknek az emlékanya Krisztusról megtalálható az evangéliumokban. A Biblia pedig nem úgy keletkezett, hogy valaki megírta az egészet, hanem időbeli-helyi eltérésekkel, különálló szerzők művei voltak, ókori dokumentumok, amelyeknek hitelességét a világtörténelemre és a földrajzi helyekre tett utalások is megerősítik, illetve az is, hogy kortársak/szemtanúk írták. A keresztényellens beállítottságú embereknek minden bizonynal az lehet a legnagyobb problémájuk, hogy ezeket az írásokat felvették a kánonba, és a Bibliával szembeni előítéleteik miatt nem tartják őket hitelesnek.

Állítod, hogy a kortárs zsidók még csak meg sem említik. Ez nem igaz, mert a kutatás jelenlegi állása szerint, amint fentebb kifejtettem, Flavius valószínű írt Krisztusról. A zsidók azonban azért nem írtak róla sokat, mert ők nem tartották Jézust Messiásnak. Később az ókorban, a Talmud írásakor egyértelmű utalást tesznek rá, hogy ők úgy vélik, - teljesen hamisan - hogy démoni erővel hajtotta végre őket a csodáit. Evvel már sajnos a földi szolgálata alatt is megvádolták (Mát 12,24). Nincs tehát semmi okuk Jézusról írni, mivel ők nem fogadták el Jézust az egyértelmű bizonyítékok ellenére sem. Pedig Jézus a mennyből jött, mint a testté lett Isten, és az Isten hatalmával hajtotta végre a csodáit. Nem tudom, hogy a felsoroltakra miért mondod azt, hogy "belemagyarázás". ifjabb Pilinus úgy beszél Krisztusról, mint egy személyről, akit a keresztények imádnak. Ezt inkább csak félremagyarázni lehet, de semmiképpen belemagyarázni. Igaz, aki nem akar hinni, azt semmi nem tudja meggyőzni. Úgy vélem, inkább az elfogult gondolkodás az, amitől meg kéne védeni a gyermekeket. Nem arra kell őket nevelni, hogy az elfogult, keresztényellenes emberek gondolatait tegyék magukévá, hanem arra, hogy személyesen kutassanak a témába, és saját maguk alakítsák ki a nézeteiket. Hagy döntsék el ők, hogy hisznek-e vagy sem.

@Kérdező

Abban igazad van, hogy Flavius legkorábbi másolatai a XI. századból valók, de az arab fordítás, amely nem tartalmazza a betoldásokat, és Flavius közelésének tökéletesen megfelelő, - és amelyről feltételezik, hogy az eredeti szövegre nyúlik vissza - a XI. század előttről való. Javaslom olvasd el ezzel kapcsolatban a zsidók történetében a bevezetést, hogy lásd, a kutatás mai állása hogyan áll. Te azt mondod, hogy én egy feltételezésről beszélek, miszerint Flavius írt Krisztusról. Akkor én ezzel a logikával visszakérdezek: Az nem egy feltételezés-e hogy Flavius nem írt Krisztusról? A keresztényellenes beállítottságú emberek tényként veszik azt, amit a tudomány általánosan nem állít. Sőt, jelenlegi ismereteink szerint a kutatás mai állása alapján inkább annak van nagyobb esélye, hogy szó esett Flavius eredeti szövegében Krisztusról. Ezt nem én találom ki, hanem a könyv bevezetésében írják. Nem tartom tehát bölcs dolognak Flaviust úgy beállítani, mint aki egészen biztos nem vett tudomást a kereszténység kezdeteiről, mert ez nincs 100%-osan bizonyítva. Ami pedig nem 100%, azt ismereteim szerint a tudományban nem igen divat tényként kezelni.

Azt mondod, hogy Philón nem írt Krisztusról. Ismereteim szerint azonban ő nem történetíró volt, hanem filozófus. Az első században élt zsidóknak, akik tagadták Krisztus Messiási voltát, semmi okuk nem volt Krisztusról írni, mivel a Mennybemenetel és az apostolok misszonárius kiküldése után elég nagy volt judeában az ellenségeskedés Krisztus tanításait illetően, és mindent megtettek, hogy azt elnyomják. Lukács evangélista, aki már az evangéliuma bevezetőjében is arról biztosít, hogy forrásokra támaszkodva mondja el azt, amit, elmondja az Apostolok Cselekedetei című művében, hogy az apostoloknak megtiltották azt, hogy tanítsanak Krisztus nevében (5,28). István prédikációjánál bedugták füleiket, majd megkövezték (7,57-59). Valahogy úgy volt ez, mint Egyiptomban, ahol kivésették a női fáraó nevét, mivel szégyellték azt, hogy tovább uralkodott a férfi fáraóknál. Ezért nem is tudtunk sokáig a létezéséről. A zsidóknál egyébként sem volt egyedi eset, hogy hallgassanak arról, ami kínos számukra. Dániel jövendöléseinek értelmezésekor például Flavius szándékosan nem azonosítja a vas birodalmat Rómával és a kősziklát Isten országával, mivel nem akarta megbántani a római olvasókat, akik a birodalmat öröknek gondolták.

Részben igazad van a vallásokkal kapcsolatban. Csakhogy a vallás nem egyenlő sok esetben a Bibliával mivel ellentmondd neki. Az u.n. érzelmi/élményközpontú kereszténység például kifejezetten Biblia ellenes, de ez nemcsak a gyerekekre, hanem a felnőttekre is káros. Az, amit a kereszténység nevében hirdetnek, sokszor nem az, ami a Biblia álláspontja. Jézus ugyanis gondolkodásra nevelte az embereket, és ezt követték az apostolok is. A magam részéről inkább azokat a műsorokat tartom károsnak, amiket manapság fiataloknak készítenek, mert azok rendszerint nem igazán közvetítenek értékeket. Ellenben a Szentírásból József vagy Dániel történetéből minden korosztály tanulhat értékeket, olyanokat, amelyeket a mindennapi életben is tudnak hasznosítani.