Keresztények! Akkor is ugyan így imádnátok az Isteneteket, ha nem lenne beígérve az örök élet reménysége?

Többen azt írják irtóznak az örök élet gondolatától is. Na pontosan egy ilyen kijelentés jól rámutat a vallásos keresztény, és egy igaz hívő keresztény közti óriási különbségre. A vallásos ember számtalan okból eldöntheti hogy "keresztény" lesz, mert tartozni akar egy csoporthoz, vagy valami kapaszkodónak használja, hogy legyen valami reménysége, ahogy fentebb is írta valaki magáról. De az ilyen ember semmit nem értett meg az evangélium üzenetéből, sőt még hite sincs, csak azt hiszi, de ez nem hit, hanem hiszékenység. A héberben a hit rátámaszkodást (valamire ami megtart) is jelent, nem csak hűséget és bizalmat, ezért a Bibliai gondolkodásmód szerint olyan hit nincs hogy elfogadok egy tényt de nem rakom rá az életemet, az nem hiteles hit, mert ha elfogadom akkor miért nem merem rárakni? Ha nem merem rárakni akkor nem fogadtam el.

Kérdezőnek!

"Keresztények! Akkor is ugyan így imádnátok az Isteneteket, ha nem lenne beígérve az örök élet reménysége?"

A hit a keresztény értelmezésben elsősorban szellemi állapot, nem életforma. Az életforma a hit következménye, és nem a lényege. A hit lényege egy természetfölötti valóságról való meggyőződés, és ez a belső meggyőződés alakítja, formálja az életmódot, de a kettőt nem lehet szétválasztani egymástól. A kereszténység soha nem állította, hogy materiális szinten a hitelességét nem lehet számon kérni. Soha nem tanrendszerként határozta meg magát, mert a lényege nem tanrendszer, hanem a középpontjában egy Személy áll. Jézus Krisztussal kapcsolatban nem tanokat hirdet, mert az apostolok nem filozófusok vagy teológusok, hanem tanúk voltak. Nem doktrínákat hirdettek, hanem tényeket állítottak a názáreti Jézusról.

A kereszténység kétségkívül úton van, de maga az út is lényeges, hogy hogyan utazunk, milyen állapotban és minőségben – és ez az út nem céltalan. A cél valóságának a hitelességét az adja, hogy a Biblia állítása szerint az utazás alatt meg kell történnie az emberben több dolognak. Ilyen például az újjászületés, a bűnbocsánat birtokba vétele és a Szentlélekkel való betöltekezés. Ez nem elmélet, hanem egy valóságos élmény az ember életében. Ha az ember megkapja Istentől a bűnbocsánatot, tudja, hogy ezt megkapta. Ha átmegy az újjászületésen, azonnal tudja, mi az újjászületés, és meg tudja érteni az előtte lévő állapotát, hogy ezzel nem rendelkezett korábban.

Amikor az ember betöltekezik Szentlélekkel, akkor azonnal tudja, hogy előtte nem volt ilyen élménye, ez új az életében. Ha megnézzük az evangéliumot, tulajdonképpen ezek a fő élmények, amelyek érhetik az utazót. Miért kételkedjek abban, hogy a végcél is meg fog valósulni az életemben, ha az utazás közben a Biblia által megígért események megvalósultak? A végcél pedig az üdvösség, a föltámadás.

Kevélységre és arroganciára mutat, ha valakinek a szívében, lelkében nincs Isten, és szerinte senkiben nincs benne. Ez a magatartás akadályozza az igazság megismerését. Ha azt feltételezi valaki, hogy az ő állapota az abszolút, akkor nem fogja új dolgokkal meglepni őt az élet.

eric_one!

Amit mondtál, az vallási hovatartozástól független?

Ha úgy vesszük, akkor a társas ösztönök az emberi erkölcs alapja, vagy éppen egy primitívebb formája.

De szerintem az állatokban több is van, mint ösztön, csak még ugye, nem egészen értjük.

sörpocak!

Nem független, de ebben teljes mértékben egyetértek az egyházammal (Hit Gyülekezete) azért is osztottam meg álláspontjukat. De persze van olyan is amiben nem teljes mértékben értek egyet, magam másképpen látom, persze ezek nem alapigazságok, hanem apróbb témák. Az "egyház" szó, eredeti tartalma szerint nem egy konkrét szervezetet jelöl, hanem egy szervezetek feletti szellemi valóságot. Amelyet igazából Jézus Krisztus tud és az Atya, hogy kik tartoznak abba bele. Ez tulajdonképpen több felekezet határain átívelő közösség, amit a Biblia Jézus Krisztus testének mondja. S ennek a testnek vagyunk a tagjai, molekulái. Tehát nem vallom hogy csak az én egyházam az igaz és üdvözítő egyház, erre akartam kilyukadni.

Engem nem az örök élet vonz,ha írhatok ilyet.ahhoz tudnám hasonlítani,hogy egy nem vallásos is értse,hogy anyukám(már csak ő él)nagyon sokat tett a testvéremért és értem és próbálok úgy élni,hogy jó érzéssel töltse el,hogy milyen embert nevelt belőlem,mert ez az ő érdeme,amiért hálás vagyok neki.Nem a majdani örökségemért látogatom és tartom vele a kapcsolatot,miután már nem egy fedél alatt élünk,hanem azért,mert nagyon szeretem őt,mint embert és mert nagyon jófej,szórakoztató a társasága,hasznosak a tanácsai.

Isten törvényei nem korlátok számomra,mert,hogy egy másik példával éljek,

ha veszek egy autót,aminek van egy használati utasítása és megtanulom a kreszt,akkor ez a kettő lehetővé teszi azt,hogy minél hosszabb ideig tudjak örülni a járgánynak.

Persze ha megszegek egy két szabályt ,lehet hogy többet kell a kocsira vagy bírságra költenem,de ráébreszt,hogy nem fölösleges a használati utasítás vagy a kresz.

Vagy lehetek az az ember ,aki inkább más kárán tanul és élvezi,hogy nincs bírság vagy kevesebb a javítási költség.

szóval én így tekintek Isten törvényeire,hogy az én érdekeimet szolgálják,még akkor is ,ha nem mindent értek.

Szia!

17-es vagyok,szabin voltam és azért csak most írok.

próbálok úgy fogalmazni,hogy érthető legyek,azért használom a hasonlatokat.

Úgy tekintek Istenre,mint egy szülőre,aki igazán az én javamat akarja.gyerekként elég lázadó természetű voltam és ahogy tágult a rálátásom a világra egyre inkább kezdtem megérteni,hogy mit akart megtanítani anyukám.

Isten is így próbál tanítani,csak fokozatosan értem meg,hogy mi miért van.Gyerekként nem volt fontos,hogy miért nézzek szét,mielőtt lelépek a járdáról,most már nem kérdés...

Isten törvényei ugyanilyen gondoskodás az én szememben.

Szerintem ez egy szeretni való tulajdonság.Olyan magától értetődően hálás mindenki,ha törődnek vele.

És igen,gyakran úgy érzem,hogy megold dolgokat az életemben,amit tulajdoníthatok másnak is,szerencse,véletlen...de valahogy olyan evidens számomra,hogy neki tulajdonítom.

ha olvastad már a Bibliát,nem tudom milyen érzéseket keltett benned,nekem olyan,mint amikor egyre tisztábban látsz.Nekem nagyon sok kérdésemre adott választ.

Olyan egyértelmű és hasznos tanácsokkal lát el,ami nagyon megkönnyíthetné az emberek életét abban az esetben is,ha semmiféle hite nem lenne,csak elfogadná az életben,mint útmutatást.Erre semmilyen emberi kormányzat nem volt még képes,pedig mindenkinek lenne egy jó elgondolása :)

Olyan zavaros világban élünk és annyiféle elmélettel bonyolítjuk az életünket feleslegesen,hogy nehéz arra haladni,amerre szeretnénk.

Nekem ez az egész egy olyan mankó az életemben ,amire tudom,hogy bármikor támaszkodhatok.