A vallásosak csak érdekből szeretik az isteneiket?

Szia Sörpocak.

Miért játszak olyan gondolattal, ami nem létezik.

Istent gyalázó gondolatok. Isten egy büntetést szabott ki az embernek,: a halált, ami az élet ellentéte.

A válaszom pedig

Igen akkor is méltó a dicséretre ha valamiért érdemtelennek talál az örök életre. S mivel Ő minden kép igazságos, biztos, hogy nem ok nélkül hoz negatív ítéletet.

S ha fellázadnék ellene, szerinted, akkor jobb lenne? akkor is azt a büntetést kapom. Biztos, hogy valamit nagyon elszúrtam, és akkor megérdemlem.

az ember tudjon veszíteni is. Mert ha nem tud, sem lesz más kép, mint ami igazságos, ha földhöz veri magát akkor sem.

Katy Weaver

A jót a másik emberért tesszük. Van egy verssor, ami még csak nem is bibliai: "Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat." (József Attila) Az igazi emberségünk akkor kerül felszínre, ha végre nem csak magunkkal foglalkozunk, hanem embertársainkért élünk.

" Ha a felettünk lévő istenség egyébként mindenkit válogatás nélkül a pokolra küldene, még a híveit is, akkor te akkor is szeretnéd és tisztelnéd + dicsőítenéd? (a kérdés komoly, nem vicc)"

Nem nekem szól a kérdés, de válaszolok. Ez a feltételezés filozófiai értelemben helytelen és ellentmondásos. Ha így lenne, ahogy a kérdés megfogalmazza, akkor az egész teremtésnek és Jézus megváltó áldozatának semmi értelme nem lenne. Lehet nem hinni Jézusban, de a kereszténység abból indul ki, hogy Jézus kereszthalálával és feltámadásával megnyitotta számunkra az örök élet kapuját. Ha Isten mindenkit a pokolra akarnak küldözgetni, akkor miért jött el Jézus megváltani minket? Így semmi értelme az egésznek. Ha kivesszük Jézust, akkor valóban el lehetne gondolkodni azon, hogy lehet, hogy mind pokolra kerülünk, így viszont tudjuk azt, hogy Isten végtelenül szeret bennünket.

Ha Isten gonosz igazából, akkor viszont felmerül a kérdés, hogy honnan van a jóság? Isten minden embert saját képére teremtett: tehát ha ő gonosz, akkor igazából mi is azok vagyunk, de akkor hogy kerül belénk a jó szándék? Viszont az ember vallástól függetlenül érezi valahol belül, hogy mi a jó és mi a rossz.

Kérdezőtől bocsánatot kérek

A 13-as válaszolónak:

Mivel a Teremtő alkotta az életet, és mindent ami azt táplálja, és azt is hogy az ember utódokat tudjon létre hozni, ennél fogva neki köszönettel tartozunk, mert más életet létrehozó életforrás nem létezik.

s mint ilyen egyedül Ő méltó erre, mert az Ő akaratából lett és teremtetett. Ennél fogva jogosan tartotta meg magának azt a jogot, hogy Ő határozza meg azokat az erkölcsi törvényeket elveket, akik nekünk csak hasznot hoznak, és nem nekünk kell találgatni mi a jó és a rossz.

Igen némi kép hasonlít a szülő gyermek kapcsolatához, de hát Ő az életadó szülőnk, és ne mond nekem, hogy a gyermeknek nem mondod el azt mi a jó és a rossz, hanem hagyod, hogy Ő hozza létre, vagy találja ki a neki megfelelő szabályokat. Ennél fogva, hogy szeretettel terelgeted, ebből fogja érezni, hogy érdekel az élete és ezért fog szeretni és ragaszkodni hozzád, mert látja, hogy nem rosszat, hanem jót teszel a tanácsaiddal az élete alakulásában. S nem hagyod magára, majd lesz valahogy.

Jézus és mi "egyek" vagyunk...

akkor nem lenne vallási megosztottság. Békének kellene uralkodnia a keresztények között.

Igen, akkor ha egyetértünk velük, és az a célunk ami az Ő célja is. Jézus is engedelmességet tanult, és Jehova megtanította neki az erkölcsi értékeket,

attól lett Jézus "egy" az Atyával amikor egyet értet azzal amit az apukája mondott, és nem maga állította fel azokat.

S mi is akkor leszünk "egyek" Jézussal és az Atyjával ha ismerjük a gondolatait, elvárásait, Nem véletlen mondta Jézus hogy ehhez ismeretet kell szerezni, hogy megismerjük.

(János 17:3) 3 Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról.

Hogyan tudnál együtt működni valakivel, ha nem ismered, és azt sem tudod, mit szeretne? Jézus mutatta be mit jelent engedelmeskedni az életadó forrásnak, mert Ő sem a saját akaratát tette, hanem teljesen alárendelte magát az apukája akaratának. Így lett vele egységes.

S mi is így leszünk velük egységesek. magunktól nem fogjuk ki találni.

s ha az fájdalmat okoz valakinek, hogy nem tehet meg mindent, és nem akarja a teremtő hogy megismerd a rosszat, akkor ott nagy hiba van a gondolkodásodban. Mert ha ismerjük Istent akkor tudjuk miért tilt valamit.

Nem véletlen ez a vers:

(1János 2:3–6) 3 És abból tudjuk, hogy megismertük őt, ha továbbra is megtartjuk a parancsolatait. 4 Aki azt mondja: „Megismertem őt”, és mégsem tartja meg a parancsolatait, az hazug, és nincs meg abban az igazság. 5 Aki viszont megtartja az ő szavát, abban igazán tökéletessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk, hogy egységben vagyunk vele. 6 Aki azt mondja, hogy egységben marad vele, maga is köteles továbbra is úgy járni, ahogyan ő járt.

(1János 5:3) 3 Mert az Isten szeretete azt jelenti, hogy megtartjuk a parancsolatait; a parancsolatai pedig nem megterhelőek,

Vagy is nem tartjuk korlátnak.

azt írod, hogy megtartjuk a "tíz parancsolatot, mi baj érhet"

Igen? akkor miért uralkodnak még mindig a "keresztények között" az ellenséges állapotok? Még egyetértés sincs valláson belül sem.

Ha egy tanításnak kell lennie mert egy Isten van, akkor minek ez a sokféle "így hiszek, úgy hiszek" felfogás?

Így hogyan leszünk "egyek" egymással és a Teremtővel?

s a próféciák? nem teljesednének. A biblia szerint az utolsó napokban lesz egyre ismertebb az biblia igazsága.

s ha ez így van, akkor amit eddig hittünk vagy mondtak nekünk az nem volt jó.

s ha megfigyeled teljesednek azok amiket Isten a Bibliában leíratott.

"Az Én vallásom az igaz"

Nem az Én vallásom az igaz, mert nem hoztam létre vallást.

Hanem a bibliát megvizsgálva erre a következtetésre jutottam.

S ha teszem azt tévedtem, akkor nem voltam elég alázatos ahhoz, hogy felismerjem a valóságot, és a helyes keskeny utat annak ellenére hogy figyelmeztettek,

s ha Tóth ágast állok is az ítélet jogos, és igazságos lesz, megváltoztatni nem tudom

Katy Weaver

@openyoureye

A katolikus nevében nem tudok nyilatkozni, mivel ex-katolikus vagyok, manapság már egy másik keresztény közösség tagja vagyok.

Mindenesetre én azt mondom, hogy a vallásos és a hívő emberek között óriási a különbség. A vallásos embereket onnan lehet megismerni, hogy bár vallanak különböző hitelveket - ami nem minden esetben áll meg a Biblia mérlegén - az életükben nincs semmilyen változás. Ezeknél az embereknél valóban megvan az esély arra, hogy ők csak érdekből szolgálják Istent. A helyzet azonban az, hogy Istent nem lehet megtéveszteni, és azok az emberek, akik csak látszólag tartoznak Isten gyermekei közé, rendszerint lelepleződnek. Jézus Krisztus beszél a szmirnai levélben olyan emberekről akik azt mondják magukról, hogy "ők zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája" (Jel 2,9). A "zsidó" itt szimbolikus kifejezés, a keresztényeket jelképezi (Gal 3,29). A szmirnai levél az ókereszténység előképe volt, ott pedig lelepleződött az, hogy kik a valódi, illetve kik a névleges keresztények. A vallásos emberek buzgalma ugyanis a hitpróbában rendszerint megtörik. Ezért volt az, hogy abban az időszakban bizonyos, magukat kereszténynek valló emberek elfogadták a császárkultuszt, megtagadták a hitüket, mert féltették az életüket. Ezek az emberek azonban a mai, 21. században is rendszerint lelepleződnek.

A hívő embereket azonban az jellemzi, hogy teljesen önzetlenül teszik a jót, nem várnak érte cserébe semmit. Nem azért teszik a jót, mert jutalmat várnak érte, hanem azért, mert a jó a lényükké vált, és belátták hogy a bűnös életmód nem emberhez méltó. Aki csak azért teszi a jót, hogy örök életet kapjon, de közben a szíve legmélyén nem indítja meg őt a másik ember szenvedése, akkor abban az emberben nincs szeretet, az olyan pedig nem fogja örökölni Isten országát.

Na kedves szemcsi, azt elfelejtettem írni, hogy ha az én hozzászólásaimat próbálod meg értelmezné, akkor ne próbáld meg darabokban, mert össze-vissza zavarodsz.

És egyébként is minden reagálásodra megtalálod benne a választ. (vagy sem)

Tehát ne csinálj így:

"- Na ezzel a kijelentéssel nagy bakot lőttél barátom!"

Bocsi tesó, de vega vagyok.

Ezt írod:

"Először is csak, hogy eloszlassam a kételyt, hogy létezik olyan mikor valaki szereti a másik embert de viszonzást nem kap: Szerelmi csalódásról hallottál már? Mond meg a lánynak aki a fiú után sír, vagy fordítva: Hogy nem érdemli meg hogy szeresse. És ha azt kérdezi miért? Mond neki az okoságot amit az imént írtál: Mert ő sem szeret téged. Biztos hasznosnak fogja ítélni az érvelésed. "

Egyáltalán nem a szerelemre gondoltam a szeretet szó alatt.

A példád úgy volna helyes, hogy azt mondom a fiúnak, hogy ha szereti a lányt, akkor ne erőszakolja meg és azt is értse meg, hogy ő szexuálisan máshoz vonzódík, vagy másba szerelmes.

Ha nem képes rá, akkor az a srác csak magát szereti és önsajnálja.

Ha pedig a srác egy olyan emberbe szerelmes, aki mindenkit megcsonkít, elárul, megaláz, akkor szép személyisége lehet. Vagy nem képes beismerni, hogy szexelni akar; esetleg téveszméi vannak (ill. perverz és beteg és önző).

"Szóval azért, mert valaki nem kedvel engeg(vannak itt páran a gyk-n :) akkor a feleségemnek is utálnia kellene, vagy az apám is forduljon el tőlem, mert egy gyk-s senki(mert még neve sincs) engem nem szeret? Ezen logika alapján nem érdemlem ki Isten szeretetét? Ugyan, nincs véleményem erről... "

Téged nem szeretni? :D

De most komolyan vissza a beidézett mondatomhoz, ami nem biztos hogy elég egyértelmű lett.

Egy olyan ember miért várja, hogy szeressék, aki gyűlölködni képes csak? (most nehogy megint arról prédikálj, hogy ilyen ember nincs :D).

Te tudnál szeretni valakit, aki havona egyszer nagyon kedves veled, amúgy meg egy állat?

Vagy egy olyat, aki maximum veled kedves, de másokat kínoz, mészárol, becsap stb...

Attól, mert a templomba dobálod a pénzt és azt szajkózod, hogy szereted Istent, valójában nem vagy jó ember, ha mellette öldökölsz. (ezt nem rád írom)

"- Nagyon szélsőségesen gondolkodsz. A tetteim nem romlottak, se nem károsak, nem vagyok áruló sem. Az, hogy nem tetszik a viselkedésem, az egy dolog. Valakinek meg épp ez jön be :) "

Azért gondolkodok szélsőségesen, mert a világban történnek/történhetnek szélsőséges dolgok.

Ha nem szélsőségesen írnék, könnyebb volna mellébeszélni vagy olyan állításokat generálni, melyek nem minden helyzetben állják meg a helyüket.

Egyébként nem minősítettelek. Semmit ne vegyél magadra.

"Tudod nem egy kaptafáról jöttünk, különbözőek vagyunk. Egyszerűen képtelenség, hogy egyazon dolgot a világon az összes ember elfogadja és szeresse. Az erkölcsel semmi bajom, nem esik nehezemre betartani, de hogy olyan istent imádjak aki ugyan képes lenne megmutatkozni, mégis a függöny mögött kuncog az emberek közt dúló vitákon, nos ezt képtelen vagyok elfogadni. És ezzel bizony nem vagyok egyedül. "

Te valójában azt ítéled el, hogy valaki nevet az emberek szenvedésén. Ezt én is elítélem.

De a szeretet nem rabszolgaság, nem hangulat és nem csak egy érzelem.

A bosszú legnagyobb mértékben való elkerülése, a megértésre való törekvés is a szeretethez tartozik. Nem egy vak ömlengés a szeretet. Inkább döntés/jó szándék/megértés/lehetőség stb.

Vissza még ehhez a modnatomhoz:

"Ha meg nem szereted a másik embert, téged mi a fenének szeressen valaki más? (vagy akár Isten?) "

Én ezt nem úgy értettem, hogy ha semleges vagy valakivel és nem vagy szolgája, akkor miért szeressenek?

Hanem úgy, hogy ha utálod aktívan vagy passzívan a másikat, akkor ne várj el szeretetet.

Lehet valaki a világ legjobb apukája, ha közben egy tömeggyilkos pedofil. Isten szeresse az ilyet? Persze írhatnánk, hogy a gyerekeiért csinálta a pedofil, mert pénzt kapott a csonkításért. De kit érdekel? A másiknak a gyerekei nem számítanak?

Aki rosszat tett, az felelős. Mindegy, milyen még mellette.

Kellemes hétvégét:)

Még egy dolog a szerelmes példádhoz.

Ha a fiú valóban szereti a lányt, akkor fog csak szenvedni miatta, ha a lány nem a boldogság útján van, hanem rossz úton.

De nem azért fog szenvedni a fiú, mert nem húzhatja meg, hanem azért, mert a lánynak nem akarnak rosszat (mert szereti). A lánynak viszont rossz lehet. (de nem azért, mert nem a fiúval van, hanem mert épül lefelé).

"Nem nekem szól a kérdés, de válaszolok. Ez a feltételezés filozófiai értelemben helytelen és ellentmondásos. Ha így lenne, ahogy a kérdés megfogalmazza, akkor az egész teremtésnek és Jézus megváltó áldozatának semmi értelme nem lenne."

Istenséget mondtam, nem pedig a bibliai Istent...

Direkt ezt akartam elkerülni.

Katy!

Akkor jó, de a gondolat épp olyannyira létező, mint bármelyik másik vallás még a tied is. De válaszodat köszönöm, még akkor is, hogy ezen felállás alatt is az istenedet akarod védeni, holott annak semmi értelme.