Jehova tanúi! Egy "feltámasztott" ember hogyan tekinthető azonosnak azzal a személlyel, aki korábban meghalt? Az illető nem csak egy másolat lesz?

Ehhez a kérdéshez nincs szükség a feltámadásra. Van egyszerűbb kérdés: egy ember a teste atomjait kb. 5 évente teljesen lecseréli. Ha fizikai testből vagyunk, akkor a mostani önmagad és az 5 évvel ezelőtti önmagad között alig van olyan rész ami fizikailag azonos lenne. De akkor mitől leszel te ugyan az a személy? Nos, nem vagy az. Nem vagy ugyan az az ember mint aki 5 éve voltál. Csak hasonlítasz. Nem vagy másolat, és nem vagy azonos.

Ha ez már a mostani fizikai életedről is elmondható, akkor vajon miért kellene azonosnak tekinteni az állítólagos föltámadt embert a mostani változatával? Szerintem nem kell. Nem azonos. (Feltéve hogy lesz ilyen.)

A véleményem hit semleges: nem mondtam semmit arról hogy mit hiszek, és ezek a gondolatok nem feltételezik sem a hitet sem a hitetlenséget.

Erre egy biblia vers nagyon jól megadja a választ.

Egyébként nem értelek kérdező, a mindenhatónak mindenre kiterjed a képessége. Erre is. Mitől lenne mindenható, ha korlátolt volna....

Sajnos igazából sokan fel sem fogják, mekkora tudás, és képességek birtokában van Istenünk, csak a rossz tanítás miatt valami elvont misztikumot csináltak belőle.

De nézzük a verset:

(Ézsaiás 40:26) 26 Emeljétek föl szemeteket a magasba, és lássátok. Ki teremtette azokat? Ő, aki szám szerint előhozza seregüket, sőt nevén szólítja mindegyiket. Tevékeny energiájának bősége és hatalmas ereje miatt egy sem hiányzik közülük.

Itt a csillagok billiárdjairól beszél Ézsaiás, és elmondja, hogy aki teremtette, az szám szerint mindegyiknek tudja a nevét. Ő neki nincs korlátolva az emlékezete.

ezért aki meghalt, annak nagyon jól tudja, milyen volt a haja színe a szeme, a gondolkodás módja, milyen emlékei vannak, kik a hozzátartozói, stb

s így fog feltámadni, a rokonok így fogják megismerni egymást, amikor feltámadnak.

A tökéletes másolatot hogyan különbözteted meg az eredetitől?

Másrészt azért van egy probléma: aki feltámad - az milyen fázisban támad fel?

Nyilván nem támadhat fel a halála előtti pillanat alapján, mert akkor azonnal meghalna.

Nem támadhat fel az 1 perccel korábbi állapot szerint sem (általában), mert akkor 1 perc múlva halna meg. Kivéve, ha baleset vagy más erőszakos cselekmény történt.

A feltámadást mindenki úgy gondolja, hogy ereje teljében támad fel - akár évekkel a halál előtti állapotban - de persze azért megvan minden emléke az utolsó percig.

Na: ez az igazi bűvészmutatvány, összehozni!

> Az önazonosságunk nem az atomjaink változatlanságától függ, éppen ellenkezőleg, az anyagcsere az élet feltétele.

Ezzel egyetértek. De az önazonosságod is változik időben. A mostani önazonosságod nem ugyan az, mint az egy évvel ezelőtti. (Plusz: az önazonosság nem ugyan az, mint a kérdésben használt "személy" fogalom. Legalábbis számomra ezek a fogalmak mást jelentenek.)

> Viszont az is fontos, hogy az élet nem az atomokból és a molekulákból ered.

Ez már hit kérdése. Nem mondom hogy nem hiszem el amit mondasz de azt sem hogy nem. Viszont szkeptikus vagyok, és nem látom hogy bizonyítva lenne. Az élet eredete elég távol áll az eredeti kérdéstől.

> Az atomok élettelenek, és teljesen azonosak, ezért szabadon felcserélhetők egymással anélkül, hogy az önazonosságunk sérülne, feltéve, hogy létezik az önazonosságunk.

Az atomok nem teljesen azonosak. Például, két atom kerülhet azonos kvantum állapotba, és ami az egyikkel történik az történik a másikkal. Még az atomok sem azonosak. Ha pedig élettelennek tekinted őket, akkor nem lehet önazonosságuk sem, mivel önazonossága csak öntudatos dolognak lehet, és ami élettelen az tudattalan. Tehát választani kell: vagy feltételezzük hogy élők, és akkor lehet beszélni az önazonosságukról, vagy nem élők és akkor az önazonosságuk szóba se kerülhet.

A "sérül az önazonossága" kifejezés jelentését nem értem. Az hogyan sérülhet meg?

> Halálkor megsemmisülünk. A feltámadás pedig egy másik testben történik, ami bizonyos tulajdonságaiban átfed a halottal, ugyanakkor nekem úgy tűnik, hogy egyiknek a másikhoz semmi köze, gyakorlatilag két különböző egyedről van szó.

Ez egy eléggé leegyszerűsített megfogalmazás. Ezt lehet tovább egyszerűsíteni (pl. "nem is támadunk föl" illetve "pontosan ugyan az az ember támad föl" lenne a két véglet) vagy lehet azt mondani hogy "van hozzá valami köze", de se nem azonosság se nem teljes különbözőség.

Nekem az a tapasztalatom, hogy a szélsőséges nézőpontokról előbb utóbb kiderül hogy nem felelnek meg teljesen a valóságnak. Ezért óvakodnék attól hogy ilyen szélsőséges ("semmi köze hozzá") nézőpontot használjak, kivéve ha erre nagyon jól megalapozott okom van. Jelen esetben nincs ilyen alap és nem is lehet, mert a hiten kívül semmiféle objektív alap nem érhető el számunkra.

Nem. Kulonben ,hogy lessz megjutalmazva az orok elettel ha ugy elt ahogy Isten elvarja.

Honnan tudhatna ,hogy valoban O kapta a jutalmat a husegeert?