Mikortól kezdik a hívők elhinni egy meséről, hogy igaz?

Az értelmes hívők úgy vannak ezekkel a történetekkel, mint a Mikulással meg a húsvéti nyúllal: tudják, hogy nem szó szerint igaz, hanem elvont jelentése van, de ettől még szükség van rá, vagy legalábbis színesebbé teszi az életünket, a hitünket.

Az elvakult, megrögzött hívők, akik szerint a Bibliában mindent szó szerint kell venni - nos, ezt inkább nem részletezem.

Mindenki egyedi szempontok és értékrendszer alapján dönt egy információ hitelességéről. Amikor az illető számára rendelkezésre álló adatok alapján valószínűbb vminek a hitelessége, akkor hinni kezd benne, hogy az adott dolog igaz. Így vagyunk a matekkal, logikával, tudománnyal, mesékkel, emlékeinkkel, vallással és minden mással is, fölösleges a hívek hitét külön kategóriaként kezelni.

A kereszténységgel kapcsolatban számomra egy erős érv a hitelessége mellett, hogy biztosan lehet tudni, hogy az ó-keresztények inkább vállalták a kínhalált, sem mint a hitük megtagadását. Számukra, akik időben még nem jártak messze az Újszövetségi eseményektől, nem lehetett nehéz meggyőződni annak igazságtartalmáról, ha pedig csak mesének ítélik, nem hinném, hogy a móka kedvéért tömegesen hajlandóak az életüket áldozni.

Szia.

A keresztények nem foglalkoznak mesékkel, csak valódi igazságokkal.

Jézus pedig a bibliát nevezte mint Isten szavát igazságnak.

S mivel az ember szeme előtt zajlanak ezek a régen megmondott dolgok, nem lehet mesének venni, mert valóság.

Kedves 1-es, ki dönti el, hogy mi igaz belőle és mi nem?

Ennyi erővel mondhatjuk azt is, hogy Jézus csodatettei is csak mind tündérmesék és ő nem is Isten fia, mert hát Istent sem kell szó szerint venni, hiszen ő is csak mesebeli alak.

Akkor mi marad a kereszténységből?

Mi marad a kereszténységből?

A szép templomok és katedrálisok,a hangulatos karácsonyi énekek,és locsoló versek mert hát valami közük van a valláshoz.

Csak az értelmes,valóban hasznos dolgok maradnak meg,amik gyönyörködtetnek,összehozzák az embereket.

A butító,valóságot mérhetetlenül leredukáló hittételek,és dogmák meg a kutyát se érdeklik ha mennek a süllyesztőbe.

Miért is fontos az hogy megmaradjon mondjuk az az emberek,pontosabban a hívők fejében hogy ez meg ez a tanítás igaz?Miért kellene egy kereszténynek teljesen elfogadnia a leírt történeteket?

Én például semmi akadályát nem látom annak hogy egy hívő pusztán lélekfejlesztő olvasmánynak tartsa a Bibliát.

És most jogosan kérdezhetitek hogy "Na deebben hol van a hit?Ez a személy mitől hívő,ha el se hiszi valósmnak a leírtakat?"

Nos,ő még valóban hívő,de máshogy mint a szokványos hívők.Egy ilyen hívő abban hinne hogy a Bibliában testet öltő erkölcsi példamutatás az egyetlen helyes erkölcsi magatartásforma.

Ő abban hinne hogy akár élt Jézus,akár nem,még ha csak egy fiktív személy is,akkor is,az ő általa vázolt példakép elérésére kell törekedni.

Különben is,most érdekel valakit egyáltalán hogy valaki miért jó?És ha én mondjuk a Zeusznak tetsző viselkedés betartása miatt vagyok jó ember?Kit érdekel hogy létezik-e vagy sem?Kit érdekel hogy Jézus,Isten vagy akármelyik Bibliai történet igaz-e vagy sem?Ha jó ember az illető,mert bármelyikbe,vagy pont hogy bármelyik nemlétéve kapaszkodik,akkor kit érdekel?!

Bocsánat az OFF-ért,csak rámtört a hegyibeszélhetnék.

És most válaszolok a kérdésre:Onnantól kezdik el hionni,amikor a legcsekélyebb esélye látszik annak hogy az illető hite valóság.

Ha én abban hiszek hogy két sarkonfordulás után jutalmaz meg engem a NAGY ÉGI SZÖCSKEISTEN,és pont akkor leesik a fáról a kezembe egy ízletes alma,akkor eltűnődhetek rajta hogy a cselekedetem befolyásolta a világ egy történését,tehát mégis csak létezhet a NAGY ÉGI SZÖCSKEISTEN.Ezután már csak ismétlődnie kell a véletlen egybeeséseknek.Mondjuk felkelésem után is kétszer sarkonfordulok,és aznap rengeteg halat fogtam a tóból.Másnap ismét megcsinálom ezt és megint bejön valami szerencse.Így már megingathatatlan az a tévhitem hogy létezik a fantáziabeli kreálmányaim akármelyike.

Hivök, hitetlenek, idönként talán mindenki érzi a saját börén, ha nem volt elég óvatos, hogy valaki becsapta.

Esetleg egy felröppenö tv-újság-internet hír.

Még a tudósok is idönként elhisznek valamilyen mesét.

Hányszor változtatják a nézetüket a szakemberek is. Csak a természet törvényeit nem lehet megváltoztatni, mert azt a Teremtö egyszerüen megadta és kész.

Kérdezö, nagyon meglep hogy azt írod hogy valaki boldogan várja a halált. Hát ha nem valami súlyos beteg akkor ez nem lehet igaz. Ez is mese, bocsáss meg.

Egészséges normális ember nem várja boldogan a halált, csakis ha szenved.

Katy

Egy kis ábrándozással kezdődik, aztán a fantázia szárnyalni kezd és beindul a büntető és jutalmazó mechanizmus is az agyban és itt már nehéz meghatározni, hogy valaki egyszerűen csak bekattan, vagy talán habozik egy kicsit és hosszabb a folyamat, vívódással teli. Az elhessegetett kételyek hatására akár még elmenekülhet az ember önmaga elől és megérlelődik a bizonyosság, semmi kétség, ÉN vagyok Napóleon!

Ja, nem ez a kérdés?

Dehogynem...

Hiába írnánk bármit is, a csökött, lebutult és elsötétült agyad már semmit sem fog fel, a saját, kitalált igazságán kívül. Részvétem Őbugyutaságotoknak.

De egyet véssetek az eszetekbe: attól mert ti nem ismertek valamit, az nem azt jelenti, hogy nem létezik, csupán alkalmatlanok vagytok megismerni.

Utolsó:

Azért jöttél most ide hogy minden konstruktív választ mellőzve pusztán elhordjál embereket mindenfélének,és a végén fényezd magadat?

Szerinted mennyire hiányoltuk ezt a roppant fontos közbeszólást?